Kisvállalati adóalanyként működő társaságunknál 2024. szeptember 1-jétől egy új foglalkoztatott állt munkába. Az érintett magánszemély vonatkozásában teljesül azon előírás, hogy a foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 275 napon belül legfeljebb 92 napig volt munkaviszonya, ezáltal munkaerőpiacra lépő munkavállalóként kedvezményt tudnánk érvényesíteni a rá jutó személyi jellegű kifizetések összegéből. Értesültünk azonban arról, hogy módosultak a szociális hozzájárulási adó szabályai, ahol a munkaerőpiacra lépők fogalmánál már nem a foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 275 napos időszakot kell vizsgálni, hanem 365 napot. Kérdésem arra irányul, hogy e módosítás érinti-e a kisvállalati adó alanyait. Az érintett munkavállaló a foglalkoztatás hónapját megelőző 365 napos időszakban 123 napig állt munkaviszonyban. Olvastunk arról is, hogy a szociális hozzájárulás alanyainál lerövidült a munkaerőpiacra lépő személyek esetén az adókedvezmény érvényesítésére jogosító időszak. Ez így van a kisvállalati adó alanyainál is?
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 20. § (2a) bekezdése szerint nem minősül személyi jellegű kifizetésnek a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény éves összege, ezáltal az érintett összeget nem kell figyelembe venni a kisvállalati adó alapjának meghatározásakor. A Katv. 2. § 19. pont b) alpontja szerint kedvezményezett foglalkoztatott az a személy, aki után a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho. tv.) 11. §-a szerinti adókedvezmény igénybe vehető. A Szocho. tv. 11. §-a a munkaerőpiacra lépők után érvényesíthető adókedvezményt tartalmazza.
A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény egyes rendelkezéseinek eltérő alkalmazásáról szóló 182/2024. (VII. 8.) Korm. rendelet [a továbbiakban: 182/2024. (VII. 8.) Korm. rendelet] alapján 2024. augusztus 1-jétől változások történtek a munkaerőpiacra lépők kapcsán. A jelölt időponttól az minősül ilyennek, akinek a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 365 napon belül (ez korábban 275 nap volt) legfeljebb 92 napig volt munkaviszonya, illetve egyéni vagy társas vállalkozói jogviszonya [182/2024. (VII. 8.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés]. További változást jelent, hogy – a 182/2024. (VII. 8.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése értelmében – az adókedvezmény a korábbi 3 év helyett 18 hónapig illeti meg a foglalkoztatót.
Mivel a kedvezményezett foglalkoztatottak fogalmánál a Katv. 2. § 19. pontja a Szocho. tv. egyes rendelkezéseire hivatkozik, így a munkaerőpiacra lépők fogalma tekintetében a szociális hozzájárulási adó alanyait érintő kormányrendeleti szintű változás érinti a kisvállalati adó alanyait is. Ebből adódóan a kiva-alanyoknak is a 182/2024. (VII. 8.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdésében foglaltakat kell irányadónak tekinteniük annak megállapításakor, hogy az érintett munkavállaló munkaerőpiacra lépő személyként kedvezményezett foglalkoztatottnak minősül-e. A konkrét esetben az említett rendelkezés előírásai nem teljesülnek, ezért a kérdésben szereplő magánszemély nem minősül kedvezményezett foglalkoztatottnak, rá tekintettel nem érvényesíthető kedvezmény.
A kedvezményezett foglalkozatottak után érvényesíthető kedvezményről általános jelleggel elmondható, hogy a Katv. 2. § 20. pontja önálló szabályokat tartalmaz a kedvezmény összege és időtartama kapcsán. A 182/2024. (VII. 8.) Korm. rendelet szerinti módosítások a Katv. 2. § 20. pontját nem érintik, ebből adódóan a kisvállalati adóban a munkaerőpiacra lépők után érvényesíthető kedvezmény változatlanul a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minibálbér a foglalkoztatás első 2 évében, míg a foglalkoztatás 3. évében legfeljebb a minimálbér 50 százaléka.
A kérdés és a válasz az Adó szaklap 2024/12-13–as számában jelent meg.
