M-lapok: M, mint Murphy (II. rész)

Szerző: dr. Németh Szilvia
Dátum: 2020. december 2.
Címkék: , ,
Rovat:
Összegyűjtöttünk néhány gyakori hibaforrást az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, amelyek hátterében változatos okok álltak, a vállalkozások könyvelési rendszerének sajátosságaitól a nem megfelelő programozási beállításokon keresztül az előírások téves értelmezéséig bezárólag.

A számla egyéb adatainak hibás feltüntetése

Az adóalap és az adó összege mellett az Áfa tv. további számlaadatok jelentését is előírja, amelyek kapcsán szintén előfordulnak jellemző hibák.

Kötelező szerepeltetni az M-lapon a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany adószámát. Ennek kapcsán hibaforrás lehet az, ha a vállalkozásnál a partnertörzsben a partner adószáma rosszul lett rögzítve, mivel ekkor a nyilvántartási adatokból történő adatszolgáltatás is értelemszerűen hibás lesz. Úgyszintén téves adat közléséhez vezet az, ha áfa-csoportpartnert a vállalkozás a csoporttag adószámán tart nyilván, mivel ekkor ez fog az M-lapra kerülni a törvény által elvárt csoportazonosító helyett.

A számla sorszáma kapcsán kétféle okból szokott helytelen adatszolgáltatás előállni. Az egyik az, ha az összesítő jelentésre ugyan a számla sorszáma kerül, de hibásan, például mert az adatszolgáltatás forrásául szolgáló analitikába elütés folytán téves adatot rögzítettek, vagy kézi számla esetén annak betűjelét lehagyták. A másik az, ha nem megfelelő bizonylatszám kerül az M-lapra, jellemzően a számla sorszáma helyett a belső könyvelési bizonylat sorszáma. (Ez bekövetkezhet például amiatt, hogy az összesítő jelentés elkészítéséhez használt szoftver nem megfelelő mezőből veszi az adatot, de manuális adatszolgáltatás esetén sem kizárt ilyen tévedés.)

A teljesítés időpontja helyett más dátum szerepeltetése a gyakori hibaforrások közé tartozik. Egy számlán eleve több dátum szerepel (keltezés, fizetési határidő, Áfa tv. szerinti teljesítés dátuma, adott esetben számviteli szempontból vett teljesítési dátum is), és a könyvelési rendszerek egy része nem is feltétlenül alkalmas az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont külön feltüntetésére – főleg nagyobb nemzetközi cégcsoportokhoz tartozó vállalkozások esetén, ahol adott struktúrában vegyesen szerepelnek manuálisan rögzített és automatikusan átvett információk. Ehhez kapcsolódóan ismét felhívjuk a figyelmet arra, hogy a korábban már említettek szerint az Áfa tv. 180. §-a előírja az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére alkalmas nyilvántartás vezetését. Ennek megfelelően a nemzetközi cégcsoportok magyar tagjai közül is vannak már jelenleg is olyanok, akik a közös rendszerben nyilvántartott adatokat csak kiindulópontnak tekintik, de külön vezetnek a magyar előírásoknak megfelelő áfa-analitikát is. Egy másik fajta megoldást jelenthet az, ha a vállalkozás írásban rögzíti – például adókódokhoz rendelve- azt, hogy az egyes partner- és ügylettípusok esetében a könyvelés melyik rovatában szereplő adat a teljesítési időpont.

A 2065M-bevallás nem megfelelő lapján feltüntetett adatok

Előfordul, hogy a jelentendő adatok nem a 2065M-bevallás megfelelő lapjára kerülnek. Alapvető rendezési elv, hogy az alapszámlákról az M-02 lapon kell adatot szolgáltatni, a korrekciós bizonylatokról pedig az M-02 lapon. A vállalkozások számára viszont időnként nem egyszerű eldönteni, hogy egy számla melyik kategóriába is tartozik, és azon belül hogyan kell elvégezni az adatszolgáltatást.

Negatív összegű alapszámla a 2065M-02 lapon: az M-lapok kitöltéséről szóló cikksorozatban már volt szó arról, hogy alapszámla nem lehet negatív. Ha tehát negatív összegű számlával van dolgunk, az jó eséllyel korrekciós bizonylat. A korrekciós bizonylatot pedig az M-02-K lapon kell szerepeltetni, az eredeti számla adatait is feltüntetve.

Amennyiben jóváíró bizonylatról van szó (pl. átalánydíjas szolgáltatás elszámoló számlája, túlfizetett előleg rendezéséről, göngyöleg visszavételéről, hibás teljesítés miatti visszáruról készült számla), de az nem hivatkozik az eredeti számlára, akkor a számla nem felel meg az Áfa tv. 170. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt törvényi előírásnak. A leghelyesebb, ha ilyenkor visszaküldjük a kibocsátónak a számlát, és kérjük, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelő számlát bocsásson ki.

Megjegyzendő, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 165. § (2) bekezdése kimondja, hogy a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerűnek pedig az a bizonylat tekinthető, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, továbbá megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak. Az Áfa tv-ben előírt adatokat nem tartalmazó korrekciós bizonylat alapján tehát a jóváírás könyvelésére sincs lehetőség.

Végszámla a 2065M-02-K lapon: előlegfizetés esetén mind az előlegszámla, mind a végszámla alapszámlának minősül. A végszámlában ugyan az előleg összege negatív előjellel szerepel, de e körben a negatív előjelű tétel csupán az előleg összegének elszámolására szolgál, nem az előlegszámlát korrigálja. Korábbi cikkünkben volt már szó arról, hogy az áfa rendszerében mind – bizonyos feltételek mentén – az előlegfizetés, mind pedig a teljesítés önálló adóztatási pont. Az előlegről kiállított számla az előleghez kapcsolódó adóztatási pont bizonylata, a végszámla az ügylet teljesítéséhez kapcsolódó adóztatási ponté. Mindkét számla alapszámla tehát, következésképpen mindkettőről a 2065M-02 lapon kell adatot szolgáltatni. Adott esetben akár ugyanazon M-02 lapon, ha a számlabefogadó ugyanabban az időszakban érvényesít levonási jogot az előleg- és a végszámla alapján.

A végszámla adatainak szerepeltetése vélhetően azért is félreértést okoz, mivel az adóhatóság két soron kéri feltüntetni a végszámlát, egyikben a teljesített ügylet teljes adóalap- és adóösszegéről, másikban a különbözet adóalap- és adóösszegéről szolgáltatva adatot, hasonlóan a korrekciós bizonylatokhoz, amelyekre vonatkozóan szintén két (vagy, ha már korábbi időszakban is volt korrekció, több) soron történik az adatszolgáltatás. Míg azonban ott egyik sorba az eredeti, míg a másikba (többibe)a korrekciós bizonylat(ok) adatai kerülnek, végszámlánál mindkettőbe ugyanazon számla adatai, csak az adóalap és az adó összege tér el.

Az adatszolgáltatási kötelezettség alá nem tartozó korrekciók szerepeltetése az M-lapon

Elsősorban az automatizált adatszolgáltatás során jelenthet gondot, ha a forrásként szolgáló könyvelési adatok nem különböztetik meg egyértelműen a valódi (számlázott) és a számviteli korrekciókat. Ekkor ugyanis megtörténhet, hogy az M-02-K lapra belső (technikai, számviteli) korrekciók adatai is felkerülnek. Az összesítő jelentésben azonban kizárólag a számla módosítása vagy érvénytelenítése miatti korrekciókat kell és szabad szerepeltetni. Ha tehát egy könyvelési tételt változatlan számlaadatok mellett, könyvelési okokból módosítanak vagy érvénytelenítenek, akkor ez a korrekció nem kerülhet bele az adatszolgáltatásba.

Jelentendő adatok kihagyása az adatszolgáltatásból

A nem jelentendő adatokról történő adatszolgáltatás ellentéte az az eset, amikor egy adatot szerepeltetni kellene az M-lapon, de ez valamiért nem történik meg.

Ilyen eset az, ha 0-tól eltérő, de 0-ra kerekítendő összeget kihagy az adatszolgáltatásból a vállalkozás. Az összesítő jelentésben az adatokat ezer forintra kerekítve kell bejegyezni a kerekítés általános szabályainak (499 forintig lefelé, 500 forinttól felfelé) alkalmazásával. A bevallás kitöltési útmutatója kifejezetten rögzíti, hogy ha az adott számlához tartozó adóalap vagy adó összege a kerekítést követően nem éri el az 1 ezer forintot, akkor a beírandó összeg 0.Kis összegű számlák esetén előfordulhat, hogy mind az “Adóalap”, mind az “Adó” rovatba 0 forint kerül. Helytelenül járunk el, ha ezeket az adatokat kihagyjuk az adatszolgáltatásból.

Problémát szokott okozni az is, hogy mi a teendő a 2020. július 1. előtti, 100 ezer Ft alatti áfa-értékű számlát korrigáló bizonylatok esetén. Az Áfa tv. nem tartalmaz mentesítő előírást az ilyen korrekciók tekintetében, ezért ezekről is adatot kell szolgáltatni a 2065M-02-K lapon, mégpedig ekkor is úgy, hogy először az eredeti számla adatait tüntetjük fel. Függetlenül tehát attól, hogy az eredeti számláról még nem kellett adatot közölnünk a 2065M-02 lapon abban az időszakban, amikor e számla alapján helyeztünk levonásba áfát, a korrekcióval kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettség fennáll, és annak keretében az eredeti számla adatait is közölni kell az M-02-K lapon.

Összességében elmondható, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség kiterjesztése óriási mennyiségű adatot vont be a jelentendő körbe, amelyekkel kapcsolatban még mindig előfordulnak problémák, akár manuális, akár szoftveres módon kerül sor az M-lapok kitöltésére. Az összesítő jelentések manuális elkészítése nagyobb mennyiségű számlát befogadó cégeknél gyakorlatilag lehetetlenné vált, az automatizálás e téren elkerülhetetlen. Kiemelt jelentőséget kapott e téren a minél alaposabb szoftverek kialakítása. Fontos azonban tudatában lenni annak, hogy még a legpontosabban paraméterezett számítógépes program sem teszi teljes mértékben nélkülözhetővé az emberi közreműködést az M-lapok összeállítása során.


Kapcsolódó cikkek:


M-lapok: M, mint Murphy (I. Rész)
2020. november 25.

Összegyűjtöttünk néhány gyakori hibaforrást az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, amelyek hátterében változatos okok álltak, a vállalkozások könyvelési rendszerének sajátosságaitól a nem megfelelő programozási beállításokon keresztül az előírások téves értelmezéséig bezárólag.