Gépkocsival történő munkába járás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gépjárművel történő munkába járásért kapott költségtérítés adómentes a magánszemély számára, de csak akkor, ha teljesülnek az előírt feltételek.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25.§. (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy

• a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek közé tartozik a munkába járásra kapott költségtérítés,

• de bevételként, vagyis adóalapként nem kell figyelembe venni, és

• a költségtérítés összege kilométerenként 2017-től 15 forint.

A bonyolult törvényi megfogalmazás alapján tehát kimondhatjuk, hogy a gépjárművel történő munkába járásért kapott költségtérítés adómentes a magánszemély számára, de csak az előírt feltételek betartása esetén. Ilyen feltételek például:

– a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely közötti távolságra fizetik a költségtérítést,

– a hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével határozzák meg az összeget,

– a dolgozó írásban nyilatkozott a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy honnan jár be dolgozni,

– a megtett út megfelel a munkába járás fogalmának, mely szerint munkába járás:

a) a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá

b) a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

 

A napi munkába járás: a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás.

A hazautazás: a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás.

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet azokat a feltételeket rögzíti, amelyek megléte esetén a munkáltató a Munka Törvénykönyvének előírásai értelmében köteles a dolgozó munkába járással kapcsolatos költségeit megtéríteni. Ez tehát kötelező térítés.

Adómentes munkáltatói költségtérítés a munkavállaló részére akkor jár, ha

a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;

b) a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;

c) ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja;

d) a munkavállalónak óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van.

Külön problémaként merül fel az óvodás, bölcsődés gyermekkel rendelkező szülők esete. Nekik bizony köteles ezt a térítést adni a munkáltató akkor is, ha működne a tömegközlekedéssel történő bejárás.

A d) ponttal kapcsolatban az a gond, hogy sem a kormányrendeletben, sem az szja törvényben nem szerepel olyan mondat, hogy a dolgozó gyerekének bölcsödébe, óvodába szállítása beleszámítana a munkába járás kilométereibe.

Már megint kapkodva tettek bele egy mondatot a rendeletbe, de nem gondolkodott senki a következményen. Minden esetre a jelenlegi értelmezés szerint a gyerek óvodába, bölcsödébe szállítását nem lehetne elszámolni. De akkor mi értelme van a rendelkezésnek?

Márpedig a költségtérítés tarifájának jelentős emelése fontosabbá teheti egy adóellenőrzés során a kilométerek helyességének vizsgálatát.

Lehetősége van a munkáltatónak arra is, hogy a kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés a kormányrendeletben fel nem sorolt esetekben is adható legyen. Véleményem szerint ezeket az eseteket munkaszerződésben vagy szabályzatban kell konkretizálni. Ha az előírt feltételeket ilyenkor is betartják, akkor ez a kifizetés is mentes lesz a személyi jövedelemadó alól.

 

 

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25.§. (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy

• a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek közé tartozik a munkába járásra kapott költségtérítés,

• de bevételként, vagyis adóalapként nem kell figyelembe venni, és

• a költségtérítés összege kilométerenként 2017-től 15 forint.

A bonyolult törvényi megfogalmazás alapján tehát kimondhatjuk, hogy a gépjárművel történő munkába járásért kapott költségtérítés adómentes a magánszemély számára, de csak az előírt feltételek betartása esetén. Ilyen feltételek például:

– a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely közötti távolságra fizetik a költségtérítést,

– a hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével határozzák meg az összeget,

– a dolgozó írásban nyilatkozott a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy honnan jár be dolgozni,

– a megtett út megfelel a munkába járás fogalmának, mely szerint munkába járás:

a) a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá

b) a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

 

A napi munkába járás: a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás.

A hazautazás: a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás.

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet azokat a feltételeket rögzíti, amelyek megléte esetén a munkáltató a Munka Törvénykönyvének előírásai értelmében köteles a dolgozó munkába járással kapcsolatos költségeit megtéríteni. Ez tehát kötelező térítés.

Adómentes munkáltatói költségtérítés a munkavállaló részére akkor jár, ha

a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;

b) a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;

c) ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja;

d) a munkavállalónak óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van.

Külön problémaként merül fel az óvodás, bölcsődés gyermekkel rendelkező szülők esete. Nekik bizony köteles ezt a térítést adni a munkáltató akkor is, ha működne a tömegközlekedéssel történő bejárás.

A d) ponttal kapcsolatban az a gond, hogy sem a kormányrendeletben, sem az szja törvényben nem szerepel olyan mondat, hogy a dolgozó gyerekének bölcsödébe, óvodába szállítása beleszámítana a munkába járás kilométereibe.

Már megint kapkodva tettek bele egy mondatot a rendeletbe, de nem gondolkodott senki a következményen. Minden esetre a jelenlegi értelmezés szerint a gyerek óvodába, bölcsödébe szállítását nem lehetne elszámolni. De akkor mi értelme van a rendelkezésnek?

Márpedig a költségtérítés tarifájának jelentős emelése fontosabbá teheti egy adóellenőrzés során a kilométerek helyességének vizsgálatát.

Lehetősége van a munkáltatónak arra is, hogy a kilométer-távolság alapján meghatározott utazási költségtérítés a kormányrendeletben fel nem sorolt esetekben is adható legyen. Véleményem szerint ezeket az eseteket munkaszerződésben vagy szabályzatban kell konkretizálni. Ha az előírt feltételeket ilyenkor is betartják, akkor ez a kifizetés is mentes lesz a személyi jövedelemadó alól.

 

 

---