Helyi adó változások 2017.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikkünkben a legfontosabb helyi adó változásokat vizsgáljuk meg, jogszabályi hivatkozást és magyarázatot egyaránt bemutatunk.
Kapcsolt vállalkozások adóalapjának összeszámítása
A Htv. 39. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
- „(10) A (6) bekezdésben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha a kapcsolt vállalkozási viszony 2016. október 1-jét követően, szétválással jött létre.”
A hatályos szabályok szerint az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke csak korlátozottan, sávosan degresszív módon vonható le a nettó árbevételből a helyi iparűzési adóalap számításánál (minél magasabb az adóalany árbevétele, annál kisebb mértékben csökkenthető a nettó árbevétel). Ez a szabály ugyanakkor kijátszható az adóalany „darabolásával”. Ezért a hatályos Htv. előírja azt, hogy (bizonyos, jellemzően kereskedelmi tevékenységet végző) kapcsolt vállalkozások esetén e vállalkozások adóalapját össze kell számítani, s az összeszámított adóalapra kell érvényesíteni az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatásokra vonatkozó korlátozó szabályt.
A gyakorlatban ugyanakkor sokszor nehéz megállapítani, hogy mely vállalkozások állnak kapcsolt vállalkozási viszonyban. Ezért a jogszabály szűkíti az adóalap-összeszámítási szabály hatókörét azokra az esetekre, amelyekben feltételezhető, hogy a kapcsolt vállalkozási viszony az adóelkerülés miatt jött létre, azaz a szétválással – 2016. október 1-jét követően – létrejött kapcsolt vállalkozások esetére írja elő a rendelkezés a rendelkezés alkalmazását.
Az éves beszámolóját az IFRS-ek szerint elkészítő vállalkozóra vonatkozó sajátos rendelkezések
A Htv. 40/B.§ – 40/L.§ részeiben foglalt előírások számos ponton változnak, ezért minden érintettnek javasoljuk a változások tételes áttekintését és tanulmányozását.
Közös őstermelői igazolvánnyal rendelkezők iparűzési adó kötelezettség teljesítése
A Htv. 41. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
- „(8) A közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező adóalanyok az adóévi iparűzési adókötelezettségüket úgy is teljesíthetik, hogy az adószámmal rendelkező adóalany a közös őstermelői tevékenységvégzésből származó teljes iparűzési adóalap alapulvételével állapítja meg, vallja be és fizeti meg az adót. Az adómegállapítás ezen módjának választásáról a közös őstermelői igazolványban feltüntetett valamennyi adóalany az adószámmal rendelkező adóalany adóévi adóbevallásában nyilatkozik. A családi gazdálkodó a családi gazdaság tekintetében az adóévi iparűzési adókötelezettséget a közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező adóalanyokra irányadó szabályozás szerint is teljesítheti.”
A Htv. alkalmazásában – a hatályos szabály alapján – vállalkozónak és így az iparűzési adó alanyának tekintendő a személyi jövedelemadóról szóló törvényben (a továbbiakban: Szja-törvény) meghatározott – mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 600 000 forintot meghaladja. A közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező őstermelők adóalanyok – ma a Htv. mögöttes szabályaként alkalmazható Szja-törvény rendelkezései alapján – a közös őstermelői tevékenységből származó bevételüket – és a kapcsolódó „költséget” (pl. anyagköltség, alvállalkozói teljesítések értéke) – arányosan oszthatják meg egymás között. Amennyiben ezen bevételmegosztás eredményeként az egy főre jutó éves bevétel a 600 000 forintot nem haladja meg, akkor a Htv. alkalmazásában az őstermelők nem minősülnek iparűzési adóalanyoknak, míg 600 000 forintot meghaladó éves bevétel következtében az őstermelők önálló adóalanyként, külön-külön teljesítik az iparűzési adóban adó-megállapítási, -bevallási és –fizetési kötelezettségüket.
Az új rendelkezések szerint – az adózói és adóhatósági adminisztrációs terhek csökkentése érdekében – a közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező adóalanyok az adóévi iparűzési adókötelezettségüket – az Szja-törvényben meghatározott bevételmegosztástól eltérően – úgy is teljesíthetik, hogy a közös őstermelői tevékenységvégzésből származó teljes bevétel és nettó árbevétel-csökkentő tételek egyenlegeként előálló iparűzési adóalap kapcsán kizárólag az adószámmal rendelkező adóalany állapítja meg, vallja be és fizeti meg az adót. A jogszabály szerint említett adómegállapítási mód választásáról – az adóévi adóbevallásban – a közös őstermelői igazolványban szerepelő valamennyi adóalanynak nyilatkozatot kell tennie. A jogszabály külön rendelkezik arról, hogy a családi gazdálkodó a családi gazdaság tekintetében – a nem foglalkoztatottanként közreműködő családtagok, mint iparűzési adóalanyok helyett – az adóévi iparűzési adókötelezettségét a közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező adóalanyokra irányadó szabály szerint is teljesítheti.
Ingatlan korrigált forgalmi értékéhez kapcsolódó rendelkezések
A Htv. 42. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
- „(6) Ha az adó alapja a korrigált forgalmi érték, akkor az adómentesség összegét a teljes hasznos alapterület vagy terület 1 m2 -ére jutó forgalmi érték és az adó alól mentes hasznos alapterület vagy terület szorzataként kell kiszámítani.”
(2) A Htv. 42. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
- „(10) A lakás korrigált forgalmi értékének megállapítása során a lakáshoz tartozó kiegészítő helyiség, melléképület, melléképületrész alapterületére jutó korrigált forgalmi értéket figyelmen kívül kell hagyni.”
Az építmény- és a telekadóban a korrigált forgalmi érték szerinti adóztatás elterjedésével szükségessé vált a mentességek figyelembevételére vonatkozó – a jogalkalmazást és a jogértelmezést egyértelműsítő – kiegészítő szabály beiktatása. A jogszabály alapján egyértelművé válik, hogy az adómentességek nem csupán a terület (m 2 ) szerinti adóalap (hasznos alapterület, terület) alkalmazása esetén illetik meg az adózót, hanem a korrigált forgalmi érték szerinti adómegállapítási mód esetében is. Mindez nem eredményez a vagyoni típusú adók körében új mentességi tényállást, azonban egyértelműsíti azt, hogy ha az önkormányzat a vagyoni típusú adók körében az adó alapját a korrigált forgalmi érték szerint állapította meg rendeletében, akkor az adómegállapítás során a törvényben és az önkormányzati rendeletben rögzített mentességeket – ha a mentesség nem az adótárgy teljes területére vonatkozik – négyzetméter-arányosan lehet figyelembe venni.
[htmlbox adomozaik]
Az új rendelkezés a korrigált forgalmi érték szerinti építményadó megállapítása kapcsán kiegészítő szabályként – összhangban a hasznos alapterület szerinti adómegállapítással – rögzíti, hogy a korrigált forgalmi érték szerinti építményadóban, lakás esetén a lakáshoz kapcsolódó kiegészítő helyiség, melléképület, melléképületrész alapterületére jutó korrigált forgalmi érték nem része a lakás korrigált forgalmi értékének (adóalapnak).
Nettó árbevétel fogalma hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozásoknál
A Htv. 52. § 22. pont b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(22. nettó árbevétel:)
- „b) a hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozásoknál: a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek csökkentve a fizetett kamatokkal és kamatjellegű ráfordításokkal és a pénzügyi lízingbe adott eszköz beszerzési értékével, azzal, hogy e beszerzési értékre tekintettel az adóalap nem csökkenthető, továbbá, ha a vásárolt követelés értékesítésekor az eladási ár összegét egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeként számolják el, akkor a vásárolt követelés könyv szerinti értékének egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaként elszámolt összegével, és növelve az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeivel, a befektetési szolgáltatások bevételeivel és a nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételével.
- Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű,”
A hitelintézetekre és a pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó számviteli előírások szerint a hitelintézetek a vásárolt követelések értékesítése esetén 2015-től választhatnak, hogy azt nettó módon számolják el (a követelés könyv szerinti értéke és az eladási ár különbözetét – jellegétől függően – az egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaként, illetve az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeként mutatják ki), vagy bruttó módon, azaz annak könyv szerinti értékét az egyéb pénzügyi szolgáltatások ráfordításaival szemben vezetik ki, míg a követelés eladási árának összegét egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeként számolják el. Így a bruttó elszámolást választók esetén – a hatályos szabályozás szerint – a vásárolt követélés értékével növekszik a nettó árbevétel, a nettó elszámolást választókhoz képest. A jogszabály ezt a kettőséget szünteti meg azzal, hogy bruttó elszámolást választók esetén levonhatóvá teszi a vásárolt követelés egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaival szemben elszámolt összeget, azaz „nettósítja” az adóhatást. A választási opció hatálybalépésére tekintettel a rendelkezés – visszaható hatállyal, a Htv-be iktatandó új 51/C. §-sal – már a 2015-ben és 2016-ban kezdődő adóévek iparűzési adójának megállapítása kapcsán is alkalmazni engedi az új előírást.
A cikk szerzője: Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, Tax Revolutions Kft.