Hogyan számoljuk el a kiküldetést?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mit tekintünk kiküldetésnek a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja-törvény) szerint? Hogyan kell a költségeket elszámolni, és a magánszemélynek milyen adókötelezettségei merülnek fel? Milyen különbségek vannak külföldi és belföldi kiküldetés esetén? Az Adó szaklap bemutat minden, a kiküldetés fogalmával kapcsolatos tudnivalót az Szja-törvény szempontjából.


1. A fontosabb fogalmak

A kiküldetésre tekintettel adott juttatásokkal, költségtérítésekkel kapcsolatos fogalmakat az Szja-törvény tartalmazza, ezért az ilyen jogcímen adott összegek esetén az adókötelezettség megállapításakor az Szja-törvény szerinti értelmezéseket kell irányadónak tekinteni. Tehát első lépésként meg kell ismerkednünk a legfontosabb fogalmakkal.

1.1. Kiküldetés

Az Szja-törvény 3. § 11. pontja értelmében kiküldetés (kirendelés) a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés. Szintén kiküldetés a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonájának szolgálati érdekből történő áthelyezése, átvezénylése is.

1.2. Külföldi kiküldetés

A 3. § 12. pontja alapján külföldi kiküldetés a belföldi illetőségű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása miatt a Magyarország területén kívüli tartózkodása, továbbá az előzőekkel kapcsolatos külföldre történő utazás, ideértve különösen a külszolgálatot és az azzal összefüggő utazást.

Külszolgálatnak a munkáltató által elrendelt, külföldön történő munkavégzés minősül.

A leírtak alapján megállapítható, hogy az Szja-törvény értelmében külföldi kiküldetést nem csak munkáltató rendelhet el. Azaz külföldi kiküldetésről beszélünk abban az esetben is, ha a megbízó Magyarország területén kívüli helyre küldi el a megbízottat. Ugyanakkor a külszolgálatot kizárólag munkáltató rendelhet el.

1.3. Hivatali, üzleti út

Az Szja-törvény 3. § 10. pontja alapján hivatali, üzleti utazás a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása miatt szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –, ideértve különösen a kiküldetés (kirendelés) miatt szükséges utazást.

Fontos megjegyezni, hogy a munkába járás nem minősül hivatali, üzleti útnak, az azzal kapcsolatos költségek megtérítéséről a 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet rendelkezik. Amennyiben a magánszemély munkába járása személygépkocsival történik, akkor az ezen a jogcímen megtett utat magáncélból megtett útnak kell tekinteni a hivatali üzleti út költségeinek megállapítása során az arányosításkor.

Egy gyakorlati példán keresztül szemléltetjük, hogy mi a különbség a munkába járás és a hivatali, üzleti út között.

Példa

Egy Érden lakó munkavállalót a budapesti munkáltatója Győrbe küldi az egyik partneréhez hivatalos ügyben. Ha a munkavállaló Érdről Győrbe utazik, akkor az hivatali, üzleti útnak minősül. Ugyanakkor, ha Érdről Budapestre utazik a munkahelyére, majd onnan indul Győrbe, akkor az Érd–Budapest út munkába járásnak, a Budapest–Győr útvonal hivatali, üzleti útnak minősül. Természetesen a visszautat is hasonlóan kell értelmezni. A Győr–Érd, vagy Győr–Budapest hivatali, üzleti útnak minősül, míg a Budapest–Érd munkába járásnak.

Nem tekinthető hivatali, üzleti útnak az olyan utazás, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti.

Szintén hivatali, üzleti utazásnak minősül az országgyűlési képviselő, a polgármester, az önkormányzati képviselő e tisztségével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás (a lakóhelytől való távollét).

1.4. Költségtérítés

Az Szja-törvény 3. § 16. pontja szerint a költségtérítés a magánszemély olyan bevétele – eltekintve azoktól, amelyeket a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni –, amelyet az Szja-törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap.

Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha az Szja-törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni (Szja-törvény 3. § 16. pont).

1.5. Kiküldetési rendelvény

Az Szja-törvény 3. § 83. pontja határozza meg a kiküldetési rendelvény fogalmát, amelyet a munkáltató, kifizető állíthat ki. Fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak a munkaviszonyra tekintettel állítható ki kiküldetési rendelvény, hanem más jogviszonyok (pl. megbízás, tagi, vezető tisztségviselői, választott tisztségviselői jogviszony stb.) alapján is. A rendelvényt a kifizetőnek két példányban kell kiállítania és tartalmaznia kell: a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, valamint ezen költségtérítés kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.

Kapcsolódó Rodin-konferencia  

Kiküldetések elszámolásának aktuális szabályai

Időpont: 2013.05.23

Tematika:

  • Kiküldetésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések (külföldi, belföldi kiküldetések)
  • Hivatali út, kiküldetés, kirendelés
  • A költségek típusai, elszámolásuk menete, a bizonylatolás szabályai kiküldők és kiküldöttek esetében
  • Reprezentáció, üzleti ajándék
  • Cégtelefon használata
  • Utazási költségek és szállásdíj elszámolása
  • Cégautó, saját gépjármű használata kiküldetés során
  • Kiküldetései rendelvények vs. útnyilvántartás
  • Külföldi fizetőeszköz átváltásának szabályai
  • Külföldi kiküldetés – Kettős adózás elkerülése
  • Kiküldetés nem egyezményes országba
  • TB kötelezettség megítélése, TB egyezmények
  • A napidíj és kifizetésének időpontja, adó- és járulékfizetési kötelezettség
  • Költségtérítés
  • Jogsértések és ítélkezési gyakorlat
  • Konzultáció

Ez a képzésünk a mérlegképes könyvelőknek 5 kreditpontot ér!
Ez a képzésünk a Könyvvizsgálói kamara tagjainak 2 kreditpontot ér!

További részleteket itt talál.

 

1.6. Személygépkocsi

Az Szja-törvény értelmében személygépkocsinak minősül a négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó.

Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.

Az előzőek alapján tehát a vezetővel együtt több mint nyolc fő szállítására alkalmas (például: mikrobusz, transzporter, autóbusz), valamint a 2500 kg-ot meghaladó együttes tömegű vegyes használatú tehergépjárművek (például: bizonyos terepjárók) nem számítanak személygépkocsinak. Tehergépjárműnek számít, ha a járművet gyárilag úgy alakították ki, hogy átalakítva sem alkalmas kettőnél több utas szállítására. Ilyenkor az együttes tömegre vonatkozó feltételt nem kell vizsgálni. Ha azonban a jármű alaptípusa szerint kettőnél több utas szállítására is alkalmas lett volna, akkor a 2500 kg-ot el nem érő együttes tömeg esetén személygépkocsinak minősül abban az esetben is, ha oly módon távolították el a hátsó üléseket, hogy azokat már utóbb sem lehet visszaszerelni, és ha így valójában nem alkalmas már kettőnél több utas szállítására.

1.7. Üzemanyag-fogyasztási norma

A közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékét a 60/1992. (IV. 1.) kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) tartalmazza.

A költségként elszámolható üzemanyag mennyisége magánszemélyek esetében nem haladhatja meg az említett kormányrendeletben meghatározott fogyasztási normákat.

A kormányrendelet 1., illetőleg 1/A. számú mellékletei tartalmazzák az egyes járművekre (erőgépekre) vonatkozó alapnormát, mely a különleges üzemmód miatt – a 2. számú mellékletben felsorolt (hegymenet, városi forgalom, téli üzemeltetés, légkondicionáló berendezés üzemeltetése stb.) – korrekciós tételekkel módosítható.
A kormányrendelet 1. valamint 1/A. számú mellékletében nem szereplő típusú, valamint meg nem határozható alapnormájú, illetőleg a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő gépjárművek esetében az alapnorma értékét a gyártó vagy

  • a gyártó adatai, vagy
  • az üzemanyag-fogyasztás mérése

alapján műszaki szakértő állapíthatja meg.

Az alapnorma helyett – egyszerűsített elszámolásként – alapnorma-átalány is használható, amelyet szintén az említett kormányrendelet határoz meg.

Alapnorma-átalány alkalmazása esetén nem alkalmazhatók a rendelet 2. számú mellékletében szereplő korrekciós tételek.

A magánszemély választhat, hogy az üzemanyag-fogyasztási alapnorma vagy az alapnorma-átalány szerint számol el üzemanyagköltséget, de egy negyedéven belül csak az egyik módszer használható.

2. A kiküldetéssel kapcsolatos költségelszámolás

A kiküldetéssel kapcsolatban a magánszemély a kifizetőtől a költségei fedezetére költségtérítést kap, kaphat. Ez az összeg bizonyos esetekben nem visel adókötelezettséget, azonban, ha bevételként figyelembe kell venni, akkor vele szemben lehetőség van a költségelszámolásra. Az elszámolható költségekkel kapcsolatban az Szja-törvény 3. számú melléklete rendelkezik. Ugyanakkor bizonyos költségek – a nevére szóló számla alapján – a kifizetőt terhelik, azonban ebben az esetben is felmerülhet az Szja-törvény szerinti adókötelezettség.

2.1. Adókötelezettséget nem keletkeztető bevételek

Nem keletkeztet adókötelezettséget a magánszemélynek adott olyan összeg – ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeg –, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni. Akkor sem kell jövedelmet számolni, ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg, és azt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket az Szja-törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek.
Mint látható lehetőség van arra, hogy a kifizető akár előre is előleget adjon a magánszemélynek elszámolási kötelezettség mellett a költségekre, mellyel a jogszabályban maghatározott határidőig kell elszámolni.

A leggyakoribb eset, hogy a magánszemély előleget kap, ellátmányt vesz fel a kiküldetés megkezdése előtt, amellyel elszámolási kötelezettsége van a hazaérkezést követően.

Az előlegként kiadott összeg kamatkedvezményből származó jövedelmet keletkeztethet, azonban az Szja-törvény 72. §-a alapján nem kell a kamatkedvezményből származó jövedelem utáni adót a kifizetőnek megállapítania,

  • a kizárólag a kifizető tevékenységével összefüggésben 30 napot meg nem haladó időtartamra adott előleg, elszámolásra kiadott összeg után, illetve
  • a külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel adott előleg, elszámolásra kiadott összeg, feltéve, hogy annak a kifizetővel való elszámolása a visszaérkezést követő 30 napon belül megtörténik.

Amennyiben ez a két feltétel nem teljesül akkor kamatkedvezményből származó jövedelem keletkezik.

Kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével – ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal – kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot (kamatkedvezmény). A kamatkedvezményt a kifizető követelése révén a magánszemélyt terhelő kötelezettség összegére vetítve kell kiszámítani.

A kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapja a kamatkedvezmény 1,19-szerese. Az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára – ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára – megállapítja, valamint a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint megfizeti, illetve bevallja.

Példa

A munkáltató egyhetes hivatali útra küldi a munkavállalóját. A költségek fedezetére 200 ezer forint ellátmányt ad át a munkavállalónak. A munkavállaló a juttatást követő 35. napon számol el az ellátmánnyal, amely keretében 150 ezer forint felhasználásáról ad a munkáltató nevére szóló számlát, és 50 ezer forintot visszafizet. Miután az elszámolás 30 napon túl történt, ezért a 200 ezer forint után keletkező kamatkedvezményből származó jövedelem után a kifizetőnek adókötelezettsége keletkezik. Tételezzük fel, hogy az adott időszakban a jegybanki alapkamat 6 százalék.
Az adó alapja: 2110 × 1,19 = 2510
A fizetendő adó: 2510 × 0,16 = 402

A kiküldetéssel kapcsolatban felmerülő leggyakoribb költség az utazásra és a szállásra fordított kiadás. Ezen költségekről kiállított bizonylatot kiállíthatják a magánszemély, vagy a kiküldő nevére is.

A kiküldetéshez kapcsolódó utazás történhet tömegközlekedés igénybevételével (busszal, vonattal, repülővel, esetleg hajóval), illetve a magánszemély vagy a hivatali, üzleti utat elrendelő kifizető tulajdonában lévő járművel is.

Az Szja-törvény 7. § (1) bekezdés q) pontja alapján nem kell jövedelmet számolni a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértékéből, ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét.

Az ismertetett szabály alapján megállapítható, hogy kiküldetés esetén elég leadni a jegyeket, nincs szükség a munkáltató, kifizető nevére szóló számla ellenében történő elszámolásra. Bár az Szja-törvény nem írja elő, ugyanakkor például a kifizető belső szabályzata tartalmazhat olyan feltételt, amely alapján az utazási jegyet csak számla ellenében lehetne elszámolni.

Szintén nem kell jövedelmet számolni a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékéből, ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is.

Amennyiben a kiküldő által biztosított személygépkocsit használja a magánszemély, akkor a felmerülő költségeket a kiküldő a rá vonatkozó rendelkezések szerint számolhatja el.

Összefoglalva megállapítható, hogy nem keletkezik jövedelem a szállás ellenértékeként adott juttatás esetén, szintén nem keletkezik adókötelezettség, ha az utazást közösségi közlekedéssel vagy a kifizető által biztosított járművel oldják meg.

Azonban részletesebben meg kell vizsgálni azt az esetet, ha az utazáshoz használt járművet a magánszemély biztosítja. Amennyiben a magánszemély biztosítja az utazáshoz a járművet, akkor jelentősége van annak, hogy a személygépkocsi kinek a tulajdonában, van és a hivatali, üzleti utat kiküldetési rendelvény, vagy útnyilvántartás alapján számolják el.

2.2. Költségelszámolás útnyilvántartás alapján

Az Szja-törvény nem korlátozza, hogy a kifizető milyen mértékű költségtérítést ad a magánszemélynek a személygépkocsi használatára tekintettel. Ugyanakkor azt szabályozza, hogy a kapott költségtérítéssel szemben hogyan, milyen és mekkora mértékű költségeket lehet elszámolni, illetőleg a költségtérítés kifizetésekor keletkezik-e adókötelezettség vagy sem.

A személygépkocsi használatára tekintettel meg kell különböztetni az üzemeltetéssel kapcsolatos költségeket (például üzemanyagköltség, szerviz, javítási, karbantartási költség, kötelező felelősségbiztosítás díja, gépjárműadó) és a szolgáltatások igénybevételének költségét (például úthasználat, gépjárműszállítás, parkolás, garázsbérlet díja).

Ezt azért fontos meghatározni, mert a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) IV. fejezete alapján – meghatározott esetek kivételével – cégautóadó kötelezettséget keletkeztet, ha a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi után az Szja-törvény, vagy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számviteli tv.) szerint költséget, ráfordítást számoltak el.

Az üzemanyagköltség címén elszámolható összeg – nagyon leegyszerűsítve – a személygépkocsival megtett út, a jármű fogyasztási normája és az üzemanyagár szorzataként állapítható meg.

Az elszámolható „megtett út” a kiküldetéssel kapcsolatosan megtett üzleti út kilométerben mért távolsága. Ennek igazolására a magánszemélynek útnyilvántartást kell
vezetnie. Erre a célra a menetlevél vezetése is megfelel.

Az útnyilvántartást minden egyes gépjármű esetében külön-külön kell vezetni, és fel kell tüntetni benne a gépjármű

  • típusát,
  • forgalmi rendszámát, továbbá
  • a fogyasztási normáját.

Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni az év első és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni.

A leírtakon túl az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell

  • az utazás időpontját,
  • az utazás célját (honnan, hová történt az utazás),
  • a felkeresett üzleti partnerek megnevezését,
  • a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.

Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag vásárlásának időpontját és költségeit is.

A magáncélból megtett utakat nem kell útnyilvántartásban feltüntetni.

Üzemanyagárként – a magánszemély választása szerint – a számla szerinti üzemanyagár vagy az állami adóhatóság (a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a továbbiakban: NAV) által havonta megállapított és közzétett üzemanyagár vehető figyelembe azzal a kikötéssel, hogy egy negyedéven belül az először választott módszertől nem lehet eltérni.

Itt kell megjegyezni, hogy ha a fogyasztói üzemanyagárat törvényben vagy kormányrendeletben előírt szabályok változásának következményeként növelik, a NAV által az adott hónapra közzétett üzemanyagárat az említett szabályok változásával összefüggő fogyasztói áremelés időpontjától az adott hónap végéig a bejelentett áremelés mértékével növelten lehet alkalmazni. Ilyen eset lehet, ha például megemelkedik az üzemanyag jövedéki adója.

Példa

A magánszemély 2013. januárban az általa vezetett útnyilvántartása szerint 500 kilométert tett meg kiküldetés keretében az OPEL Astra 1,6 benzinüzemű személygépkocsijával.
A jármű alapnorma-átalánya 9,5 liter/100 kilométer
2013. január hónapra az adóhatóság által megállapított alkalmazható ESZ 95 ólmozatlan motorbenzin üzemanyagára 410 forint/liter volt.

Tehát a magánszemély január hónapra 19 475 forintot számolhat el üzemanyagköltségként. Az útnyilvántartást a 2013. évről szóló adóbevallásának elévülési időpontjáig (2019. december 31-éig) meg kell őriznie, hogy egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során igazolásként bemutassa.

Az üzemanyag költségen felül elszámolhatók a számlával (bizonylattal) igazolt fenntartási, javítási és felújítási költségek az üzleti, hivatali célú használat arányában.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a magánszemély az adóévben 10 ezer kilométert tett meg a személygépkocsijával, amelyből 4 ezer kilométer hivatalos kiküldetés, 6 ezer kilométer magáncélú út volt, akkor a tárgyévi fenntartási, javítási és felújítási költségek összegéből, amely együttesen 300 ezer forintot tett ki 40 százalék, azaz 120 ezer forint a költségtérítéssel szemben költségként elszámolható.

A személygépkocsi után az üzemanyag költségén felül elszámolható költségek elszámolásának van egy egyszerűbb módszere is. Ebben az esetben az üzemanyagköltségen kívül fenntartási, felújítási, karbantartási költség helyett kilométerenként 9 forint általános személygépkocsi-normaköltséget lehet elszámolni a kapott költségtérítéssel szemben. Például, ha a magánszemély ezt a módszert választja, és a munkáltatótól az üzemanyagköltségen túl 2 ezer forint költségtérítést kap egy 100 kilométeres útra, akkor a bevétellel szemben 9 × 100 = 900 forint számolható el költségként és a fennmaradó 1100 forint munkaviszonyból származó jövedelemként válik adókötelessé.

A magánszemély választhat a két költségelszámolási módszer között, azonban a választása a teljes adóévre és valamennyi általa használt személygépkocsira vonatkozik.

Itt kell megjegyezni, hogy a saját tulajdonban lévő személygépkocsi hivatali (üzleti) célú használata esetén a költségelszámolás miatt felmerül a cégautóadó fizetésének kötelezettsége is.

A felsoroltak közül bármelyik költségelszámolási módszert alkalmazza a magánszemély, mindenképpen szükséges mindegyik járművéhez külön útnyilvántartás vezetni, amelyben fel kell jegyezni az utazás kezdő és záró kilométeróra-állását.

Az Szja-törvény nem tiltja a hivatali, üzleti célú használata esetén a költségelszámolást olyan személygépkocsi esetén sem, amely nem a magánszemély tulajdona (bérelt vagy használatba kapott jármű). Ebben az esetben az alkalmazható költségelszámolási lehetőségek – az előzőekben ismertetettekhez képest – korlátozottabbak, ugyanis csak útnyilvántartás alapján számolható el a hivatali, üzleti használat.

Ekkor is elszámolható az útnyilvántartás alapján a norma szerinti üzemanyag mennyiségének figyelembevételével számla vagy a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével megállapított üzemanyagköltség.

Számla alapján elszámolható az igazolt bérleti vagy lízingdíj (hivatali, üzleti célú használata esetén a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem számolhat el).

Továbbá a hivatali, üzleti utak arányában elszámolhatók azok a költségek, amelyek a bérleti vagy a szívességi használatról szóló szerződés alapján a magánszemélyt terhelik.

Ugyanakkor nincs arra lehetőség, hogy a nem saját tulajdonú személygépkocsi esetén a hivatali, üzleti célú használatra tekintettel a kiküldetési rendelvényhez kapcsolódó kedvező szabály alkalmazható legyen. Ez egyben azzal is jár, hogy amennyiben a bérelt, vagy kölcsönbe kapott jármű használatával kapcsolatban a magánszemély költséget számol el, akkor a jármű tulajdonosánál – vagy bizonyos esetekben a költséget elszámoló magánszemélynél – felmerül a cégautóadó-fizetési kötelezettség.

Saját tulajdonú az a jármű, amely a magánszemély tulajdonában van, vagy általa zárt végű lízingbe vett, valamint a házastárs tulajdonát képező, illetve a házastárs által zárt végű lízingbe vett jármű is. Fontos, hogy nem tekinthető saját tulajdonú járműnek az a személygépkocsi, amelynek kizárólag az üzembentartója a magánszemély.

Kopányiné Mészáros Edda az Adó szaklap 2013/7-8. számában megjelent cikkéből a fentieken túl mindent megtudhat a kiküldetési rendelvényről, az átalány költségelszámolásról, a külföldi kiküldetésről, a napidíjról, az adóelőleg-levonás szablyairól és a cégautóadó-fizetési kötelezettségről. Az Adó szaklap 2013/7-8. száma a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).