Kis magyar pénztörténet – 3. rész

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2019. szeptember 6.
Címkék: , , ,
Rovat:
A pénzeknek is megvan a maguk története. Ez gyakran kapcsolódik nevezetes történelmi eseményekhez, uralkodókhoz, de az is előfordult – többször is –, hogy magával a pénzzel írtak történelmet. Ilyen események a magyar históriában is előfordultak. Egyes esetekben ez nemzeti nagyságunkat tükrözte, máskor viszont sorstragédiánk megjelenési formája volt. Sorozatunk harmadik részében a XVI. század közepétől kialakult nagy európai inflációs válságot, illetve Bethlen Gábor pénzügyi intézkedéseit mutatjuk be.

semmi olcsóságot nem érünk mindaddig, míg el nem végzik kegyelmetek a pénz állapotját”

(Kassa magisztrátusának országgyűlési követekhez intézett leveléből)

Az első részben bemutattuk a pénz „feltalálásának” társadalmi szükségességét, ismertettük a pénz funkcióit. Szóltunk arról, hogy a pénzkibocsátás az önálló állami lét egyik fontos feltétele volt a középkorban, ezt Szent István felismerve ezüstdénárokat veretett. Az első jelentősebb pénzreformot Károly Róbert hajtotta végre: a megnövekedett kereskedelmi tevékenység értékesebb pénzeket is igényelt, ez volt az aranyforint, illetve a sokfajta dénár helyett szükségessé vált az ezüstdénár megújítása is. A reformok sikeresek voltak, a „szabványosítás” értékállóvá tette a kibocsátott pénzeket, olyannyira, hogy az aranyforintok több száz éven át forgalomban tudtak maradni. Nem csak Magyarországon, de külföldön is szívesen fogadták el a magyar aranyforintokat. Magyarország aranytermelése akkoriban az Európai aranytermelés 80-90%-t tette ki, de jelentős volt az ezüstbányászat is, ez természetesen megfelelő alapokat jelentett a reformokhoz.

A második részben szóltunk Luxemburgi Zsigmond 1405-ös pénzügyi törvényeiről, Hunyadi Mátyás intézkedéseiről, illetve az ezüsttallér megjelenéséről.

Bethlen Gábor, a Nagy Fejedelem

Pénzügyi válság Európában

A XVI. század végére, XVII. század elejére pénzügyi válság alakult ki Európában. Ennek számos oka volt, a legfontosabbak a következők lehettek:

Megindult a polgári átalakulás, a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet, különösen Nyugat-Európában. Ennek feltétele volt a tőkefelhalmozás, kincsképzés. Megnövekedett az emberi munka értéke.

Az Újvilág felfedezését követően arannyal, ezüsttel megrakott hajók érkeztek Európába. Legjelentősebb ezek között az ezüstflotta volt, évente küldtek hajókat Amerikába, amelyek gazdag ércrakománnyal tértek vissza. Ezeket többször is angol és holland hajósok (például Francis Drake kalózai) elfogták, így nem csak Spanyolországot gazdagították a kincsek. A megnövekedett nemesfémkínálat különösen az ezüst értékére volt csökkentő hatással.

A háborúkban, járványokban sokan meghaltak. A háborúknak önmagukban is jelentős volt a pénzigénye. A sok halott miatt a fogyasztási javakban, különösen az élelmiszerekben hiány alakult ki. A harmincéves háború (1618-48) – amelyet az első világháborúként is szokás említeni – és következményei különösen nagy emberáldozattal jártak, Európa egyes részei elnéptelenedtek, nem volt, aki a termőföldeket megművelje.

A megnövekedett pénzigényt gyakran értéktelenebb (kevesebb ezüstöt tartalmazó) pénzek verésével próbálták kielégíteni. Ez különösen a váltópénzeket érintette a dénárokat, garasokat, krajcárokat, a nagyobb értékű pénzeket, így a tallért, az aranyforintot, az aranydukátot kevésbé.

Bethlen Gábor Körmöcbányán vert aranydukátja (1621). Felirata szerint Gábor Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia királya.

A londoni tőzsde alapítójáról, Sir Thomas Gresham-ről (1519-1579) elnevezett Gresham-törvény szerint a rossz pénz (névértékénél jóval alacsonyabb nemesfém-tartalmú) kiszorítja a jót. Vagyis a tranzakciós funkciókat a „rossz” pénz tölti be, a tartalékolási, kincs-, illetve tőkeképzési funkciókat a „jó” pénz, ami így egyre inkább eltűnik a forgalomból. Gyakran az értékes ezüstpénzeket is beolvasztották, hogy – általában rézzel – ötvözve kevésbé jó pénzeket hozzanak forgalomba.

Mindezen okok óriási inflációt, árnövekedést idéztek elő Európában. Egyes területeken a drágulás elérte az 1000%-ot is, de a kevésbé érintett területeken, így a török megszállástól is sújtott Magyarországon és Erdélyben is elérte a 250%-ot. A parasztok, a kézművesek inkább visszatartották termékeiket, minthogy olcsóbban értékesítsék, ez pedig áruhiányhoz vezetett.

Az egyes országok, fejedelemségek, uralkodók pénzrendeleteket és árrendeleteket bocsátottak ki a drágulás megállítása érdekében, ezek az intézkedések, különösen azért, mert a lakosság bizalmát rendeletekkel önmagukban nem lehet visszaszerezni, nem vagy csak igen lassan hoztak eredményeket.

Bethlen Gábor pénzügyi intézkedései

Erdély sajátos státusszal rendelkezett, ez a státusz a XVI. század közepén alakult ki Martinuzzi Fráter György tevékenysége nyomán. Erdély nagy önállóságot élvezett, a fejedelmet az erdélyi országgyűlés választotta. Erdély – politikai okokból – a török szultán vazallusa volt, évenkénti adó fizetésével vásárolta meg a töröktől a meg nem támadást. Az első erdélyi fejedelem II. (Szapolyai) János Zsigmond volt, az utolsó II. Rákóczi Ferenc.

Bethlen Gábor Kassán vert ezüsttallérja (1628)

A második erdélyi fejedelem Báthory István volt. Báthory 1571-től erdélyi vajda, 1576-tól fejedelem, 1575-től lengyel király is. Az erdélyi fejedelemséget Krakkóból irányította.

Báthory 1583. szeptember 7-én levelet írt az erdélyi kormányzótanács szerepét betöltő Hármas Tanácshoz, melyben arra hívta fel figyelmet, hogy amennyiben Erdélyben csak nagy értékű érméket (aranyforint, ezüsttallér) vernek, aprópénzt pedig nem, akkor az lesz a következménye, hogy az aprópénzeket a napi pénzforgalom lebonyolításához külföldről kell beszerezni, mégpedig a nagy értékű aranyforint illetve ezüsttallér fejében, s ha e folyamat túlzottan felerősödik, akkor a nagy értékű pénzek hiánya fog bekövetkezni. Báthory nyilván nem ismerte a Grashem-törvényt, de a lengyel viszonyokat ismerve érdemi gazdasági tanácsokat tudott adni a pénzverésre vonatkozóan is.

Az európai infláció egyik okaként szokás megjelölni a nagy tömegben vert lengyel polturákat is, amelyek – tekintettel arra, hogy Lengyelország igen kevés ezüstöt volt képes bányászni – igen keveset érő, sok rezet tartalmazó ezüstpénzek voltak.

Bethlen Gábort 1613. október 23-án választották meg erdélyi fejedelemmé. Lepusztult, kizsigerelt országot örökölt elődjétől, a fejedelmi címétől megfosztott Báthory Gábortól. A fejedelem céltudatosan látott uralkodói tevékenységéhez, ehhez az országgyűléssel több felhatalmazást is megszavaztatott magának. Fő céljai közé tartozott az állami monopóliumok kialakítása, a külkereskedelem feletti felügyelet, a nyerstermékek helyett feldolgozott termékek előállítása és exportja, a pénzrendszer megszilárdítása, az elszabadult és egyre jobban emelkedő árak kordában tartása. Céljai mindegyikét 1629-ben bekövetkezett haláláig nem tudta teljesíteni, de intézkedései révén uralkodása az erdélyi történelem legdicsőbb időszaka volt, az Erdély aranykora, a Tündérkert kifejezések ezt jól jellemzik, illetve ha név nélkül mondjuk ki ’a fejedelem’ kifejezést, akkor leginkább Bethlen Gáborra gondolunk.

Bethlen sikeresen állította az országgyűlést a hatalom szolgálatába. Uralkodása alatt évente kétszer hívta össze a diétát, fejedelemsége utolsó időszakában már csak évente egyszer. Az elfogadtatott gazdasági jellegű határozatok között – természetesen – az adókivetés szerepelt leggyakrabban, de mellette egyéb gazdasági ügyek is, például birtokügyek, árszabályozás, kereskedelem, bányászat, pénzverés, mértékegységek. Uralkodását nem rendelte alá az országgyűlésnek, így sokkal ritkábban jelenik meg az adók számbavétele és elszámolása.

Ahhoz, hogy szabad keze legyen a belpolitikában, illetve Európa felé, teljesíteni kellett a török felé az adókötelezettségeket. Önmagában a 10-15 000 arany (a későbbiekben ez 40 000 aranyig is felemelkedett) teljesítése nem okozott túl nagy gondot a fejedelemségnek. Ezt a nagyjából 50 kg aranyat az erdélyi aranybányák képesek voltak kitermelni. Jóval nagyobb gondot okozott az ennek akár tízszeresét is kitevő elvárt ajándékoknak a biztosítása. Voltak olyan évek, amikor az összes kötelezettség meghaladta az egy tonna aranyat.

Ennek biztosítására fejleszteni kellett Erdélyben a bányászatot, a kibányászott ércet kötelező beszolgáltatás alá vetették, a feldolgozás teljes mértékben a fejedelmi irányítás kezében volt. A kereskedőknek – volt mikor fejvesztés terhe mellett – megtiltották a nemesfémek kivitelét, ez még a pénzre is vonatkozott, kötelezték a kereskedőket arra, hogy a pénzért erdélyi árukat vásároljanak, és csak azt tudták kivinni az országból. Ez sajátos ösztönzése volt a kereskedelemnek, illetve a merkantilista gazdaságpolitikát is felfedezhetjük mögötte. Bethlen Gábor nem volt merkantilista (Colbert is csak 1619-ben született meg), de ez a gazdaságpolitika a gyakorlati merkantilizmus kezdeteinek is tekinthető.

Bethlen Gábor 16 éves uralkodása alatt nagyon sokfajta pénzt veretett. Ebben voltak jó minőségű aranyból vert forintok (többszörösei és hányadosai is), ezüsttallérok, de uralkodásának elején rossz minőségű dénárok, fejedelemségének utolsó időszakában viszont jó minőségű ezüst aprópénzek is.

Bethlen Gábor háromnegyedes tallércsegelye (1623)

Bethlen Gábor korának pénztörténete három szakaszra osztható:

Az első korszak az 1613-1620 közötti időszak. Ebben az időszakban az erdélyi ezüstaprópénz veretése, így a napi pénzforgalom lebonyolítása alapvetően a magyar királyi, s még inkább a lengyel aprópénzek segítségével történt. Ebben az időszakban Bethlen Gábor is veretett rossz minőségű aprópénzeket (Sziléziában).

A második időszak az 1620-1625 közötti válságos periódus. A rossz minőségű lengyel (és egyéb) pénzek elterjedése a jó minőségű tallérok drágulásához és az árak emelkedéséhez vezetett, általános áruhiány lépett fel, mivel a parasztok és kézművesek visszatartották áruikat, így a városokban sok esetben a reálbérek drasztikus csökkenése, az alapvető élelmiszerek hiánya következett be.

Az 1625-1629 közötti években alakultak ki a konszolidált pénzügyi viszonyok. Meg kellett szüntetni az értéktelen pénzek kibocsátását, jó minőségű új pénzek verésével végre kellett hajtani a pénzcserét, mely a lakosság számára jelentős veszteséget jelentett, limitációkat, ár- és bérszabályzatokat kellett kiadni. 1625 decemberében rendeleti úton kívántak véget vetni a pénzrontásnak jó pénz forgalomba hozatalával, kötelezve a lakosságot az új, jó minőségű dénárok és garasok elfogadására. Ezzel 1625 őszén, a soproni országgyűlés rendelkezései alapján a királyi Magyarországon újra veretésre kerülő jó minőségű pénzekhez igazodtak. Ez is biztosította a kereskedelmi forgalom zavartalanságát a két országrész között, valamint igen szigorú limitációs rendelkezéseket léptettek életbe. Az 1625-ben és ’26-ban kiadott árrendeletek sikertelenek voltak, mert még hiányzott az értékálló pénz, illetve a lakosság bizalma (lásd a mottót). A pénzcserét követően megnőtt a bizalom, a kiadott rendeletek már betartathatóak voltak. Az Erdélyi Fejedelemségben a szabályozást be nem tartókra sokkal súlyosabb büntetési tételek (akár fejvesztés is) vonatkoztak, mint a királyi Magyarországon. Ez is jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Erdély sokkal kisebb megrázkódtatásokkal élte túl az európai pénzügyi válságot, mint más országok.

Bethlen Gábor pénzügyi intézkedései – abban a korban és abban a helyzetben – sikeresek voltak. Megszilárdította az államháztartás helyzetét, kivezette Erdélyt a pénzügyi válságból.

Dósa Géza: Bethlen Gábor tudósai között (Magyar Nemzeti Galéria)

Amiben nem tudott, nem lehetett eredményt elérni a következőkben összegezhető:

A nemesség „legyőzte” a polgárságot, nem tudott megindulni a tőkefelhalmozás, a kapitalista fejlődés.

Erdély továbbra is alig állított elő feldolgozott termékeket, kivitelének jelentős része nyerstermékekből állt. Ezen keveset segítettek a betelepített iparosok, bányászok, a fejedelmi birtokokon megindult kocsigyártás, ágyúöntés, kristályüveggyártás, papírmalmok.

Irodalom:

Buza János: Pénzforgalom és árszabályozás Bethlen Gábor uralkodása alatt. In: Bethlen Erdélye, Erdély Bethlene. A Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfordulóján rendezett konferencia tanulmányai. Szerk. DÁNÉ Veronika et al. (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2014., 487–497. pp.)

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Kovács György: „Globalizációs” kihívások és a magyar pénztörténet (in Pénzügyek és globalizáció, SZTE GTK Közleményei, szerk.: Botos Katalin, JATEPress, Szeged, 2005, 107-137. pp)

Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó címszavai

Magyar Nemzeti Múzeum – Éremtár – „B” gyűjtemény

Maticsák Sándor: A mókusbőrtől az euróig – Pénznevek etimológiai szótára (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2018)

Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája (Századok, 87. évf. 4. sz./1953, 512-564 pp.)

Mellékletek: Szemelvények a királyi Magyarország pénzre vonatkozó törvényeiből

1613. évi XXVIII. törvénycikk arról, hogy a magyar pénzt Ausztriában és Ő felségének a többi tartományaiban, ugyanazon értékben fogadják el, mint Magyarországon; továbbá a hamis pénznek az országba behozása tilalmáról

Méltóztassék Ő felsége kegyelmesen gondoskodni afelől, hogy a magyar pénz, a szentséges császári és királyi felség tartományaiban, főképen pedig Ausztriában, Stiriában és Morvaországban, a hol az országlakók leginkább kereskednek, ezután is épen abban az értékben legyen forgalomban, mint Magyarországon.

1. § A miképpen azt is szigoruan meg kell tiltani, hogy a lengyel tartományokból a hamis pénzt Magyarországba be ne hozzák és az országlakók nagy kárára tovább ne adják.

1618. évi XIX. törvénycikk arról, hogy mindenféle pénzt jó finomságu tartalommal verjenek és bizonyos értékét az egész országra nézve megállapitsák

Minthogy a szomszéd országok és tartományok keveset érő és nem megbizható pénzeinek a behozatalából nem kevés hiány és kár származik:

1. § Ennek okáért, ezutánra minden kellemetlenségnek megszüntetése és elháritása czéljából, a karok és rendek alázattal kérik Ő felségét, hogy méltóztassék kegyelmesen olyan rendelkezést tenni, hogy jövőre a magyar dénárok tisztábban és finomabban verjék (miképen Ferdinánd korában) és ne oly durván és töredezetten, a mint most verik.

2. § Továbbá, hogy Herberstein ur Nagy-Bányán, tallérokon és dénárokon kivül, és pedig olyan értékkel, mint a hogy Körmöczön verik, Ő felségének sulyos haragja és az ország közbüntetése alatt, semmi másféle pénzt ne verjen.

3. § Végre is, minthogy a magyar pénz az ország kebelében eltünik; ellenben a nagyon keveset érő és megbizhatatlan lengyel garasokat és dutkákat, valamint a különbféle német garasokat is behozzák, de az országban azok sincsenek mindenütt forgalomban, hanem csak egy nehány vármegyében fogadják el; ez okból az országlakók olyan utakról és módokról való gondoskodást kivánnak, a melyekkel az ilyen hiányok (tudniillik a gabona, bor, állatok és más áruczikkek eladásánál) az ország kára nélkül elháritva legyenek és a jó pénz az országban maradjon; e mellett a szentséges császári felség méltóztassék afelől is kegyelmesen gondoskodni, hogy a magyar aprópénzt, a mely minden másoknál jobb értékü, Ő felségének az összes országaiban és tartományaiban a teljes értékében, az aranyakat és tallérokat pedig egy bizonyos egyenértékben elfogadják.

1622. évi LXXVII. törvénycikk a mai pénz értékéről és árfolyamáról; a magyar pénznek jó ligában veréséről, meg az arany, ezüst és a jó pénz kivitele tilalmáról

A folyó pénznek az értékére nézve pedig, miután Ő felsége ahhoz, a mit a karok és rendek egymásközt elhatároznak, szives beleegyezését kinyilvánitotta:

1. § Ennek okáért a szegény, és kiváltképen a török uralomnak alávetett nép megmaradásán segiteni kivánván, elhatározzák, hogy a most három krajczárral forgalomban levő garasok Magyarországon is annyit érjenek, mint a többi szomszédos tartományokban azaz három krajczárt vagy négy magyar dénárt és hogy huszonöt ilyen magyar garas egy magyar forintot tegyen.

2. § A mostani egyes és kettős, valamint az arányositott többi uj garasnak pedig ilyen és ekkora értéke a jövő év husvét ünnepéig tartson.

3. § Annak elérkeztével minden mostani uj garas csak három dénárt érjen.

4. § Éppen igy mindenféle ezüst és arany nagyobb pénzt is, tudniillik a birodalmi tallért és aranyat is, három magyar dénár értéke szerint kell számitani.

5. § Mindazonáltal a régi nagyobb garasok mindenkor négy dénárt tegyenek. De addig is felette szükségesnek tartják, hogy a magyar pénzt a régi jó ligában verjék, és hogy Ő felsége az aranynak, ezüstnek és a jó pénznek a kivitelét, meg az azokkal való üzérkedést és beváltást, elkobzás büntetése alatt, még a bányavárosokban is eltiltsa.

6. § Továbbá, a kik időközben, tudniillik az előbb mondott husvét ünnepig, az ideiglenes joggal átruházott vagy elzálogositott fekvő jószágaikat esetleg visszaváltani kivánják, ezt máskép ne tehessék, mint olyan és annyit érő pénzzel, a milyen tudniillik a zavarok előtt volt használatban, vagy a milyent nekik adtak. Mindazonáltal a bevalló levelekben foglalt vásárlási és szerződési feltételek épségben maradjanak.

1625. évi XXXIX. törvénycikk a verendő magyar apró pénz ligájáról, forgalmáról és elfogadásáról; továbbá az aranyok és tallérok teljes értékéről és arról, hogy az országból az aranyat és ezüstöt ki ne vigyék

Nemcsak a szegény népnek, hanem csaknem minden renden levő embereknek, a pénz változásából eredő kárai, az élelmiszerek és egyéb dolgok szükének meg a nagy drágaságnak megszüntetésére, a karok és rendek Ő felségének kegyelmes hozzájárulásával elhatározzák:

1. § Hogy a magyar pénzt ezutánra öt latos értékben és olyan sulyban verjék, a melyben Rudolf császár idejében verték; a mostani selmeczi apró pénz pedig (a melynek a verése tettleg megszünjék), az ezután verendő pénznek a felét tegye.

2. § A karok és rendek pedig alázattal megkivánják, hogy Ő felsége az 1608-ik évi 10-ik törvénycikkelyhez, meg kegyelmes elhatározásához képest intézkedni méltóztassék az iránt, hogy a magyar pénzt, az Ő felsége szomszédos tartományaiban is abban az értékben fogadják el, a melyben tudniillik az országban forog.

3. § Egyelőre elhatározván, hogy az aranyokat kétszáz, a jó és igaz sulyu ezüst tallérokat pedig százhusz magyar dénárban országszerte mindenütt elfogadják.

4. § Az országból az aranynak és ezüstnek kivitele az 1622-ik évi 77-ik törvénycikkelyben megszabott büntetés alatt tiltva legyen.

1625. évi XL. törvénycikk bekövetkezvén a pénznek megjavitása, a dolgoknak és a munkáknak az árát kik szabályozzák?

Minthogy a pénznek ezelőtt néhány évvel behozott változtatása miatt, az országban minden dolognak az értéke, oly hallatlanul fölemelkedett, hogy ki sem mondható:

1. § Ennek okáért, hogy ebben a legtermékenyebb országban, a dolgoknak és az összes élelmiszereknek a bőségéhez mérten, azoknak az ára is, a régi állapotába visszatérjen; elhatározták, hogy ezeknek a mostani végzéseknek kihirdetése után, az egyes vármegyéknek az ispánjai és alispánjai, a főpap uraknak, mágnásoknak, nemeseknek és szab. kir. városoknak közgyülést hirdetvén, ugy az élelmi szerekre, mint az összes egyéb áruczikkekre s ugyszintén mindenféle kézmüvesekre és mesteremberekre nézve is, akképen intézkedjenek, hogy az által minden dolognak az értéke és munkának a bére, meg jutalma, az országban régóta és a legujabb mozgalmakat megelőzően fennállott árszabásra szálljon alá.

1625. évi XLI. törvénycikk az arany és ezüst kivivőire, beváltóira meg az uzsorásokra és az idegen és hamis pénzek behozóira büntetést szabnak

Ide tartozik az is, hogy miután a pénz dolgában felmerülő fogyatkozásokat leginkább a pénzzé vert és pénzzé nem vert aranynak és ezüstnek az országból kivivői, az aranyok és tallérok beváltói, meg az uzsorások és azok az emberek okozzák, a kik az idegen és hamis pénzt behozzák:

1. § Ennek okáért az ilyeneket, minden náluk található ingó javaik elkobzása mellett, a helyi földes urak és hatóságok, a Zsigmond király második decrétuma 18. és 19-ik czikkelyeihez képest ebből az országból kizárják.


Kapcsolódó cikkek:


Kis magyar pénztörténet – 2. rész
2019. augusztus 30.

A pénzeknek is megvan a maguk története. Ez gyakran kapcsolódik nevezetes történelmi eseményekhez, uralkodókhoz, de az is előfordult – többször is –, hogy magával a pénzzel írtak történelmet. Ilyen események a magyar históriában is előfordultak. Egyes esetekben ez nemzeti nagyságunkat tükrözte, máskor viszont sorstragédiánk megjelenési formája volt. Sorozatunk második részében Nagy Lajostól a XVI. század elejéig mutatjuk be a jelentősebb pénztörténeti eseményeket.

Kis magyar pénztörténet – 1. rész
2019. augusztus 23.

A pénzeknek is megvan a maguk története. Ez gyakran kapcsolódik nevezetes történelmi eseményekhez, uralkodókhoz, de az is előfordult – többször is –, hogy magával a pénzzel írtak történelmet. Ilyen események a magyar históriában is előfordultak. Egyes esetekben ez nemzeti nagyságunkat tükrözte, máskor viszont sorstragédiánk megjelenési formája volt. Sorozatunk első részében az Árpád-házi uralkodók pénzkibocsátását és Károly Róbert pénzreformját mutatjuk be.