Így kell adózni a közösségi taxisnak

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bizonytalanság és viták övezik a közösségi taxizást szerte a világon. Az Adó Online annak nézett utána, hogyan is kell adóznia annak, aki egy már Magyarországon is működő közösségi oldalon, a Wundercaron keresztül vállal fuvarozást. Nem szolgálhatunk jó hírekkel: a Wundercar rendszerénél a teljes bevétel 78 százaléka jövedelemnek tekintendő, s az adószakértő szerint a telekocsizásnál is könnyen bajba keveredhet a sofőr. Hosszú távon azonban a „peer to peer” online piactereké a jövő, s az adórendszerek is előbb-utóbb idomulnak majd az új gazdasághoz.

Elindult Magyarországon is a közösségi taxizás: az a webes szolgáltatás, amely szerte a világon már akkora vitákat kavart, hogy még Neelie Kroes, az  Európai Bizottság alelnökét és versenyjogi biztosát is megszólalásra késztette (egyébként a szolgáltatás mellett). 

A webes platform közvetlenül összeköti a fuvart kínálókat s keresőket, s az online piactér működtetője a taxiengedélyt sem kéri a sofőröktől.  Bár a sajtóhírek korábban a már több helyen betiltani próbált/korlátozott Uber indulásáról szóltak, végül egy ahhoz hasonló cég, a Wundercar indult el előbb, viszonylagos csendben.

A Wundercar szolgáltatása – a cég weboldalának tájékoztatása szerint –  arról szól, hogy „spontán fuvart találhat a felhasználó. A sofőrök barátságos magánemberek saját autóval, akik másokat fuvaroznak egy városon belül. A vendég az applikáción keresztül rendezi a fuvardíjat.”

 Ez tehát azt jelenti, hogy az utas bankkártyával fizet, a pénzt a hamburgi székhelyű Wundercar kapja meg, majd ennek a 80 százalékát utalják a magyar sofőrnek. 

A szolgáltató a Facebook-oldalán arról tájékoztatja az érdeklődőket az adózási kötelezettségeket firtató felhasználói kérdésekre, hogy „A sofőrnek kötelessége feltüntetnie az ebből adódó jövedelmét az adóbevallásában, ugyanott ahol a Vaterán vagy apródon keresztül eladott dolgai utáni jövedelmet tünteti fel.” 

 Egy másik kérdésre a szolgáltató azt a választ adja:  [a sofőrök]”Borravalót kapnak, amit a vendégnek nem is kötelező kifizetnie. Az alkalmazás felajánl egy árat, utána el lehet dönteni, hogy mennyit akar adni az utas. Mint borravaló, utána természetesen a sofőr is le fog adózni, a törvény keretei közt!”

Ez máris kétféle adózási megoldás, de mit szól ehhez a NAV?

43 százalékos közteher

A NAV az Adó Online-nak adott válaszában közölte, hogy „a Wundercar rendszerében a sofőr elsődlegesen saját úti célja elérése érdekében utazik. Utas felvétele esetén a szolgáltatáshoz esetlegesen kapcsolódhat díjfizetés, mivel a honlap szerint a szolgáltatásért nem kötelező fizetni. Az így szerzett jövedelem egyéb jövedelemnek minősül, amellyel összefüggésben tekintettel a saját használat elsődlegességére, a bevétel nem csökkenthető. Az egyéb jövedelmet 16 százalék személyi jövedelemadó és 27 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli. Tekintettel arra, hogy kifizető hiányában a jövedelem bevallására, az szja és az eho megfizetésére a magánszemély köteles, a bevétel 78 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni. Azon magánszemélyeknek, akik egyéb jövedelmet szereznek és vallanak be szja-bevallásukban, nem kell adószámmal rendelkezniük. Egyéb engedélyekről az adóhivatal nem tud felvilágosítást adni”. (Azzal a kérdéssel, kellene-e a sofőröknek taxiengedély, ebben a cikkben nem foglalkozunk -hiszen maga is önálló cikket érdemelne-, megelégszünk az adózási vetülettel.)

A hatóság által közöltekből kiszámítható, hogy a teljes bevétel egyharmadát – 0,78x (0,27+0,16) – pontosan 33,54 százalékát kell adó és járulékok formájában befizetni a költségvetésbe.
Ez nem kevés, különösen, ha a bevétel alig, vagy éppen egyáltalán nem haladja meg az üzemanyagköltséget, különösen fájó, ha azt el sem éri. (Aki az ilyen kötelezettségekre csak rálegyint, legalább azt a tényt fontolja meg, hogy a Wundercar bankszámlára utal, így a pénzmozgások utólag ellenőrizhetők, követhetők.)

Érdeklődtünk ezért a NAV-nál arról is, hogy az üzemanyagköltséget el nem érő bevétel adóköteles-e? Kérdésünkben példaként említettünk a telekocsit, ahol nem beszélhetünk adóköteles bevételről, ha az útitárs hozzájárulása nem éri el az útiköltséget.

Számvitel és adózás a gyakorlatban 2014

1. nap: Számvitel a gyakorlatban 2014 Megtudhatja, hogyan kell elszámolni a behajtási költségátalányt, a pénztárgépek beszerzéséhez kapott állami támogatást vagy a transzferár-korrekciót. Értesülhet, hogyan módosultak a beszámolókészítés szabályai felszámolás és végelszámolás esetén. 2. nap: Adózás a gyakorlatban 2014 Fő adónemek szabályaiban bekövetkezett változások, KATA, KIVA, EVA, helyi adók, gépjárműadó változásai és a reklámadó, egyéb, az adóalanyokat érintő évközi változások. A két napos képzés mérlegképes könyvelőknek vállalkozási szakon 16 kreditpontot ér! 2014. november 11-12. Az egyes napokra külön-külön is jelentkezhet!

A NAV újabb válaszában arra hívta föl a figyelmet, hogy a telekocsinál a sofőr eleve úgy hirdet, hogy meghatározza a fuvardíjat, a felek előre megállapodnak abban az összegben, amit az utas fizet. Az utazáshoz mindig kapcsolódik díjfizetés. Az alkalmi utastól kapott összeg – amennyiben abból plusz bevétel keletkezik, azaz több mint az útiköltség – adóköteles, amely „önálló tevékenységből származó jövedelem”-nek (Szja tv. 16. §) minősül. Önálló tevékenység esetén pedig az Szja törvény a magánszemély választása szerint lehetővé teszi vagy a 10 %-os költséghányad alkalmazását vagy a tételes költségelszámolást. (A Wundercarnál viszont – ahogy az adóhivatal első válaszában szerepel – a teljes bevétel 78 százalékát kell jövedelemnek tekinteni.)

Óvatosságra int az adószakértő

Aki ilyen webes rendszeren keresztül sofőrnek áll, nem biztos, hogy tudja, miféle kötelezettségeket is vesz a nyakába – mondta Hegedüs Sándor, az RSM DTM adóüzletágának vezetője az Adó Online-nak. Nem pusztán az szja- és a járulékkötelezettségről van szó, amely a Wundercar rendszerénél mindig fönnáll, ha a sofőrnek bevétele van, hanem arról is, hogy a gazdasági tevékenység megkezdését be kell jelenteni az adóhivatalnál, amennyiben azt valaki rendszeresen kívánja folytatni, ellenkező esetben több százezer forintos mulasztási bírsággal is sújtható – figyelmeztetett. A gazdasági tevékenység rendszeres, ellenérték elérésére irányuló vagy azt eredményező tevékenységet jelent, ám nem mindig könnyű egy konkrét esetben eldönteni, hogy vajon már rendszerességről beszélhetünk-e. S hogy a tevékenység nem eredményezett jövedelmet, hogyan igazolja a közösségi sofőr, ha nincsenek sem számlái, sem nyilvántartásai? – tette föl a kérdést az adószakértő. 

Hegedüs szerint nem pusztán a Wundercarnál, hanem a telekocsis rendszereknél is indokolt lenne a sofőrök óvatossága. Bár az adóhatóság nyilatkozott a sajtóban arról, ha nincs jövedelme a telekocsi sofőrjének, akkor nem kell adóznia, ám bizonylatok és nyilvántartás nélkül egy esetleges vizsgálatnál ezt bajosan igazolhatja – mondta.

Az adószakértő hozzátette: az adórendszer még csak elemeiben alakították a webes rendszereken keresztül történő bevétel és jövedelemszerzéshez, ezért érdemes lenne a szabályozást a megváltozott környezethez illeszteni. 

Túl az adózási kérdéseken

Alaposan félreérti a Wundercar, Uber, s a hozzá hasonló rendszerek jelentőségét, akik nem látnak többet bennük, minthogy a felhasználók megkerülhetik az adózási, s más törvényi kötelezettségeket előírásokat. Ezek megkerülhetők ilyen rendszerek nélkül is – így például lehetséges feketén fuvarozni  a hagyományos offline módszerekkel is.

Az igazán új ezekben az úgynevezett peer to peer online piacterekben, hogy a fogyasztókat közvetlenül köti össze a szolgáltatást igénylőkkel. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy közvetlenül dolgozzunk, szolgáltassunk egymásnak ahelyett, hogy vállalatoktól vásárolnánk – magyarázza az új típusú gazdaság filozófiáját „The Lateral Freelancer: How to Make A Living in the Share Economy” című könyvében a maga is szabadúszó Saul of Hearts, aki könyvében bemutat egy sor online piacteret, amely lehetőségeket kínál a hagyományos munkapiactól elszakadni vágyó munkavállalóknak.

Az enyhén utópisztikus képet persze árnyalja, hogy a sikeres online piacterek működtetői maguk is nagyvállalatok, amelyek gyakran gátlástalanul igyekeznek csökkenteni az adókötelezettségeiket, így nem is biztos, hogy a felhasználóik adóelkerülési hajlama a legnagyobb gond.

Hegedüs Sándor kérdésünkre hangsúlyozta, hogy az adórendszer alakítása a webes rendszereken keresztül történő bevétel és jövedelemszerzéshez – tekintettel az ügyletek határokon átívelő jellegére (gyakran például külföldi cég a piactér tulajdonosa) – csak az országok többoldalú együttműködése alapján lehet majd megtenni, mely az OECD által folytatott úgynevezett BEPS ( „Base erosion and profit shifting, a nyereség másik államba való áthelyezéséből eredő társasági adóalap amortizációját jelenti) projekten keresztül már megkezdődött.

Az adórendszereket átalakítani mindenesetre járhatóbb útnak tűnik, mint harcolni az online piacterek betiltásáért, amely – mint Saul of Hearts  is megjegyzi – kemény, de reménytelen küzdelem.

 

---