Egyéni vállalkozó iparűzési adókötelezettsége és nettó árbevétele

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az évek során egyre csak bonyolultabb lett a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényt, mely a települési önkormányzatok számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására. Egyre több a szabály és az önkormányzatoknál egyre kevesebb pénz marad.

A helyi adókról szóló törvény rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselőtestülete saját rendeletével az illetékességi területén helyi adókat, valamint települési adókat vezethet be.

A törvény 35.§-ának (2) bekezdése értelmében a helyi iparűzési adó alanya a vállalkozó. Ez utóbbi fogalma az 52.§. 26. pontjában található. Eszerint vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző

• a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó,
• b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 600 000 forintot meghaladja,
• c) a jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,
• d) és az egyéni cég, egyéb szervezet, ideértve azt is, ha azok felszámolás vagy végelszámolás alatt állnak.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3.§-ának 17. pontja szerint egyéni vállalkozó:

• a) az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében azzal, hogy nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki
• aa) az ingatlan-bérbeadási,
• ab) a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja, kizárólag a választott rendelkezések szerinti adózási mód alapjául szolgáló bevételei tekintetében,
• b) a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja);
• c) az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja);
• d) az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében;
• e) az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja);
• f) a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében;

Az idézett hosszadalmas felsorolás azt jelenti, hogy ezekre vonatkozik – mint egyéni vállalkozókra az iparűzési adó kötelezettség, – figyelembe véve a kivételeket is, – amennyiben az önkormányzat azt az adott településen bevezette.

 

Az iparűzési adó alapjának fő eleme a nettó árbevétel, melynek fogalmát a helyi adókról szóló törvény 52.§-ában találjuk. Az egyéni vállalkozókra speciális szabály vonatkozik, hiszen ők pénzügyi nyilvántartást vezetnek, és nem számvitelit.

A helyi adóról szóló törvény alkalmazása szempontjából nettó árbevétel:

• a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozónál, a tevékenység végzésével (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) közvetlen összefüggésben kapott – általános forgalmi adó nélküli – ellenérték, növelve a kompenzációs felárral és csökkentve az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó összegével, feltéve, hogy azt bevételként elszámolta, továbbá azon bevétellel, amelyet a számvitelről szóló törvény alapján egyéb bevételként kellene elszámolni,
• a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerinti kisadózó vállalkozás esetén, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerinti kisadózó vállalkozás bevétele.

Ebben a fogalomban az a lényeg, hogy ismerni kell azt, mit számolnak el egyéb bevételként a kettős könyvvitelben. Honnan tudja ezt egy egyéni vállalkozó, illetve annak a „könyvelője”?

Az egyéb bevételek az olyan, az értékesítés nettó árbevételének részét nem képező bevételek, amelyek a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során keletkeznek, és nem minősülnek pénzügyi műveletek bevételeinek. (Lásd a számviteli törvényt!)

Az egyéb bevételek között kell elszámolni:

• a) a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételeket,
• b) a kapott bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kamatok, behajtási költségátalányok, kártérítések, sérelemdíjak összegét,
• c) a behajthatatlannak minősített – és az előző üzleti év(ek)ben hitelezési veszteségként leírt – követelésekre kapott összeget,
• d) a költségek (a ráfordítások) ellentételezésére – visszafizetési kötelezettség nélkül – belföldi vagy külföldi gazdálkodótól, illetve természetes személytől, valamint államközi szerződés vagy egyéb szerződés alapján külföldi szervezettől kapott támogatás, juttatás összegét,
• e) a termékpálya-szabályozáshoz kapcsolódó, terméktanácsok által fizetett termékpálya-szabályozás összegét,
• f) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz értékesítéséből (ide értve azt is, ha az immateriális jószág, a tárgyi eszköz a mérlegben, a könyvekben nincs kimutatva), továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz Szvt. 72. § (4) bekezdésének a) és c) pontja szerinti jogcímen történő átadásából származó bevételt az értékesítéskor, az átadáskor;
• g) a biztosító által fizetett, illetve a mérlegkészítés időpontjáig elfogadott, visszaigazolt – tárgyévi, illetve a tárgyévet megelőző üzleti évi káreseményhez kapcsolódó – összeget;
• h) a nyereség jellegű kerekítési különbözetet.

Két fontos dologra kell felhívni a figyelmet. Egyrészt nem soroltuk fel minden tételt, ami az egyéb bevételek közé tartozik a számvitelben, másrészt pedig a felsoroltak között is vannak olyanok, melyek a kettős könyvvitelre jellemzőek.

---