Ékírásos közgazdaságtan


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Megrázta a tudományos világot 1975-ben egy fiatal olasz régészprofesszor bejelentése. Egy szíriai ásatás során ékírásos agyagtáblákat talált, amelyeket mintegy 4300-4500 évvel ezelőttre datált. Már önmagában az is szenzáció volt, hogy a Kr. előtti harmadik évezred közepéről származhattak az anyagtáblák, de az igazán nagy hír a táblák száma volt. A régész egy egész ókori könyvtárat tárt föl, az agyagtáblák száma 16 ezer körülire volt tehető. Az ebből a korból származó más ékírásos agyagtáblák ennek a töredékét teszik ki összesen is, a mai napig!

Lehet istened, lehet királyod, de akitől félned kell, az az adóbeszedő.
(agyagtábla-szöveg a mezopotámiai Lagasból)

Mielőtt erről az agyagtábla könyvtárról szólnánk, érdemes röviden kitérni az írás keletkezésére, illetve a különböző írásrendszerekkel készített, általában ma már holt nyelven írott szövegek megfejtésére.

Az írás keletkezése

Történészek az írás keletkezését a Kr. előtti negyedik évezredre teszik, ekkortól beszélhetünk írott történelemről. Az első írásrendszerek a mai Irak területén (a Tigris és az Eufrátesz völgyében), illetve Egyiptomban alakultak ki. Hogy melyik a régebbi, arról ma sincs egységes álláspont a tudományt művelők között, de valószínűbb, hogy a folyamvölgyi ékírásos írásmódok megelőzték az egyiptomi hieroglifikus írásrendszereket.

A szintén nagyon réginek számító indiai és kínai írásrendszerek mindegy két évezreddel később alakultak ki.

Több helyen találtak a Kr. előtti 5.-6. évezredre datált, írásjelekkel ellátott csont-, kő-, agyag-, illetve festett leleteket, de ezek korát, megtalálásuk körülményeit a tudományág képviselői gyakran megkérdőjelezik.

Ilyen leletet találtak az erdélyi Tatárlakán is 1961-ben. A három darab, jelekkel díszített agyagtáblácska korát Kr. előtti 5500 körülire datálták a megtalálásuk helyének szerves anyagai alapján (szénizotópos eljárással). A három táblácska szövege a mai napig megfejtetlen.

ékírásos agyagtááblák

Amulett a tatárlakai leletegyüttesből

Írásrendszerek

Az írott szövegek nagyon különbözőek lehetnek. Egy-egy írásjel mögött lehet hang, szótag, fogalom, elválasztójel, a (mögötte lévő) jelcsoport értelmezését módosító jelölés (stb.), illetve akár ezek kombinációja is. Nem ritka, hogy az írásjelek többféleképpen olvashatóak, a tényleges jelentést a szövegkörnyezet határozza meg, illetve az is előfordul, hogy a magánhangzókat nem is jelölték.

Könnyen ellenőrizhető, hogy ha egy magyar nyelvű szövegből elhagyjuk a magánhangzókat, akkor azt el tudjuk olvasni, illetve az is, hogy ha a szavak első és utolsó betűit meghagyjuk, de a ’belső’ betűket összekeverjük, akkor még mindig el tudjuk olvasni a szöveget.

Az ékírásos írásoknál három fő rendszert különböztetnek meg a tudósok, alapvetően szótagot jelölt egy-egy jelcsoport, de előfordulnak ezekben összetettebb fogalmak, illetve a tartalmat módosító jelölések is.

Ha sikerül is azonosítani az írásrendszert, az még kevés a leírt szöveg értelmezéséhez, hiszen ahhoz azt is ismerni kellene, hogy milyen nyelven írták le a szöveget.

Erre jó példa lehet, hogy a mai Európában a legelterjedtebb írásmód a latin betűs (a másik a cirill betűs), de egy hollandul nem értő magyar a holland szöveget csak elolvasni tudja, megérteni nem.

Az írások megfejtése

A régi írások megfejtése, különösen, ha azokat ma már nem ismert, holt nyelveken írták, nem könnyű feladat.

A legismertebb példa az egyiptomi hieroglifikus írás megfejtése, amely a francia Champollion (1790-1832) nevéhez kötődik. Ő a három nyelven írt (kőbe vésett) Rosette-i kő segítségével fejtette meg az ősi egyiptomi írást (valójában a megfejtés első, alapozó lépéseit tette meg). Bár a követ már 1799-ben kiásták, a szövegeket lemásolták és elterjesztették, mégis a megtalálást követően két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Champollion az első érdemi eredményeket közzé tudja tenni.

Sokkal nehezebb volt a helyzet az ékírásos agyagtáblákkal. Ékírásos szövegmásolatok már a XVII. században is kerültek Európába, jelentősebb számban a XVIII. században. Próbálkoztak ezek értelmezésével is, de eredménytelenül. Itt is szükségessé vált egy Rosette-i kőhöz hasonló többnyelvű dokumentum, amely elindíthatta a megfejtés folyamatát.

Egy ilyen feliratot találtak a nyugat-iráni Behisztunban 1835-ben. Felfedezni nem nagyon kellett, mert a felirat egy 15 méter magas, 25 méter széles és vagy 100 méter magas mészkőszirten áll. Valószínűleg a feliratok és domborművek elkészülését követően az alatta lévő hegyoldalt levésték, hogy az alkotás megközelíthetetlen legyen, megvédjék azt a rongálástól.

ékírásos agyagtááblák

Behisztuni sziklafal

A hatalmas sziklába vésett feliratok szövegét Henry Creswicke Rawlinson (1810-1895) angol orientalista fejtette meg 1843-ban, erről szóló könyve 1846-ban jelent meg. Persze a későbbiekben ezt a megfejtést is javították. A megfejtést eléggé szkeptikusan fogadták, kétségbe vonták, hogy ismeretlen nyelveken írt ismeretlen jelentésű jeleket egyáltalán el lehet-e olvasni.

A Kr. e. 520 körül keletkezett behisztuni feliratok I. Dárajavaus (Dareiosz) perzsa király tizenkilenc győzelmét örökítik meg ékírással, óperzsa, újelámi és akkád nyelven. A negyedik, arameus nyelvű változat teljesen elpusztult, de a többi három is erősen sérült.

Az angliai Ázsia Társaság meglepő lépésre szánta el magát: egy ékírásos szöveg másolatát lepecsételt borítékban eljuttatta Rawlinsonhoz, és még három, az ékírással foglalkozó kutatóhoz, megkérve, hogy fordítsa le, és az eredményt lepecsételt borítékban juttassa vissza. Egyik tudós sem tudta, hogy mások is megkapták a küldeményt. A tudósok más-más utat járva megfejtették az ékírás tartalmát, és visszaküldték a megfejtést az Ázsia Társaságnak. Egy erre a célra összeállt bizottság egyszerre bontotta fel a négy borítékot, és megállapította, hogy a fordítások lényegében megegyeznek, Rawlinson fordítását ítélték a legmegbízhatóbbnak. Ezzel bebizonyították, hogy az ékírásos szövegek elolvashatóak, még akkor is, ha azokat holt nyelveken írták.

A behisztuni sziklafal véseteinek jelentőségét kiemeli, hogy valamennyi ékírásos nyelvet ez alapján sikerült a későbbiekben megfejteni. Az ékírások megfejtése a XIX. század végére, XX. század elejére vált rutinszerűvé az ezzel foglalkozó tudósok körében. A sumér és az akkád nyelv megértése volt ezek között a legfontosabb, mivel a feliratok túlnyomó része is ezeken a nyelveken keletkezett.

A tudósok nem csak a szövegeket tudták megfejteni, de még a kiejtésre vonatkozóan is tudtak eredményeket elérni.

A legismertebb ilyen fordítás a Gilgames-eposz, amely egy özönvíz-leírást is tartalmaz. Maga az eposz a Kr. előtti XXII. században keletkezhetett, és több változata (óbabiloni, akkád, hettita, újasszír stb.) is ismeretes. A Bibliából ismert özönvíz történettel való összevetése eléggé kérdéses, a Biblia legkorábbi részeit is csak egy évezred múlva kezdték el lejegyezni.

ékírásos agyagtááblák

Gilgames-eposz – Az özönvíz története

Az isten kijelölte az időt: „Este, midőn a sötétség urai esőt zúdítanak alá, menj a hajódba s zárd be az ajtót!”

Eljött az idő: Adad, a zúgó viharisten iszonyú vizet zúdított alá.

Néztem az időt, elrettent, aki látta.

És jött a hajnal, fekete felhő takarta az eget: Adad mennydörgőit a közepében.

Nabu és Sarru jártak előtte hírnökként hegyeken s völgyeken át.

Irra kitépte a kikötők cölöpjeit, Ninurta áttörte az égi gátakat, fáklyákkal száguldoztak az Annunakik, lobogó fényükkel megvilágítva a földet.

Adad haragja égig hatolt. Minden világosság sötétre vált. Mint egy cserépedény, széttörött a föld!

Zúgott a vihar, a vizek tovazúdultak, elérték a hegyek peremét, elsodorták az embereket.

A testvér nem ismert többé testvérére, rémülten szűköltek az istenek is: menekülve szálltak föl Anu égi hegyére s összekuporodva nyüszítettek, mint a kutyák.

Hat napon és hat éjjelen át zúdult alá az eső, mint a folyamok vize; a hetedik napon elcsitult minden.

Némaság honolt, harcok utáni csönd! A tenger megnyugodott, a gonosz szél elült.

(Részlet a Gilgames-eposzból; forrás: https://mek.oszk.hu/14700/14741/14741.pdf)

Az 1975-ös szenzáció

Térjünk vissza a bevezetésben említett bejelentésre!

Paolo Matthiae (1940-) régészprofesszor 1963-tól folytatott ásatásokat a szíriai Tell-Mardíhban.

A tell olyan képződmény, amely egy ősi település egymásra rakódó rétegeiből kialakult domb; az elpusztuló építmények romjaira, részben anyagaik felhasználásával épültek az új építmények, majd amikor a terület végleg elnéptelenedett, az erózió következtében kialakult egy domb, amelynek felszíne alatt megőrződtek a régi korok emlékei. Szíriában sok ilyen tell található.

Az ásatást igen módszeresen folytató Matthiae professzor lassan tárta fel kutatóárkaival az egyre régibb rétegeket. Évekig alig talált értékelhető leleteket, a római, sőt a görög kor emlékeit sem tartotta fontosnak, hiszen ilyen leleteket bőségesen találtak már korábban is a mediterrán térségben.

Az áttörés a ’73-as, ’74-es ásatásoknál kezdődött el, amikor már ékírásos szobortöredéket és néhány ékírásos agyagtáblát is találtak. Az ékírás megfejtésében Giovanni Pettinato (1934-2011) nyújtott segítséget, bár ez csak az ismert nyelvek esetén volt akkor még lehetséges.

Az igazi felfedezés 1975-ben jött el. Megtalálták a település agyagtábla könyvtárát. Sok agyagtábla még a korabeli rendezettségét is megőrizte. Ez annak volt köszönhető, hogy valamikor Kr.e. 2500 és 2300 között a települést elpusztították, az éghető anyagok elégtek. Ennek következtében az agyagtáblák egy része kiégett, amelynek köszönhetően sokkal épebben maradtak meg, mint a ki nem égett táblák. A könyvtár romjaira később ráépítettek, így a könyvtár a föld alatt maradt.

ékírásos agyagtááblák

Ékírásos agyagtábla

Az agyagtáblák számát 16 500 körülire becsülték, az eltört táblák miatt a pontos számot nehéz megbecsülni. Az épen fennmaradt táblák száma 7 ezer körüli.

Találtak ilyen agyagtábla könyvtárakat máshol is (például Máriban vagy Ninivében), de a Kr. előtti harmadik évezredből származó összes megtalált tábla együttesen is töredéke a Tell-Mardíhban fellelt tábláknak.

A táblák általános mérete általában 10×10 cm, de egyesek elérték a 30×30 cm-es méretet is, illetve voltak kisebbek is. A táblák mindkét oldalán ékírásos szövegek voltak, illetve a ’gerincén’ is találtak jelzéseket. Ez utóbbiak – mai szóhasználattal – a katalogizálást segítették.

A táblák háromféle ékírásos rendszerben készültek, akkád, sumér, illetve egy később eblaiként azonosított nyelven. A település neve volt Ebla az ókorban.

A megfejtésben segítséget nyújtottak a kétnyelvű táblák, illetve számos lista – madarak (két lista, az egyiken 142 tétel található), halak, kövek-ásványok, növények, foglalkozások (60 tétel) , fémek, személynevek és földrajzi nevek (289 helynév) felsorolásai –, továbbá olyan táblák is, amelyek az írnokképzést és a nyelvtanulást (kétnyelvű, sumér és eblai szójegyzékek!) segítették. A megfejtés a mai napig részleges, mivel a táblák Szíriában maradtak (az elmúlt évtizedek és a jelenlegi szíriai helyzet nyilván nem segíti a kutatásokat), az ékírások legfőbb szakértője, Pettinato professzor azóta elhunyt.

A táblák 90%-ának tartalmát gazdasági (adásvételi szerződések, juttatások az állami alkalmazottaknak, kereskedelmi ügyletek szerződései, adózási előírások, főkönyvek, naplók, leltárak) és adminisztratív (kinevezések, követek utasításai, diplomáciai levelek) tartalmúként azonosították, a fennmaradó 10% az irodalmi jellegű, tudományos és vallásos tartalmú szöveg.

Az agyagtáblák, illetve máshol feltárt leletek tanúsága szerint Ebla kereskedő városállam volt, igen kiterjedt kapcsolatokkal. Ezek a kapcsolatok nyugaton akár Ciprusig, Keleten a folyamvölgyi városállamokig is elnyúlhattak, egészen a Tigris és az Eufrátesz torkolatvidékéig. A kereskedelmi kapcsolatokban megemlítik Megiddót és Jaffát is (ekkor még zsidó államról nem beszélhetünk!).

A környező települések Ebla befolyási övezetébe tartoztak, de egyes táblák szerint Ebla hódításai még Máriig is elnyúltak. Természetesen a leigázott települések adót fizettek Eblának. Mári és Ebla vetélkedtek a területen áthaladó kereskedelem feletti ellenőrzési jogért. Ezt gyakran háborúval döntötték el. Az eblai győzelem után több évtizedre Ebla szerezte meg a felügyeleti jogot, Mári adót fizetett Eblának. Az adó mennyisége több mint egy tonna ezüstből és mintegy 70 kg aranyból állt (akkoriban az arany és az ezüst közel azonos értékűek voltak). Az agyagtáblák ezekről is beszámolnak.

ékírásos agyagtááblák

Az Eblai Királyság a legnagyobb kiterjedése idején (~ Kr.e. 3000 – Kr.e. 2300)

A szerződések ’szokásos’ záradéka egy átok volt, az azt megszegőkre. Erre egy példa a következő:

Abban a pillanatban, amint a szerződést megszegi, Szun isten, Adad isten és saját személyes istene döntését szórja szét a pusztában; követeinek, akik útnak indultak, ne legyen vizük, ne legyen fedél a fejük fölött, útjuk vezessen a pusztulásba.

Érdemes szólni még a nők helyzetéről! Sokkal nagyobb egyenjogúságot élveztek, mint a jóval későbbi bibliai időkben. Saját földdel, tulajdonnal rendelkezhettek, ezeket saját akaratuk szerint eladhatták, örökül hagyhatták, jogi ügyletekben saját akaratuk szerint, akár férjeik beleegyezése vagy akarata ellenére is eljárhattak, orvosokká, írnokokká képeztethették magukat.

Egy apró agyagtáblácskán mindössze egy szó szerepel sumér és eblai nyelven: nam-mí és ù-nú-šum, mindkettő jelentése ’nőiesség’.

Biblia, zsidók, arabok

A felfedezés nyilvánosságra kerülését követően megindult a tudományos eredmények kisajátítása a politikai jellegű birtoklás érdekében.

A zsidók azt kívánták bizonyítani, hogy ezen a területen is zsidók éltek egykoron, és ezt az Ábrahámhoz, Izraelhez (stb.) hasonló nevekkel kívánták igazolni. Ebben Pettinato professzor megfejtései is szerepet játszottak, ami megrontotta személyes viszonyát Matthiae professzorral.

Mindehhez annyit érdemes hozzátenni, hogy ha elfogadjuk a Biblia időszámítását, akkor Ábrahám Kr.e. 2000 körül született (175 évet élt!), és az agyagtáblák ennél legalább fél évezreddel régebbiek. Bibliai történetek már csak azért sem szerepelhetnek a táblákon, mert a legrégibb bibliai könyveket Mózesnek tulajdonítják, ő Kr.e. 1275 körül vezette ki népét Egyiptomból (ennél a táblák több mint ezer évvel ősibbek), és nehezen hihető, hogy Mózes a könyveiben saját halálát és a halála után következő eseményeket is megírta volna, azaz Mózes öt könyvének keletkezése is ennél későbbi.

A harcba beszálltak az arab érdekek képviselői is, akik Eblát arab királyságként szerették volna elfogadtatni.

A legrégebbi arab törzsekről szóló beszámolók a Kr. előtti első évezred végére, második évezred elejére datálhatók, amely legalább másfél évezreddel későbbi, mint az eblai agyagtáblák keletkezésének ideje.

A zsidóknál és az araboknál is jóval régebbi Hamurabi törvényoszlopa, amely Kr.e. 1750 körül keletkezhetett.

Természetesen ezek a politikai felhangok sem kedveznek az eblai kutatásoknak, az agyagtáblákon rögzített szövegek megfejtésének, értelmezésének.

Irodalom:

Bermant, Chaim – Weitzman, Michael: Egy ismeretlen ókori civilizáció – Ebla (Gondolat, Budapest, 1986)

Lacza Tihamér: Az ókor emlékezete – A sziklarajzoktól az ábécéig (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2004)

Miller, S. M. – Huber, R. V.: A Biblia története – A Biblia keletkezése és hatása (A Magyar Bibliatársulat megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest 2012)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).