Feles-bérletben történő termőföld-hasznosítás


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Számos mezőgazdasági őstermelő, családi gazdálkodó nem a saját tulajdonú földjén, hanem ún. feles-bérletben művelt termőföldön gazdálkodik, és a bérleti díjat nem pénzben fizeti, hanem a megtermelt termény egy részének átengedéséről állapodik meg a föld tulajdonosával. Cikkünk az ilyen szerződésekkel összefüggésben felmerült fontos adózási kérdéseket ismerteti.


A feles bérlet fogalma

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 66. §-a értelmében a feles bérleti szerződés alapján a feles bérlő meghatározott föld időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében a megtermelt termény felét vagy más hányadát a használatba adónak természetben átadni.

A Fétv. 66. §-a arról is rendelkezik, hogy a föld haszonbérletére vonatkozó szabályok megfelelően irányadóak a feles bérletre is. Ez azt jelenti, hogy a feles bérleti jogviszonyban is alkalmazni kell a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.), illetve a Fétv. haszonbérletre vonatkozó szabályozását. Vagyis, ha a felek között feles bérleti szerződés jön létre, úgy magára a jogviszonyra, illetve a szerződésre a Fétv. 66. §-ában foglaltakon túl a Földforgalmi tv.-nek, és a Fétv.-nek a haszonbérletre vonatkozó szabályai az irányadóak.

Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
  • díjmentes cikk és szaklap értesítő
  • kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
  • egyedi szaklap ajánlatok

A bérbeadó jogállása

Kérdés, hogy a föld tulajdonosának egyéni vállalkozóvá vagy őstermelővé kell-e válnia a bérbeadás miatt. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. (Szja) törvény ezt nem tiltja, de erre vonatkozó kötelezettséget nem ír elő.

A földet bérbeadó tulajdonosnak a bérbeadás okán tehát nem kötelező egyéni vállalkozóvá vagy őstermelővé válnia, a bérbeadást akár magánszemélyként (magánszemélyi minőségben) is folytathatja. [Szja törvény 3. § 17. pont].

A bérbeadásból származó bevétel (termény) adómentessége

A Szja törvény 1. számú mellékletének 9.4.1. alpontja értelmében adómentes a termőföld-bérbeadásból származó bevétel, ha a termőföld haszonbérbe adása alapjául szolgáló, határozott időre kötött megállapodás (szerződés) alapján a haszonbérlet időtartama az 5 évet (az adómentesség feltételéül szabott időtartamot) eléri. Kérdés, hogy alkalmazható-e ez a szabály a magánszemély által feles bérlet keretében termény formájában megszerzett bevételre.

Az Szja tv. szerint

  • termőföldnek minősül a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényben meghatározott mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld [Szja törvény 3. § 51. pont];
  • az Szja tv. alkalmazásában termőföld haszonbérbeadása alatt a termőföld, illetve halastó magánszemély tulajdonosa vagy haszonélvezője által egy vagy több évre, írásban kötött megállapodás alapján, bérleti díj ellenében mező-, erdőgazdasági, illetve halászati hasznosításra történő földterület-bérbeadást kell érteni [Szja törvény 3. § 53. pont].

Mindebből következően, ha a feles-bérleti szerződés öt évnél hosszabb időtartamra szól, a bérbeadó magánszemély által megszerzett bevételre (termény formájában megszerzett bérleti díjra) alkalmazható a Szja törvény 1. számú mellékletének 9.4. alpontjában szereplő adómentességi szabály.

Különös adózási módok az áfa rendszerében

Kiskönyvtár az áfáról címet viselő sorozatunk 5. kötete a különös adózási módok elméleti szabályanyagának a magyarázatán túl konkrét példák bemutatásával segíti az adózók mindennapos hatékony jogalkalmazását.

További információ és megrendelés >>

A termény értékesítéséből származó bevétel adókötelezettsége

A feles-bérletben megszerzett termény értékesítéséből az értékesítés rendszeressége estén sem következik, hogy a föld tulajdonosának kötelezően egyéni vállalkozóvá kellene válnia. Ugyanakkor a feles bérlet keretében megszerzett terményt a föld tulajdonosa őstermelőként nem értékesítheti, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági őstermelő fogalmából következően [Szja törvény 3. § 18. pont] ilyen esetben a föld bérlője a „termelést ténylegesen végző magánszemély”, nem pedig a föld tulajdonosa. Vagyis a bérbe adott földterületen a földbérlő az a személy, aki ténylegesen gazdálkodik, míg a földtulajdonos a bérbeadás keretében termény formájában bérleti díjként szerez bevételt.

Ha tehát a föld tulajdonosa az értékesítési tevékenységet nem kívánja egyéni vállalkozóként folytatni, úgy a termény (a Szja törvény 3. §-ának 30. pontja szerint mint ingó vagyontárgy) ellenében szerzett bevételének adókötelezettsége a Szja törvény 58. §-a alapján bírálható el.

Ez a következőket jelenti:

Évi 600 ezer forint bevételig (beszámítva minden egyéb ingóság eladásából származó bevételt is) nem keletkezik adókötelezettség.

A 600 ezer forintot meghaladó ingóértékesítésből származó éves bevétel esetén azonban kérdés, hogy a termény eladásából származó bevételből a jövedelmet milyen szerzési érték figyelembe vételével kell megállapítani. A Szja törvény 58. § (4) bekezdése olyan esetre, amikor az ingó vagyontárgy (termény) formájában megszerzett bevétel után nem történt adófizetés, nem tartalmaz rendelkezést a szerzési értékre vonatkozóan. Ugyanakkor a szerzéskor adómentesnek minősülő bevétel (feltételezve tehát, hogy a termény formájában megszerzett bérleti díj a Szja törvény 1. számú mellékletének 9.4. alpontja alapján adómentes) végleges adómentessége csak úgy érhető el, ha a későbbi időpontban történő értékesítés során az annak szerzéskori szokásos piaci értéke a terményért kapott bevételből levonható.

Az előzőek figyelembe vételével megállapított jövedelem után a magánszemély adókötelezettsége attól függ, hogy az ingó értékesítés szabályait (ha alkalmi jellegű az értékesítés), vagy – ha az értékesítés gazdasági tevékenységnek minősül (azaz rendszeres) – az önálló tevékenységre vonatkozó előírásokat kell-e alkalmaznia.

Amennyiben nincs szó gazdasági tevékenységről, az Szja törvény 58. §-ának (7) bekezdésének értelmében a megállapított jövedelem adójából 32 ezer forintot nem kell megfizetni, vagyis nem keletkezik adófizetési kötelezettség, ha a jövedelem az adóévben nem haladja meg a 200 ezer forintot.

Ha a termény értékesítése rendszeres gazdasági (de nem egyéni vállalkozói) tevékenység keretében történik, és az éves bevétel több 600 ezer forintnál, a jövedelem az összevont adóalapba tartozó önálló tevékenységből származónak minősül, és egészségügyi hozzájárulás (eho) -köteles. Ebben az esetben a 32 ezer forint adólevonás nem érvényesíthető, ugyanakkor a családi kedvezmény, az első házas-kedvezmény és a személyi kedvezmény igen. Mivel az ingóértékesítésből származó bevételből a megfizetett eho költségként nem számolható el, az adó és az eho alapja az előzőek szerint megállapított jövedelem 78 százaléka.

Továbbá, ha gazdasági tevékenységről van szó, a magánszemélynek általános forgalmi adó (áfa) alanyaként be kell jelentkeznie az adóhatósághoz, de ha az értékesítés éves bevétele nem éri el a 6 millió forintot, az Áfa törvény 187–188.§-ai szerint alanyi adómentesség választására jogosult. A számla-, illetve bizonylat-kiállítási kötelezettség az alanyi adómentesség időszaka alatt is fennáll, de ilyen esetben az értékesítésekről kiállított számlán (nyugtán) áthárított áfa nem tüntethető fel.

 


Kapcsolódó cikkek

2024. február 23.

Energiahatékonysági beruházások adókedvezménye – még nem késő élni vele

Az energiahatékonysági beruházásokkal összefüggő adókedvezmények rendszere jelentősen átalakult tavaly év végén és ez nehéz helyzetbe hozza a cégeket. Egyúttal fontos hangsúlyozni, hogy a folyamatban lévő beruházások esetén még nem késő élni az adókedvezmény adta lehetőséggel – olvasható a Niveus Consulting Group közleméényében.

2024. február 23.

E-kereskedelem: a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (1. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról szólnak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.