Értékesítés az adóvégrehajtásban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az adóvégrehajtási eljárás során végzett értékesítési módokon kalauzolja végig az olvasót az Adó szaklap írása. A januártól hatályos adóvégrehajtási törvény az értékesítések területén nem változtatta meg alapvetően a korábbi eljárási rendelkezéseket, viszont az eddig némileg szabályozatlan romlandó vagyontárgyak értékesítése körében jelentősebb újdonságot vezetett be.
Jóllehet a XXI. századi végrehajtási eljárásokban már nem a végrehajtás során lefoglalt vagyontárgyak értékesítéséből származó bevétel a legmeghatározóbb, a vagyontárgyak lefoglalásának preventív jellege nem vitatható. Azon adósok ugyanis, akik együtt kívánnak és tudnak működni a végrehajtást folytató szervvel, igen gyakran és nagy számban eredményesen kísérlik meg rendezni a tartozásukat, elkerülve ezáltal a végrehajtás során lefoglalt vagyontárgyaik értékesítését. Ez teljesen érthető, hiszen – a törvény adta kereteken belül – a végrehajtást foganatosító szervek igyekeznek olyan vagyontárgyakat lefoglalni, amelyek jellegüknél és adottságaiknál fogva jól értékesíthetők. E vagyontárgyak nem csak piaci értékükre tekintettel lehetnek fontosak a foglalást szenvedő adósok számára, hanem sok esetben előszereteti értékük miatt is. Az állami adóhatóság ugyan ügyfélcentrikus stratégiát alakított ki a behajtásra is, amely nem teszi lehetővé az adósok privát szférájába történő durva beavatkozást, azonban így is számtalan olyan ingatlan és ingóság kerül lefoglalásra, amelyre így vagy úgy, de az érintett személyeknek vagy családtagjaiknak, illetve a gazdálkodó szervezeteknek nagy szükségük van. [Más országok adóhatóságainak létező gyakorlatával ellentétben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) nem foglalja le például az adósok házi kedvenceit, annak ellenére sem, hogy e lépés az érintett adósok számára nyilvánvalóan igen nagy motivációt jelentene a tartozásaik gyors rendezésére.] Ennek hiányában is évente százezres tételszámban foglal le az állami adóhatóság a végrehajtás során vagyontárgyakat, ingóságokat és ingatlanokat. Tekintettel arra, hogy nem minden adós képes a tartozása belátható időn belül történő önkéntes vagy – az adóhatóság másik végrehajtási cselekménye (hatósági átutalási megbízás, jövedelemletiltás, követelésfoglalás) által – irányított megfizetésére, a lefoglalt vagyontárgyak egy jelentékeny része az eljárás során értékesítésre kerül.
A 2018. január 1. napjával hatályba lépett, az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) az értékesítések területén nem változtatta meg alapvetően a korábban hatályos eljárási rendelkezéseket, csak finomította azokat. A korábban némileg szabályozatlan romlandó vagyontárgyak értékesítése körében azonban jelentősebb újdonságot vezetett be, mint azt majd látni fogjuk. Az Avt. hatályos rendelkezései – és a törvény eltérő rendelkezése hiányában mögöttes szabályként alkalmazott, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) – alapján a lefoglalt vagyontárgyak értékesítésére az alábbi módokon kerülhet sor az adóvégrehajtás során:
– árverésen kívüli eladással,
– hagyományos árverésen (a továbbiakban: árverés),
– elektronikus árverésen,
– törvényben meghatározott esetben speciális értékesítési szabályok alapján.
A vagyontárgyak értékesítésének időpontja
Annak érdekében, hogy az adósoknak a foglalást követően elegendő idejük álljon rendelkezésre a végrehajtóval történő kapcsolatfelvételre, az adóhatósági végrehajtási törvény szabályozza az értékesítés időpontját, mégpedig ingóságok és ingatlanok esetére egymástól eltérően, figyelemmel azok eltérő jellegére is. E szabályok szerint az ingóság értékesítése iránt az adóhatóság a foglalást, illetve a vízi, légi jármű lajstromának, valamint az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dologként jogszabályban meghatározott vagyontárgy foglalása esetén a zálogjogi nyilvántartás adatainak beszerzését követő 30 nap eltelte után, 8 napon belül intézkedik. Ingatlan esetében feltételül szabja a törvény, hogy azt csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés egyéb végrehajtási cselekmény foganatosítása útján nem, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva térülne meg. Ezen túl további korlátot is támaszt: ha az adóhatóság ingófoglalást és ingatlan-végrehajtást is foganatosított, az ingatlan értékesítése iránt csak akkor intézkedhet, ha az ingóság értékesítése eredménytelen volt, vagy a lefoglalt ingóságok értékesítéséből a tartozás előreláthatóan nem egyenlíthető ki, és a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 45 nap vagy az ingatlan fekvése szerinti jegyző bírósági végrehajtási törvény szerinti tájékoztatásának kézbesítésétől számított 60 nap már eltelt. Amennyiben azonban a foglalástól vagy a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak az adóhatóság részére történt kézbesítésétől számított 8 napon belül igénypert indítottak, az igényelt vagyontárgy értékesítése iránt csak az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni. A jogalkotó ezzel a szabállyal kívánta védeni a forgalom biztonságát, hiszen egy jogállamban az eljárás egyik szereplőjének sem állhat érdekében, hogy a lefoglalt vagyontárgy a végrehajtási eljárásban félként részt nem vevő harmadik személyt megillető, és a végrehajtásnak akadályát képező joga ellenére kerüljön értékesítésre.
Annak érdekében, hogy a végrehajtás ne legyen parttalan, az adóhatósági végrehajtási törvény szabályozza az értékesítés legkésőbbi időpontját is, amikor kimondja, hogy a végrehajtó az értékesítés időpontját a foglalástól – illetve ingatlan esetében a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozat kézhezvételétől számított – 3 hónapon belül olyan időpontra tűzi ki, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb.
[htmlbox art_tukor]
Árverésen kívüli értékesítés
A lefoglalt vagyontárgy értékesítésének legkevésbé „fájdalmas” módja az árverésen kívül, de árverés hatályával történő értékesítés. Egyszersmind a leghatékonyabb is, hiszen itt a vagyontárgy általában a becsértékén (a forgalmi érték alapján megállapított értékesítési értéken) cserél gazdát. Ezen értékesítési mód alapvetően eltér a többitől, annyiban, hogy itt az értékesítés az adós által meghatározott vevő részére történik, tehát az adós akarata ellenére nincsen mód az alkalmazására. Az értékesítés fő szabály szerint becsértéken történik, de történhet az adós által javasolt vételáron is, ha az így befolyó vételár a végrehajtási eljárás során kielégítendő valamennyi követelést és a végrehajtási költséget is fedezi. Megkeresésre történő végrehajtás esetén az árverésen kívüli értékesítéshez a behajtást kérő, illetve a behajtást kérő hatóság beleegyezése is szükséges, kivéve, ha az értékesítésből befolyó vételárból a végrehajtási költségek, továbbá valamennyi követelés megtérül. Ingatlan árverésen kívüli értékesítéséhez az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, a Vht. 137. §-ban fel nem sorolt jogok jogosultjainak a beleegyezése is szükséges. (A fenti törvény hivatkozott rendelkezése azon jogokat tartalmazza, amelyek az értékesítést követően is fennmaradnak az ingatlanon. Mivel e jogosultak helyzete nem változik az értékesítéssel, a hozzájárulásukra sincsen szükség az értékesítéshez.)
Árverésen kívüli eladás esetén az értékesítés – az árveréshez hasonlóan – jegyzőkönyvvel történik, melyre egyebekben az árverési jegyzőkönyvre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az árverésen kívüli értékesítés jogkövetkezményei megegyeznek az árverési értékesítés jogkövetkezményeivel, az értékesítés tehát árverés hatályával történik.
A „hagyományos” árverés
Mint említettük, a fő szabály szerinti értékesítés az elektronikus árverés. Természetesen a jogalkotó nem kívánta végrehajthatatlan feladat elé állítani az adóhatóságot, így az adóhatósági végrehajtási törvény hatályos szabályozása biztosítja a lehetőséget a „hagyományos” (nem elektronikus) árverés megtartására olyan esetekben, amelyeknél a vagyontárgy jellege vagy bizonyos tulajdonsága ezt indokolja.
Erre figyelemmel árverésen kell értékesíteni
– azt a vagyontárgyat, amely helyhez kötött, nem szállítható, vagy szétszerelése speciális szakértelmet igényel, illetve tárolása különleges körülmények biztosítását igényli;
– azt a vagyontárgyat, amelynek beszállítási költsége nem áll arányban a vagyontárgy értékével és nincs mód zárgondnok kirendelésére;
– az élő állatot;
– a 10 ezer forintot el nem érő becsértékű ingó vagyontárgyakat, valamint
– azon vagyontárgyakat, amelyek esetében törvény így rendelkezik.
Az árverés megtartásának helyére vonatkozóan az adóhatósági végrehajtási törvény meglehetősen nagy mozgásteret enged az adóhatóságnak, lényegében a lefoglalt vagyontárgyak jellegétől függően bármely helyen engedélyezi az árverés megtartását. Árverést lehet ugyanis tartani:
– az állami adó- és vámhatóság épületében (árverési csarnokában);
– az adós lakóhelyén (tartózkodási helyén), székhelyén (telephelyén, fióktelepén);
– az ingóság lefoglalásának helyén;
– az ingóság őrzésének helyén;
– az ingatlan fekvésének helyén; illetve
– a végrehajtó által kijelölt más helyen.
Az árverést az adóhatóság árverési hirdetménnyel tűzi ki. A hirdetményben – egyéb információk mellett – az adós nevét, a behajtást kérő, illetve a behajtást kérő hatóság megnevezését, az árverés helyét és idejét, az árverésre kerülő ingóságok megnevezését és becsértékét, és azt a legkisebb vételárat is fel kell tüntetni, amelyen az ingóság értékesíthető (a továbbiakban: minimálár). Ingatlan esetében az ingatlan lakott vagy beköltözhető állapotban történő értékesítését (lakóingatlanok árverezésekor), az árverési előleg összegét, valamint annak a számlának a számát is meg kell jelölni a hirdetményben, amelyre az árverező az előleget az árverést megelőzően átutalhatja.
Az árverezni kívánt vagyontárgyakat az árverés előtt a reménybeli árverési vevők megtekinthetik; a hirdetményben ennek helyét és időpontját is rögzíteni kell. A megtekintés kifejezetten hasznos, sőt kívánatos, így ugyanis elkerülhetővé válnak az árverést követő esetleges minőségi, illetve esztétikai jellegű reklamációk.
Az árverési hirdetményt ki kell függeszteni az árverést lefolytató állami adó- és vámhatóság hirdetőtábláján, ingatlan esetén továbbá az ingatlan fekvése szerint illetékes adóhatóság, az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal, a főpolgármesteri hivatal hirdetőtábláján, valamint az ingatlanügyi hatóság hirdetőtábláján. Emellett az árverési hirdetményt az állami adó- és vámhatóság hivatalos internetes honlapján is közzéteszi. Az árverés közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmény az internetes honlapon történő közzétételhez kapcsolódik.
Az árverező személyesen vagy képviselője útján árverezhet. Sem személyesen, sem képviselő útján nem árverezhet, és az ingóságot közvetve sem szerezheti meg az adós, kiskorú személy, az adóhatóság alkalmazottja (továbbá az ő közeli hozzátartozója és élettársa) az őt foglalkoztató szerv által lefolytatott árveréseken, valamint az árverési vételár megfizetését elmulasztó árverési vevő az ingóárverés további szakaszában.
Amennyiben az árverésen több vagyontárgy is árverezésre kerül, a jelen levő adós meghatározhatja az ingóságok árverésének sorrendjét. Ennek abban az esetben van gyakorlati jelentősége, ha a vagyontárgyak értékére figyelemmel remény van arra, hogy a behajtani kívánt összeg eléréséhez nincsen szükség valamennyi lefoglalt vagyontárgy értékesítésére. Ilyen esetben az adós maga határozhatja meg, hogy milyen sorrendben kívánja értékesíttetni a vagyontárgyakat.
Az árverés időpontjában a helyszínen megjelenő árverésivevő-jelölteket a végrehajtó regisztrálja, s ellátja őket egy tárcsával (olyan, sorszámozott eszközzel, amelynek használatával jelezhetik vételi szándékukat). Az árverés során a végrehajtó az árverezőkkel közli a kikiáltási árat, amely megegyezik az ingóság becsértékével, és felhívja az árverezőket ajánlatuk megtételére. Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani, ingóság esetén legfeljebb a becsérték 35 százalékáig, ingatlan esetében fő szabály szerint 50 százalékáig. Ez az úgynevezett minimálár, amely alatt a vagyontárgyra nem tehető érvényes ajánlat. Az árverés addig folytatódik, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után megnevezi a nyertes árverési vevőt. Ez az árverés elméleti síkon megközelítve tehát egy „hibrid” árverés, mert a kikiáltási ár először – az első ajánlatig – fokozatosan csökken (holland árverés), majd ezt követően az ajánlatok összege ismét felfelé mozog (angol árverés). E megoldás – optimális esetben – biztosíthatja az adott vagyontárgy megfelelő értéken történő eladását.
Ingóság esetén az árverési vevő nyertességének kikiáltását követően azonnal köteles a teljes vételárat készpénzben megfizetni, vagy ha arra a helyszínen lehetőség van, bankkártyával teljesíteni. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, az ingóságra az árverést tovább kell folytatni, azzal, hogy azon a fizetést elmulasztó vevő már nem vehet részt. Ha a ki nem fizetett ingóságot a további árverezés során alacsonyabb áron vették meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó árverező ajánlott, a két ár közötti különbözetet a fizetést elmulasztó köteles azonnal megtéríteni. Ha a fizetést elmulasztó árverező ezt elmulasztja, a vételár-különbözet megfizetésére őt az adóhatóság határozattal kötelezi.
Ingatlanra csak az árverezhet, aki – mutatva vételi szándéka komolyságát is – előlegként az ingatlan becsértékének 10 százalékát legkésőbb az árverés megkezdéséig a végrehajtónál letétbe helyezi, vagy az adóhatóság által közzétett számlára átutalja. Ha az árverés megkezdéséig az előleg összegének a közzétett számlán történő jóváírása nem történt meg, de az árverezni kívánó személy bankszámláját az azt vezető hitelintézet az előleg összegével megterhelte, az árverezni kívánó személy legkésőbb az árverés megkezdéséig hitelt érdemlően igazolhatja az átutalás visszavonhatatlan megtörténtét. Az árverési vevő letétbe helyezett előlegét az árverési vételárba be kell számítani, a nem nyertes árverezők által letétbe helyezett előlegeket pedig az árverés befejezése után vissza kell adni, illetve utalni. Tekintettel arra, hogy az ingatlanok általában nagyobb értéket képviselnek, az adóhatósági végrehajtási törvény akként rendelkezik, hogy az árverési vevőnek a vételár-különbözetet nem azonnal, hanem az árveréstől számított 8 napon belül kell megfizetnie. Ha ezt elmulasztja, a letett előleget elveszíti. Az árverési vevő kérelmére az adóhatóság a vételár-különbözet megfizetésére legfeljebb 60 napig terjedő halasztást engedélyezhet, ha a vételár nagyobb összege vagy más fontos körülmény ezt indokolttá teszi.
Az árverésen történő tulajdonszerzés a tulajdonjog megszerzésének eredeti módja: az árverésen eladott ingóságon az árverési vevő a vételár kifizetésével (tehermentes) tulajdonjogot szerez, melyet – jóhiszemű árverési vevő esetén – az sem érint, ha az árverést később esetleg megsemmisítik. A vevő akkor minősül jóhiszeműnek, ha az adóson kívüli harmadik személynek a dolgon fennálló tulajdonjogáról – vagy a dolgot terhelő egyéb jogáról – nem tudott és nem is kellett tudnia.
[htmlbox gdpr_komm]
Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, melyet a végrehajtó és az árverési vevő aláír. Ez az okirat alapozza meg a tulajdonjog igazolását a későbbiekben úgy a hatóságok, mint a harmadik személyek irányában.
Az első árverésen el nem adott vagyontárgyakat második és ezt követő árverésen kell értékesíteni. A második és ezt követő árverést az előző árveréstől, illetve, ha az árverést végrehajtási kifogással támadták meg, ennek végleges elbírálásától számított 60 napon belüli időpontra kell kitűzni. Nem kell megtartani a második és ezt követő árverést, ha az árverési vevő az árverés megkezdése előtt a vételárat megfizette és a második árverés kitűzésével felmerült költséget megtérítette.
A technológiai vagy termelési, szolgáltatási egységet képező ingóságokat (például egymással összeszerelt gépsorelemeket) a végrehajtó mint egészet értékesíti. Ha az egészként történő értékesítés nem volt sikeres, az egység részeit képező ingóságok értékesítését egyenként kell megkísérelni.
Elektronikus árverés
Az állami adó- és vámhatóság az adóhatósági végrehajtási törvény alapján – speciális értékesítési szabály hiányában, illetve az árverésen kívüli értékesítés kizártsága esetén – fő szabály szerint elektronikus árverésen értékesíti a lefoglalt vagyontárgyakat. E szabályozás megfelel a NAV korábbi gyakorlatának, hiszen az állami adóhatóság az általa a kényszerértékesítésekre elsőként bevezetett elektronikus árverést az adóhatósági végrehajtási törvény hatálybalépését megelőzően is elsődleges értékesítési módként kezelte, tekintettel azon gyakorlati tapasztalatokon alapuló álláspontjára, mely szerint az elektronikus értékesítés az egyik leghatékonyabb értékesítési mód. A hagyományos árverésekkel szemben ugyanis az elektronikus árveréseken kiküszöbölhető az előbbi nagy hátránya: az árverezők helyszíni jelenléte. Gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy bizonyos árverezői körök helyszíni árveréseken történő megjelenése egyenes arányban állt az árverezési kedv hanyatlásával, tekintettel arra, hogy e személyek a megjelent érdeklődők befolyásolásával, esetenként puszta fellépésükkel gátolták a tényleges „árverseny” kialakulását. Nem véletlen tehát, hogy az adóhatóság Magyarországon elsőként vezette be a kényszerértékesítések kapcsán az elektronikus árverés lehetőségét.
Az elektronikus árverés során az árverező elektronikus úton az Elektronikus Árverési Felületen (a továbbiakban: EÁF) árverezhet. Az EÁF-en közzétett elektronikus árverési hirdetményben az állami adó- és vámhatóság feltünteti, hogy árverezni kizárólag elektronikus úton lehetséges. Az elektronikus árverés technikai feltételeit és működtetésének részletszabályait tartalmazó üzemeltetési szabályzatot az állami adó- és vámhatóság hivatalos internetes honlapján közzéteszi. Az árverésen való részvétel feltétele a szabályzatban foglaltak elfogadása. Az elektronikus árverési hirdetmények megtekintése és az árverésen történő részvétel, illetve ajánlattétel díjmentes. Az adóhatóság a folyamatban lévő elektronikus árveréssel összefüggő minden cselekményt és információt az EÁF-en keresztül végez, illetve tesz közzé. Az elektronikus árverésen kizárólag a központi elektronikus szolgáltató rendszerben történt (szintén díjmentes) regisztrációt követően lehetséges ajánlatot tenni.
Az ajánlatok legkisebb összegét (licitlépcső) az adóhatósági végrehajtási törvény határozza meg. Ez alapján a licitlépcső minimálisan 1 ezer forint, 100 ezer forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 5 ezer forint, 500 ezer forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 20 ezer forint, 5 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 50 ezer forint, 10 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 100 ezer forint. E sávosan progresszív lépcsők biztosítják a hatékony árverés megtartásának lehetőségét, mivel nem teszik parttalanná az árverezést, mindemellett megfelelő keretet adnak az árverezők számára az ajánlatuk finomhangolására is. A megtett ajánlat nem vonható vissza. A rendszer fogadni képes azonos összegű ajánlatokat is. Azonos összegű ajánlatok esetén a korábban megtett ajánlat az érvényes. Ennek akkor van jelentősége, ha a korábban érvényes ajánlatot tett árverési vevő a vételár megfizetését elmulasztja, ilyen esetben ugyanis a nyertes ajánlattevő után a második helyezett kap lehetőséget a vagyontárgy megvásárlására.
[htmlbox afa_kotelezettseg]
Az elektronikus árverés időtartama az árverési hirdetményben megjelölt kezdő időponttól számított harmadik nap 21.00 óráig tart. Ennek meghatározásakor nyilvánvalóan praktikus célok motiválták a jogalkotót. Délelőtti vagy napközbeni időpont meghatározása esetén az árverések hatékonysága minden bizonnyal vetekedne a napközbeni postai kézbesítésével. Az EÁF ajánlattétel esetén megjeleníti az árverés tárgyához tartozó legmagasabb ajánlatot, valamint az árverés lezárásáig hátralévő időtartamot mutató elektronikus számlálót is. Amennyiben esetleg üzemzavar lépne fel, és a rendszer nem volna használható, az adósok jogainak megóvása érdekében az egy óra időtartamot elérő üzemzavar esetén az elektronikus árverés időtartama 24 órával meghosszabbodik. Az árverés az üzemzavar időtartamától függetlenül 24 órával hosszabbodik meg, ha az üzemzavar az árverés lezárását megelőző 4 órás időtartamon belül történt. Ha az árverés lezárásának időpontja előtti két percben érkezik érvényes ajánlat, az árverés időtartama automatikusan öt perccel meghosszabbodik. E szabályt az árverés további meghosszabbodásának eseteiben is alkalmazni kell. A gyakorlatban az EÁF-en folytatott árveréseken az árverezés intenzitása hasonló a piaci szféra árverési oldalain tapasztalthoz: az árverési ajánlatok száma általában az árverések záró időpontja közeledtével növekszik meg számottevően.
Az árverést az nyeri, aki a legmagasabb összegű érvényes vételárat ajánlotta fel. Elektronikus ingóárverésnél érvényes árverési ajánlatnak az árverés záró időpontjáig beérkezett, az ingóság becsértékének 50 százalékát elérő, vagy azt meghaladó 5 legmagasabb összegű ajánlat minősül. Az elektronikus ingatlanárverésen ajánlattevőként történő részvétel feltétele az árverési előleg előzetes megfizetése. Árverési előleg címén az ingatlan becsértékének 10 százalékát legkésőbb az árverés megkezdéséig az adóhatóság által közzétett számlára, átutalás útján kell megfizetni. Ingatlanra a becsérték 65 százalékát, lakóingatlan esetén a becsérték 75 százalékát elérő vagy azt meghaladó összegű ajánlat tehető. Az árverés lezárásakor a legmagasabb összegű ajánlat minősül nyertes ajánlatnak.
Az árverés nyertesét az árverést lebonyolító adóhatóság e tényről elektronikus úton az árverés lezárását követően haladéktalanul értesíti. Az elektronikus értesítés tartalmazza, hogy a nyertes az értesítést követő 8 napon belül köteles megjelenni az árverést lebonyolító adóhatóságnál és a vételárat elektronikus úton vagy készpénzben megfizetni, avagy igazolni, hogy a vételárat átutalási megbízás vagy postai készpénzátutalási megbízás útján megfizette. Abban az esetben, ha az ingóárverés nyertese a vételárat a 8 napos határidő leteltéig nem fizeti meg, a továbbiakban elektronikus árveréseken nem vehet részt mindaddig, amíg az általa felajánlott vételárat, vagy – több árverező esetén – a vételár-különbözetet azonosítható módon meg nem fizeti. Elektronikus ingóárverés esetén, ha az árverés nyertese vagy a nyertes nemfizetése folytán helyébe lépő érvényes ajánlatot tevő a vételár megfizetését elmulasztja, helyébe az utána következő legmagasabb összegű érvényes ajánlatot tevő lép. Ebben az esetben a nyertes helyébe lépő ajánlattevő saját ajánlata összegének mint vételárnak, a fizetést elmulasztó nyertes, illetve a helyébe lépő és nem fizető ajánlattevő vételár-különbözet címén, saját ajánlata és az utána következő legmagasabb összegű ajánlat összege közötti különbözet megfizetésére köteles. Az állami adó- és vámhatóság a fizetést elmulasztó árverezőt a vételár-különbözet megfizetésére kötelezi. Ha az árverésen egy árverező vett részt, az árverezőt az általa felajánlott vételár megfizetésére kell kötelezni. Ebben az esetben az ingóság tulajdonjogát az árverési vevő csak akkor szerezheti meg, ha a vételárat legkésőbb a fizetésre kötelező határozatban foglalt teljesítési határidő leteltét megelőzően megfizeti. Ha az árverés nyertese a vételárat azonosítható módon megfizette, de az ingóságot legkésőbb az elektronikus értesítést követő 15 napig nem vette át, az állami adó- és vámhatóság az ingóságot a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó szabályai szerint 90 napig megőrzi, és erről, valamint az ingóság átvételére vonatkozó információkról és az átvétel elmulasztásának jogkövetkezményeiről az árverés nyertesét értesíti. A jogalap nélküli birtoklással kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére az állami adó- és vámhatóság határozatban kötelezi az árverés nyertesét. A határidő lejártát követően az ingóságot az állami adó- és vámhatóság értékesítheti, vagy megsemmisítheti.
Elektronikus ingatlanárverés esetén is 8 napja van a nyertesnek az előleg beszámításával számított vételár-különbözet megfizetésére, de – a hagyományos árveréshez hasonlóan – kérelmére az adó- és vámhatóság a vételár megfizetésére 60 napig terjedő halasztást engedélyezhet. Ha az elektronikus ingatlanárverés nyertese a vételárat határidőben, halasztás engedélyezése esetén a meghosszabbított határidő lejártáig nem fizeti meg, a befizetett előleget elveszíti. Az ingatlan második és további elektronikus árverésein a fizetést elmulasztó nyertes nem árverezhet. Ha az ingatlant az újabb árverésen alacsonyabb áron adták el, mint amennyit a fizetést elmulasztó árverési vevő ajánlott, a fizetést elmulasztó árverési vevőnek meg kell fizetnie a saját ajánlata és az alacsonyabb összegű vételár közötti különbözetet. A megtérítendő összegbe az elvesztett előleget be kell számítani. A vételár-különbözet megfizetésére az állami adó- és vámhatóság a fizetést elmulasztó vevőt határozattal kötelezi. Az árverés sikertelen, ha nem tettek vételi ajánlatot, vagy a felajánlott vételár nem érte el a minimálárat, ingóárverés esetén az árverési vevő a vételárat nem fizette meg és az ingóságra folytatott további árverezés sem vezetett eredményre, továbbá, ha ingatlanárverés esetén az árverési vevő a vételár-különbözetet határidőn belül nem fizette meg.
Annak ellenére, hogy az állami adó- és vámhatóság internetes értékesítési oldala viszonylag széles körben ismert, és igen sok regisztrált felhasználóval rendelkezik, gyakorta előfordul, hogy egy-egy vagyontárgy nem kel el az első árverés alkalmával, akár érvényes vételi ajánlat hiányában, akár amiatt, mert az érvényes ajánlatot tett árverési vevő a fizetést elmulasztja. Ilyen esetben újabb árverés kitűzésére kerül sor, a korábban már ismertetett szabályok alapján. Meg kell különböztetni a sikertelen árveréstől a meghiúsult árverést. Meghiúsultnak kell tekinteni a kitűzött árverést, ha a végrehajtó az árverés megkezdését megelőzően vagy az árverés folyamán olyan törvénysértő intézkedést, mulasztást észlel, amely az árverés megtartása vagy tovább folytatása esetén az árverés későbbi megsemmisítésére adna okot, vagy olyan körülmény merül fel, amely az árverés lefolytatásának törvényi akadályát képezi, illetve olyan el nem hárítható, súlyos rendzavarás történik, amely miatt az árverést megkezdeni vagy folytatni nem lehetséges. Emellett meghiúsultnak kell tekinteni a már megtartott árverést abban az esetben, ha azt utólag a felettes szerv megsemmisítette. A meghiúsult árverést úgy kell tekinteni, mintha meg sem tartották volna, tehát a következő árverés első árverésnek minősül.
Dr. Novotni Attila cikkéből a fentieken túl részletesen olvashat a speciális értékesítési szabályokról, és érdekes táblázatokat láthat a NAV elmúlt két évének árverésen kívüli értékesítési adatairól, valamint az árverésen történt értékesítések adatairól. A cikk az Adó szaklap 2018/5-ös számában jelent meg, amelyet itt vásárolhat meg.