Kell-e sírnia Argentínának?


A XIX. század végétől a nagy gazdasági válságig (1930) tartott Argentína igazi aranykora: ekkor az egy főre jutó GDP még az Egyesült Államokat is megelőzte és Argentína a világ 7. leggazdagabb országa volt. A nagy gazdasági válság súlyosan érintette az országot, amely kis túlzással ebből a sokkból a mai napig nem tudott feltápászkodni. Argentína adórendszere bonyolult és nem befektetőbarát.

Argentína a szépen csengő nevét a legendákban szereplő, de valójában nem létező Ezüsthegyekről kapta és nem a spanyol hódítóktól, akik sokáig La Plata Alkirályságnak nevezték ezt a területet. Mai neve azoktól olasz térképeszektől ered, akik hitelt adtak az Ezüsthegyek legendájának. A sors kegyes iróniája, hogy időközben kiderült: Ezüsthegyek ugyan nincsenek, de komoly ezüstvagyonnal rendelkezik az ország, jelenleg a világon a 9. legnagyobb ezüst kitermelő.

A spanyol hódítás előtt az ország északi területe az Inka Birodalom része volt, a déli területek egymással harcban álló törzsek uralma alatt álltak, stabil államalkotó nép nem élt a területen. A spanyol konkvisztádorok 1536-ban vették birtokba a part menti területeket és a La Plata folyó torkolatában alapították meg Buenos Aires-t, a mai fővárost, amely a nevét az akkor még bizonyosan jó levegőjéről kapta.

A terület 1816-ig a Spanyol Birodalom része, annak egy alkirálysága volt, ekkor nyerte el a függetlenségét. A függetlenség azonban nem hozott tartós békét, Argentínában 1861-ig szinte folyamatosan polgárháború dúlt, ami végül egy szövetségi állam és egy új alkotmány létrehozásával ért véget. A XIX. század végétől a nagy gazdasági válságig (1930) tartott Argentína igazi aranykora. Ekkor az egy főre jutó GDP még az Egyesült Államokat is megelőzte és a világ 7. leggazdagabb országa volt. Ennek az akkori nagyságnak halovány visszfénye még ma is látható Buenos Aires elitnegyedei, a San Telmo és Recoleta építészetén és városi palotáin. Ebben az időben az ország mágnesként vonzotta a bevándorlókat, akik főleg Spanyolországból és Olaszországból érkeztek. Argentína egy igazi bevándorló ország, a bevándorlók túlnyomó többsége európai volt, ahogy a mai napig a földrész talán „legfehérebb” országának számít.

A nagy gazdasági válság súlyosan érintette az ország gazdaságát és kis túlzással ebből a sokkból a mai napig nem tudott igazán feltápászkodni. 1946-ban, az egyre aggasztóbb gazdaság helyzetben a baloldali populista programmal induló Juan Peron tábornok szerezte meg az elnöki hatalmat, aki a kampányában az elszegényedett és reménytelen helyzetben lévő ún. descamisado-kra (ingnélküliek, átvitt értelemben a szegények) támaszkodott. Kezdetben a populista gazdaságpolitika (államosítások, árszabályozások, szociális osztogatás) működőképes volt és ez őt nagyon népszerűvé tett, segítette ebben őt felesége, Eva Peron (Evita), aki jótékonykodása miatt valóságos legenda volt a szegények körében. Eva Peron azonban 1952-ben meghalt és az ingyenebéd számláját lassan ki kellett egyenlíteni. Az ország még mélyebb válságba zuhant és végül a hadsereg 1955-ben eltávolította a hatalomból az elnököt.

A nyugalom évei ezután sem tértek vissza, a sok válságot követően 1973-ban az elkeseredett tömegek visszahívták a száműzetésből Peront és új feleségét, Isabel Peront, akik szintén nem hoztak megváltást, ezért Peron halála után (1974) 1976-ban megint a katonák jöttek, akik különösen kegyetlen rémuralmat vezettek be az országba. A hadsereg egyébként hagyományosan a politikai élet meghatározó szereplője: 1930 és 1976 között összesen hat alkalommal vették át a hatalmat az országban. A katonai junta uralmának a Falkland-szigetek elfoglalására tett kalandor kísérlet kudarca vetett véget, ekkor a népharag elsöpörte őket és azóta újabb puccsra nem került még sor.

Az ország területe 2,8 millió négyzetkilométer, ezzel a világ 8., és Dél-Amerikában (Brazília után) a második legnagyobb kiterjedésű ország. Lakossága 46 millió fő, a főváros Buenos Aires a La Plata folyó torkolatában, mintegy hárommillió lakossal. Argentína szövetségi állam, amely 23 tartományból és a fővárosból áll, a tartományok meglehetősen nagy autonómiával rendelkeznek.

Az ország bővelkedik természeti erőforrásokban, fejlett mezőgazdasággal rendelkezik és az ipari termelés is jelentős, mindez együtt Dél-Amerika második legerősebb gazdaságát jelenti.

A világ egyik legjelentősebb búza, árpa, cukornád, szója articsóka, dohány és gyapot termesztője. Marhatenyésztése a világon a negyedik, akárcsak méz termelése. A világ élvonalába tartozik a szőlészeti-borászati ágazat is, ebben is a világon az ötödikek.

Különösen felértékelődött a lítium kitermelés jelentősége, amiben szintén a világon a negyedik. Ez most stratégiai terméknek számít, mert jelenleg a világ lítium termelésének jelentős része Kína ellenőrzése alatt áll, ezért a nyugati országok szemében az ún. „baráti termelők” nagyon fontossá váltak. Argentína részese a világ legjelentősebb lítium tartalékának tekintett Bolívia-Chile-Argentína „lítium háromszögnek”. A lítiumot 1960. óta bányásszák, mostanában a kereslet hatására dinamikusan nő a kitermelés, évi 12%-kal. Ennek a lítium-ion alapú akkumulátorgyártás elterjedése adott lendületet és erőteljesen táplálja az elektromobilitás forradalma. A lítium mellett jelentős még az ezüstbányászat ill. az arany kitermelés is.

Az ipari termelés teszi ki a GDP 21%-át, az egy főre eső GDP adat 13 ezer amerikai dollár, ezzel a közepes fejlettségű országok közé tartozik. A látszólag meggyőző gazdasági adatok ellenére az argentin gazdaság jelenleg meglehetősen nehéz helyzetben van, a 120 %-ot maghaladó infláció a világon is a legmagasabbak közé tartozik és ez a társadalmat is nagyon megviseli. A legújabb adatok szerint a lakosság 43%-a a szegénységi küszöb alatt él. A korrupció a másik betegsége a gazdasági életnek, a Transparency adatai szerint Argentína ezen a téren a 85. a világon, bár az utóbbi években javított némileg a kedvezőtlen helyezésén. Az ország először a 2000-es évek elején, majd 2020. májusában másodszorra is államcsődöt jelentett, amiből láthatólag nehezen tud kilábalni.

Ilyen borús kilátások közepette kerül sor az elnökválasztásra idén októberben, amelynek jelenleg a legesélyesebb jelöltje Javier Milei, aki magát „anarcho-kapitalistának” nevezi, mások viszont „argentin Trumpnak” tartják a jobboldali populista politikust. A programja elég nagy riadalmat keltett a nemzetközi pénzpiacokon, a peso 30%-os leértékelődését is sokan ennek tulajdonítják. Milei bevezetné az amerikai dollárt fizetőeszközként, eltörölné a központi bankot, korlátozná a szociális kiadásokat, felszámolná a politikai kasztot, csökkentené a minisztériumok és az állami alkalmazottak számát, alacsonyabb adókat ígér, fellépne a bevándorlással szemben és ha mindez nem lenne elég, akkor még legalizálná a szervkereskedelmet és korlátozná az abortusz lehetőségét is. Bár a felmérések szerint a szavazók 40%-a támogatja őt, de a többség riadalommal reagált a programjára.

Argentína jelenlegi adórendszere bonyolult és nem befektetőbarát, kifejezetten magas és kedvezőtlen adózású ország. A beszedett szövetségi adójövedelem a GDP 29%-át teszi ki. Az adórendszer háromszintű: szövetségi, tartományi és helyi adózás.

A legfontosabb szövetségi adófajták a jövedelemadó, a forgalmi adó és a jövedéki adó. A jövedelmi adó progresszív, a marginális kulcs 35%, a legalacsonyabb 5%. A társasági adó egykulcsos és szintén 35%-os, de ezentúl van évi vagyonnövekedési adó, a növekmény 1,5% át kell adóban befizetni.

A forgalmi adó általában 21%-os, de a víz, áram, gáz szolgáltatás után 27%-os adót kell fizetni, a tőkejavak átruházásakor pedig 10,5%-ot. A jövedéki adó sok kulcsos, a legmagasabb kulcs (60%) a dohánytermékeken van, az alkohol jövedéki adója az alkoholfajtáktól függően 12-20%-os, a luxuscikkek után pedig 20% adót kell fizetni.

Ezentúl még a tartományok is kivetnek adókat, pl. ingatlanadót, iparűzési adót és gépjárműadót. Ehhez jönnek még a helyi adók is, mint például szemétszállítási díj ill. általános kommunális adó. Mindebből látható, hogy Argentínát aligha nevezhetnénk adóparadicsomnak.

Az ország sok hírességet adott és ad ma is a világnak. Buenos Aires szülöttje a világhíres író, Jorge Francisco Borges, innen származik Ferenc pápa és talán a legtöbbek számára most Lionel Messi, a sokszoros aranylabdás játékos és a legutóbbi világbajnok argentin labdarúgó válogatott a legismertebb. Az ország nevének elhangzása nyomán sokan az innen induló, a „lábak csókjának” is nevezett táncra, a tangóra vagy épen Evitára, Peron elnök legendás feleségére asszociálnak, de sokaknak a végtelen pampák, az argentin marhasteak vagy a finom borok jutnak eszébe.

Nekünk magyaroknak is sok közünk van az országhoz, hiszen sokáig igen népes és még ma is meglévő magyar diaszpóra él itt. Fénykorában az argentínai magyarságot negyvenezer főre becsülték és az egyik legszervezettebb magyar emigráció volt sokáig. A rendszerváltás után sokan hazaköltöztek és az asszimiláció is apasztotta a magyar közösséget. Itt lelt otthonra Bíró László, aki ugyan a golyóstollat még itthon szabadalmaztatta, de az íróeszköz világhódító útjára már Argentínából indult el (Biro pen), de a népes magyar emigráció tagja volt a híres színésznő, Szeleczky Zita is, aki 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat. A második világháború után sok magyar emigrált Argentínába, közülük sokan a szélsőjobboldalról is. Ez nem meglepő, mert az akkori argentin rezsim rokonszenvezett a náci Németországgal és sok náci emigránst is befogadott, közöttük Adolf Eichmannt is, az egyik legkeresettebb náci tömeggyilkost, akit izraeli titkosügynökök 1960-ban Buenos Airesben fogtak el és onnan csempésztek Jeruzsálembe, ahol végül halálra ítélték és kivégezték.

Ma világ aggodalommal követi az egykor jobb napokat megélt szép és izgalmas ország sorsának alakulását. Az elnökválasztás tétje nagy: sokan ettől várják a gazdasági válsághelyzet megoldását, mások viszont a populizmus előretörésétől tartanak. Argentína is azon jobb sorsra érdemes országok szép példája, amelyek nagy és ígéretes potenciállal rendelkeznek, de balszerencséjükre a politikai élet turbulenciája és ennek következményeként a gazdaságirányításra jellemző voluntarizmus, populizmusa és inkompetencia megfosztotta őket attól, hogy ezzel eredményesen élni tudjanak. Nagy kár érte. Az Evita! című népszerű musical betétdalát idézve mondhatjuk: a választások után majd kiderül, hogy kell-e sírnia Argentínának vagy végre rámosolyog a szerencse.

BDOA cikk szerzője Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 20.

Mi történhet még idén a forinttal és a magyar kamattal?

A napokban látott forintgyengülés ellenére az euró jegyzése a 385 és 400 forint közötti sávban maradhat az idén. Legalábbis erre számít Németh Dávid, a K&H vezető elemzője alapesetben, azaz akkor, ha nem történik jelentős változás az év hátralévő hónapjaiban a világ- és a magyar gazdaságban. A szakember beszélt a magyar inflációról, a várható kamatpályáról és a szükséges kiigazításról, valamint az uniós kilátásokról is.

2024. június 20.

Illeték: cserét pótló vétel

Életünk során adunk-veszünk dolgokat, akár ingatlanokat is. Változunk is változtatunk. Abban az esetben, ha ingatlant szerzünk ellenérték fejében, általában vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az ingatlan szerzése, átruházása, hasznosítása jogi esemény is, mely akár csere formájában is megvalósulhat. Jelen cikkben az illetéktörvényben szereplő csere, illetve cserét pótló vétel szabályait, érdekességeit mutatjuk be.

2024. június 19.

Varga Mihály: Magyarország élen jár a gazdaságfehérítésben az uniós országok között

Az Európai Unión belül Magyarország hajtotta végre az egyik legnagyobb gazdaságfehérítést 2010 óta: az áfarés mértéke 22 százalékról 4,4 százalékra, a GDP-arányos adóelvonás mértéke pedig 40 százalékról 35 százalékra csökkent – jelentette ki Varga Mihály az Adóigazgatások Európai Szervezete (IOTA) éves közgyűlésének szerdai nyitó napján Budapesten.