Jogeset: környezetvédelmi termékdíj visszaigénylése


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A felperes az alpereshez 2012. február 28-án nyújtotta be a 2008. I. negyedévére vonatkozó környezetvédelmi termékdíj visszaigénylését, ezért a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes és az első fokú bíróság felperesi kérelmet, illetve keresetet elutasító határozatai megfelelnek-e vagy sem a visszaigényléssel érintett időszakra vonatkozó jogszabályoknak.


A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény Kt.) perrel érintett időszakban hatályos 3.§ (5) bekezdése kimondta, hogy a ”termékdíj adók módjára behajtható köztartozás”, tehát, a felperesi érveléssel ellentétben, nem minősítette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) hatálya alá tartozó adónak. Az adók módjára behajtható köztartozásokra pedig az Art. 4.§ (2) bekezdése az Art. szabályait csak a végrehajtásra és az ezzel összefüggő nyilvántartásra engedte alkalmazni.

A Kt. 3. § (3) bekezdése akként rendelkezett, hogy az e törvényben, a vámjogszabályokban, valamint az Art.-ben nem szabályozott közigazgatási hatósági ügyben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (Ket.) kell megfelelően alkalmazni.

Emiatt a környezetvédelmi termékdíj visszaigénylésére elsődlegesen a termékdíjjal kapcsolatos speciális szabályok az irányadók, az Art. csak akkor alkalmazható, ha a speciális szabályok nem tartalmaznak rendelkezést, a Ket. pedig csakis és kizárólag abban az esetben, ha a Kt., a környezetvédelmi termékdíj mentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről szóló 53/2003. (IV.11.) Kormányrendelet (Ktkr.) és az Art. sem rögzít jogvita eldöntésére irányadó szabályozást. Az Art. 5. § (2) bekezdésének a) pontja azonban egyértelműen kizárta a Ket. 29. §-ának alkalmazhatóságát, ezért a felperesi visszaigénylési kérelmet nem a Ket. alapján kellett elbírálni.

Számlakiállítás és elektronikus számlázás a gyakorlatban –

Második, átdolgozott kiadás

A szerzők a számla és egyéb bizonylatok kiállításának, valamint az elektronikus számlázásnak az alapvető szabályait foglalják össze.

További információ és megrendelés >>

A felperes önadózói engedéllyel nem rendelkező személy volt, aki 2008. I. negyedévre bevallást, önellenőrzést nem nyújthatott és nem is nyújtott be. Visszaigénylési jogosultsága a környezetvédelmi termékdíjat kiszabó határozatokkal, ezek időpontjával, 2008. júliusában keletkezett.

A jogvita eldöntésére irányadó, 2008. I. negyedévére vonatkozó speciális jogszabály, a Ktkr. 8. § (3) bekezdése pedig egyértelműen rögzítette, hogy visszaigénylési kérelem előterjesztésére a jogosultság keletkezésétől számított egy év áll rendelkezésre. Ezt a határidőt a felperes, általa sem vitatottan, elmulasztotta, mivel 2008. I. negyedévre vonatkozó visszaigénylési kérelmét 2012. február 28-án nyújtotta be, és mulasztásának kimentésére igazolási kérelmet nem terjesztett elő.

Tekintettel arra, hogy a jogszabályok az adónak nem minősülő díj esetében az igény érvényesítésére speciális szabályozást tartalmaztak az Art. adóra, illetve adók elévülésére vonatkozó felperes által megjelölt rendelkezései, illetve a perrel érintett időszakot követő, később hatályba lépett, korábbitól eltérő speciális szabályok a perbeli jogvita eldöntésére nem alkalmazhatók. Nincs tehát ügydöntő jelentősége annak, hogy mi volt a visszaigénylésre alkalmazható nyomtatvány elnevezése, és annak sem, hogy a felperes visszaigénylését bevallás vagy kérelem formájában terjesztette-e elő, mivel az egyéves határidőt elmulasztotta, és mulasztását igazolási kérelemmel nem mentette ki.

A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott, felperesi keresetet elutasító jogerős ítélet érdemében jogszerű döntést tartalmaz, ezért – részben eltérő indoklással – hatályában fenntartotta.

Kfv.V.35.020/2014/9.


Kapcsolódó cikkek

2024. február 23.

Energiahatékonysági beruházások adókedvezménye – még nem késő élni vele

Az energiahatékonysági beruházásokkal összefüggő adókedvezmények rendszere jelentősen átalakult tavaly év végén és ez nehéz helyzetbe hozza a cégeket. Egyúttal fontos hangsúlyozni, hogy a folyamatban lévő beruházások esetén még nem késő élni az adókedvezmény adta lehetőséggel – olvasható a Niveus Consulting Group közleméényében.

2024. február 23.

E-kereskedelem: a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (1. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról szólnak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.