Ellenőrzésekre számíthatnak az utalványokkal trükközők


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az utalványok jó ideje meghatározó elemei a béren kívüli juttatási rendszereknek. A bérnél kedvezőbb adózás miatt erős a kísértés az utalványok nem megfelelő használatára, ennek kockázatára a NAV legutóbbi bejelentése ismét ráirányította a figyelmet.

Miért pont az utalványok?

Bár némileg elnagyolt a megközelítés, a klasszikus értelemben vett munkabér és a béren kívüli juttatások közötti egyik legjelentősebb különbség a juttatás tárgya tekintetében van. Amíg a munka – mint tevékenység – ellenértéke csak pénz lehet, addig a béren kívüli juttatások hagyományosan és szinte kizárólagosan a pénznél jóval korlátozottabb körben felhasználható nem pénzbeli/természetbeni juttatások (pl. utalványok).

A könnyed felhasználhatóság miatt a munkáltatók/kifizetők számára nagy kísértést jelentett, hogy miként lehet egy, a pénzhez hasonlóan széles körben, gyakorlatilag bármire beváltható eszközt adni a munkavállalóknak (esetleg hozzátartozóknak, üzleti partnereknek stb.) a bérnél alacsonyabb adóterhelés mellett. Egy ilyen megoldással mindkét oldal jól járhat. A kifizetői oldalon kevesebb a költség, a munkavállaló pedig a hétköznapi igényeihez legközelebb álló juttatásban részesül, nem kell gondolkodnia, mikor, hol, mire költi a széles felhasználhatósága folytán gyakorlatilag pénzzel egyenértékű utalványt/készpénzhelyettesítő eszközt.

A munkajog szabályozása egyértelmű a tekintetben, hogy a munkabért pénzben kell megállapítani és kifizetni, kifejezetten tilalmazza, hogy utalvány, illetve más pénzhelyettesítő eszköz is munkabér tárgya lehessen. E vonatkozásban az Szja tv. alaplogikája sem segítette a munkáltatókat, ugyanis alapesetben nincs átjárás a jellemzően az összevont adóalap részét képező pénzjuttatások és a tipikusan nem pénzbeli béren kívüli juttatások világa között.

Milyen esetekben ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe az utalványjuttatás?

Az utalványok/készpénzhelyettesítő eszközök bérnél kedvezőbb adóterheléséhez, illetve adómentességéhez alapvetően az alábbi feltételeket írja elő a jogalkotó:

  • az utalvány nem lehet tevékenység ellenértéke, a juttatás nyilvánvalóan nem kapcsolódhat a munkavállaló munkaköri feladathoz kapcsolódó teljesítményéhez;
  • az utalvány/készpénzhelyettesítő eszköz nem lehet visszaváltható;
  • illetve az említett eszközökkel megvásárolható termékek/szolgáltatások körének egyértelműen meghatározottnak kell lennie.

Amennyiben azonban az előbbi feltételek valamelyike nem teljesül, úgy a NAV rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozva a munkabér adóterheit, illetve kapcsolódó szankciókat állapíthat meg a feleknél.

A NAV bejelentése alapján a fenti korlátozások közül most az utolsó kettővel foglalkozunk, melyek az utalványok pénzhez hasonló széles körben történő felhasználhatóságát igyekeznek megakadályozni. Amennyiben egy utalvány/készpénz-helyettesítő eszköz visszaváltható, vagy gyakorlatilag bármire korlátozás nélkül beváltható (pl. hipermarket utalvány),úgy tartalmában pénzjuttatásnak minősül, így csak a munkabérrel azonos módon adózhat.

A jelenlegi szabályozási környezetben a SZÉP kártya az egyedüli korlátozott felhasználású készpénz-helyettesítő eszköz, amelynek bérnél kedvezőbb adózása megkérdőjelezhetetlen, ugyanis ez esetben a korlátozott felhasználhatóság egyenesen a jogszabályból fakad.

Minden egyéb esetben az utalvány felhasználhatóságának korlátozása a felek megállapodására van bízva. Kedvezményes adózású juttatások esetén a bizonyítási teher az adózók vállát nyomja a termék és szolgáltatáskör pontos és kívülállók számára is ellenőrizhető dokumentálása kapcsán, amelyből az utalványok, készpénzhelyettesítő eszközök felhasználhatósága megismerhető.

A csalárd utalványtőzsdék tevékenységét kívánták visszaszorítani a NAV és a minisztérium korábbi állásfoglalásai is, melyek kifejezetten tiltják a jogviszony szerinti kedvezőbb adózást a pénzre vissza-, illetve más utalványokra beváltható utalványok esetében. Ezek a hatósági állásfoglalások sem tudnak azonban egyértelmű támpontot adni, hogy adózási értelemben mitől utalvány az utalvány. Így a piacon ma is vannak olyan szolgáltatók, amelyek a gyakorlatban szinte mindenre beváltható termékeik juttatását kínálják bérnél kedvezőbb adózás mellett. Az említett eszközök béren kívüli juttatása jóhiszemű kifizetőknél is előfordul, azonban a juttató ismeretei e tekintetben nem jelentenek mentesítést a jogkövetkezmények alól. A negatív adózási összképet tovább bonyolította, hogy az áfaszabályozás miatt bevezetett utalvány kategóriák (egycélú, többcélú utalvány) sem egyszerűsítették a munkáltatók életét.

Mit tehetnek a társaságok az utalvány átminősítésének adókockázatai, és a NAV bírságok elkerülése érdekében?

Az utalványokkal korábban sem bánt kesztyűs kézzel a jogalkotó, a NAV mostani kiemelt figyelme a rosszul alkalmazott utalványkedvezmények kapcsán jelzi, hogy nem érdemes kockáztatni. Amennyiben ugyanis az adóhatóság egy adóellenőrzés során a béren kívüli juttatást munkabérré minősíti át, mind a magánszemély, mind a munkáltató többlet adóterhet lesz kénytelen megfizetni.

Az elmaradt személyi jövedelemadót a magánszemély terhére állapítja meg a NAV, míg a kifizető által levonni elmulasztott adóelőleg, egyéni járulékok és hozzájárulások egyértelműen a munkáltató lelkén száradnak. Így ezekért, illetve szankciókért (50 százalékos mulasztási bírság, bizonyított szándékosság esetén 200 százalékos adóbírság, késedelmi pótlék) kizárólag ő felel.

A NAV közlése alapján az utalványok visszaváltásával ügyeskedő, rosszhiszeműen eljáró társaságokat és gyakorlatukat kívánja visszaszorítani. A fentiek alapján érdemes az elévülési időre visszamenően áttekinteni az utalványjuttatási gyakorlatot, az alkalmazott utalványok korlátozott felhasználhatóságát és visszaválthatóságát alátámasztó dokumentumok meglétét. Továbbá, ha ez indokolt, igénybe venni a rendelkezésre álló önkorrekciós lehetőségeket (önellenőrzés, önellenőrzés bejelentése) az adókülönbözet és az emelt összegű szankciók elkerülése érdekében.

Példák az utalványokat érintő korlátozásokra

  • 2019-től az szja-törvény kifejezetten kizárja a sport és kulturális belépőkre szóló utalványok adómentességét.
  • Évi egy alkalomra csökkent a csekély értékű ajándékként történő utalványjuttatási lehetőség.
  • A szórakoztatási célú rendezvényen a minimálbér negyedét meg nem haladó utalvány sem adózhat egyes meghatározott juttatásként.

A bejegyzés szerzője dr. Horváth Zoltán, az RSM Hungary vezető tanácsadója. Az RSM Blog az Adó Online szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 20.

Mi történhet még idén a forinttal és a magyar kamattal?

A napokban látott forintgyengülés ellenére az euró jegyzése a 385 és 400 forint közötti sávban maradhat az idén. Legalábbis erre számít Németh Dávid, a K&H vezető elemzője alapesetben, azaz akkor, ha nem történik jelentős változás az év hátralévő hónapjaiban a világ- és a magyar gazdaságban. A szakember beszélt a magyar inflációról, a várható kamatpályáról és a szükséges kiigazításról, valamint az uniós kilátásokról is.

2024. június 20.

Illeték: cserét pótló vétel

Életünk során adunk-veszünk dolgokat, akár ingatlanokat is. Változunk is változtatunk. Abban az esetben, ha ingatlant szerzünk ellenérték fejében, általában vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az ingatlan szerzése, átruházása, hasznosítása jogi esemény is, mely akár csere formájában is megvalósulhat. Jelen cikkben az illetéktörvényben szereplő csere, illetve cserét pótló vétel szabályait, érdekességeit mutatjuk be.

2024. június 19.

Varga Mihály: Magyarország élen jár a gazdaságfehérítésben az uniós országok között

Az Európai Unión belül Magyarország hajtotta végre az egyik legnagyobb gazdaságfehérítést 2010 óta: az áfarés mértéke 22 százalékról 4,4 százalékra, a GDP-arányos adóelvonás mértéke pedig 40 százalékról 35 százalékra csökkent – jelentette ki Varga Mihály az Adóigazgatások Európai Szervezete (IOTA) éves közgyűlésének szerdai nyitó napján Budapesten.