Egy kincsesláda koldus gazdája: Pápua Új-Guinea


Az ország hivatalos pénzneme a kina, de néhány éve hivatalossá tették a hagyományos fizetőeszközt, a kagylót is. Pápua Új-Guinea magas adózású országnak számít, a személyi jövedelemadó sávos, de hamar eléri a marginális 42 százalékos kulcsot. A társasági adó a helyben bejegyzett cégek számára 30, a nem helyi vállalkozások számára 48 százalékos. Klasszikus értelemben vett általános forgalmi adó nincs.

Pápua Új-Guinea ritkán szerepelt korábban a hírekben vagy a világlapok címlapján. Legtöbben az ország nevének hallatán a fejvadászokra, a kannibalizmusra és a nagy számban eltűnt misszionáriusokra asszociálnak. Pedig mostanság elsősorban a kobaltbányászat miatt került a figyelem előterében az ország, amely a világon a hetedik legjelentősebb kobaltkitermelő.

Pápua Új-Guinea (a hosszú neve miatt a szokásos rövidítése PNG), a világ fő kereskedelmi és turisztikai útvonalaitól távol eső ország, az ausztrál kontinenshez sorolják, az óceániai Melanéziai szigetvilág része, annak legnagyobb szigete. Egyébkéntis a világ második legnagyobb szigete Grönland után a maga 745 ezer négyzetkilométeres kiterjedésével, de ebből PNG „csak” 463 ezer négyzetkilométert birtokol, mert a sziget nyugati fele ugyanis Indonéziához tartozik.

Bár a szigetet az európaiak, pontosabban a portugál hajósok már a XVI. század első felében felfedezték, de a sziget gyarmatosítása még sokáig váratott magára. Érdekes története van a sziget nevének, amit 1545-ben Inigo Ortiz de Reter spanyol hajóskapitány adott. Mivel korábban az afrikai Guineaban járt és onnan hajózott ide, ezért ezt a szigetet is Guinea névvel illette. Guinea egyébként portugál eredetű kifejezés és a Szenegál folyótól délre található partmenti fekete törzsek által lakott területet nevezték Guineának. Innen érthető, hogy több Guinea is van a világon.

A sziget gyarmatosítása a XIX. században kezdődött és a sziget nyugati felét birtokba vették a holland Kelet-Indiai Társaság telepesei, de a keleti területek, azaz a mai Pápua Új-Guinea, még sokáig érintetlenek maradtak, míg végül a XIX. század második felében az északi részt a németek foglalták el, a délit pedig a britek, akik Ausztráliából igazgatták a területet. 1885-ben született megállapodás a két birodalom között a német és a brit területek pontos elhatárolásáról. A német területet elnevezték a császárról Kaiser-Wilhelm-Landnak és ők adtak nevet a sziget legmagasabb hegycsúcsának is, a 4500 méter magas Mount Wilhelmnek, amit a mai napig így hívnak. Az első világháború kitörése után az ausztrál csapatok megszállták a német fennhatóságú területeket és a világháború után a Brit Birodalomhoz csatolták. A második világháborúban három évig tartó elkeseredett harcok színtere volt a japán és a brit, amerikai erők között, állítólag összesen 200 ezer katona vesztette életét ezekben a küzdelemben. Még a hetvenes években is előfordult, hogy a dzsungelben olyan japán katonákra akadtak, akik nem értesültek a világháború végéről és még folytatni akarták a harcot. A szigeten és a partmenti vizekben még ma is láthatók az elkeseredett harcok, a pusztító háború emlékei: elsüllyedt hajók, kilőtt páncélosok, szétlőtt ütegek.

A szigetország 1975-ben nyerte el a függetlenségét, de ma is a Brit Nemzetközösség tagja, államformája alkotmányos monarchia, királya pedig III. Károly brit uralkodó.

Az ország fővárosa Port Moresby, a négyszázezer lakosú főváros, amely egyben a 9,7 milliós ország legnagyobb városa is, nevét az alapítójáról, Moresby brit admirálisról kapta. PNG társadalma kifejezetten fiatal, a lakosság medián életkora 22 év, azaz a lakosság fele 22 évnél fiatalabb. A termékenységi ráta 3,3 (egy nőre jutó átlagos szülések száma), ami több mint kétszerese a hazai átlagnak.

A társadalom nyelvileg különösen sokszínű, 839 nyelvet ill. erősen eltérő nyelvjárást beszélnek a szigeten, a közös nyelv az ún. kreol pidgin, egyfajta mesterséges keveréknyelv. Vallásilag már inkább egységesnek mondható, hiszen több mint 80% keresztény, nagyobb többségük katolikus, de a német hagyomány miatt jelentős az evangélikusok száma is. Sok misszionárius áldozta az életét az itteni népek megtérítésének oltárán, de a végén sikerrel jártak.

Az ország hagyományaihoz tartozik a fejvadászat és kannibalizmus, aminek részben rituális okai voltak, de táplálkozási célokat is szolgált. Nemrég tártak fel egy törzsi temetőt, ahol tízezer koponyát találtak. Mindez ma már nem élő hagyomány, viszont valószínűleg ennek is máig továbbélő hatása van az ország közállapotára, az erőszak elterjedésére, az elkeserítő közbiztonsági helyzetre.

Mindennaposok a rablások, a nemi erőszak, gyilkosságok a nyílt utcán, fényes nappal, a hatalom képtelen úrrá lenni ezen a helyzeten és megteremteni a közbiztonságot. Nemrég zárult le egy nemzetközi régészcsoport kálváriája, akiket emberrablók ejtettek fogságba és csak magas váltságdíj fejében engedtek szabadon.

Van egy érdekes magyar vonatkozása is a szigetország múltjának. Bíró Lajos, a neves magyar etnológus és zoológus 1896 és 1902 között hat évet töltött el a sziget német fennhatóságú részén és amellett, hogy feltérképezte a sziget élővilágát, komoly néprajzi gyűjteményre is szert tett. Összesen 5600 autentikus tárgyat gyűjtött és később adományozott a budapesti Néprajzi Múzeumnak, így Európában ma nálunk található a legértékesebb gyűjtemény az ország néprajzi múltjáról.

Az ország jelentős részét egy magashegység fedi le, amelyet szinte áthatolhatatlan dzsungel borít. Valódi termőterület csupán az ország néhány százaléka. Az ország gazdasága hagyományosan a mezőgazdaságon alapult, ennek az ágazatnak a foglalkoztatásban ma is döntő szerepe van. Jelentős volt a halászat és a trópusi termékek termesztése, első sorban kávé, kakaó, pálmaolaj, kopra termelés. Ma már azonban ezt háttérbe szorította az ország nyersanyagkincseinek a kiaknázása. A világ második legnagyobb aranybányája is itt található, de rezet, kobaltot, nikkelt is jelentős mennyiségben bányásznak. Ezentúl a tengerparton és a parti vizeken földgázkitermelés is zajlik, amit helyben cseppfolyósítanak és tankerekkel Kínába ill. Japánba exportálnak.

Érdemes külön kitérni a kobaltbányászatra, ami az elekromoblitás előretörésével stratégiai termékké, ún. kritikus nyersanyaggá vált (CRM). A kobalt nehézfém, a réz és nikkel bányászat mellékterméke és elengedhetetlen nyersanyaga a lítium-ión alapú akkumulátorgyártásnak, amely a mobiltelefonoktól az elektromos járművekig mindenütt teret nyert. Mivel jelenleg hazánk már a világ negyedik legnagyobb akkumulátorgyártó országa és a kormány tervei szerint néhány éven belül Kína után már a második helyet is elérhetjük, ezért a mi szempontunkból is jelentős nyersanyagnak számít a kobalt.

Bár az ország turisztikai adottságai elvben kitűnőek, homokos tengerpartok, korallzátonyok, érintetlen dzsungelek jellemzik, mégis a riasztó közbiztonsági helyzet miatt gyakorlatilag nincs nemzetközi turizmus. A legtöbb fejlett ország óva inti állampolgárait PNG turisztikai célú látogatásától.

Annak ellenére, hogy az ország nyersanyagokban gazdag és egyre jelentősebb mennyiséget exportál, még mindig a kifejezetten alacsony jövedelmű fejlődő országok táborába tartozik. Az éves egy főre eső GDP 3000 dollár körül jár (vásárlóerő paritáson ez nagyjáéból 4000 dollár), a mi 18 ezer dolláros értékünknek ez éppen a hatoda. Az ország hivatalos pénzneme a kina, de néhány éve hivatalossá tették a hagyományos fizetőeszközt, a kagylót is, sőt van egy kifejezetten kagylóval kereskedő bank is, amely folyamatosan közli a kagyló hivatalos átváltási árfolyamát.

PNG magas adózású országnak számít, a személyi jövedelemadó sávos, de hamar eléri a marginális 42%-os kulcsot, ami néhány éve még 47% is volt. A társasági adó a helyben bejegyzett cégek számára 30%, de a nem helyi vállalkozások 48%-os adót fizetnek. Klasszikus értelemben vett általános forgalmi adó (VAT) nincs, hanem kereskedelmi adó (sales tax) van, ami 10%-os, de bizonyos termékek esetében 0% vagy néhány százalék nagyságú.

Pápua Új-Guinea jelentős fejlődési potenciállal rendelkezik, de a humánerőforrás-problémák miatt ezt csak kis mértékben tudja felszabadítani. A lakosság 37%-a analfabéta, az oktatás színvonala alacsony, magas hozzáadott értékű termelés nem folyik. A gazdaság struktúrája még mindig a klasszikus gyarmati modellt követi: élelmiszeripar és nyersanyag kitermelés, gyakorlatilag feldolgozóipar nincs vagy nagyon kezdetleges.

Összességében kijelenthető, hogy aligha fog az ország a közeljövőben ténylegesen profitálni abból a kincsből, amivel a természet bőségesen megajándékozta.

BDOA cikk szerzője Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 19.

Varga Mihály: Magyarország élen jár a gazdaságfehérítésben az uniós országok között

Az Európai Unión belül Magyarország hajtotta végre az egyik legnagyobb gazdaságfehérítést 2010 óta: az áfarés mértéke 22 százalékról 4,4 százalékra, a GDP-arányos adóelvonás mértéke pedig 40 százalékról 35 százalékra csökkent – jelentette ki Varga Mihály az Adóigazgatások Európai Szervezete (IOTA) éves közgyűlésének szerdai nyitó napján Budapesten.