Magyarország hátul kullog az adóversenyben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A magyarországi foglalkoztatási terhek kiugróan magasak, gyakorlatilag minden mutatóban „verjük” a mezőnyt. Noha a munkaadói terhek tavaly év közben valamelyest mérséklődtek, az OECD főtitkára szerint – általánosságban – drasztikusabb mértékű újabb csökkentésre nem alkalmas az idő.

Magyarországon még mindig kiemelkedően magas a munkát terhelő elvonások aránya, a legtöbb jövedelemkategóriában hazánk tartja a rekordot –derül ki az OECD most kiadott éves jelentéséből. Különösen rossz az átlagbéren – bruttó 216 ezer forint – foglalkoztatott, két gyermeket nevelő házaspárok adóterhelése, de az átlagbér 133 százalékát – 287 ezer forint – kereső gyermektelen házaspárokat is „bünteti” az állam. Az egyedülálló, gyermektelen foglalkoztatottak esetében Belgium mögött a második helyen állunk.

A számok beszédesek, valamennyi kategóriában meszsze felülmúljuk az OECD-átlagát. Pedig a helyzet 2008-hoz képest javult, igaz minimális mértékben, hiszen egy egyedülálló, átlagos keresetű ember esetében az adóék 54,1 százalékról 53,4 százalékra mérséklődött. Az OECD az állam „elvonási étvágyát” az adóékkel fejezi ki, megkönnyítve az egyes országok közötti összehasonlítást.

A hivatalos meghatározás szerint az adóék egy arányszám: a tört számlálójában a munkát terhelő összes munkáltatói és munkavállalói adó- és járulékteher összege szerepel, míg a nevezőben a teljes munkaerőköltséget, azaz a munkáltató által fizetendő bruttó bért plusz a járulékok összegét tüntetik fel. Az adóék tehát azt jelzi, hogy az állam a teljes munkaerőköltség hány százalékát vonja el. Minél magasabb a szám, annál kevésbé éri meg munkaadónak helyben dolgoztatnia, annál rosszabb az adott ország versenyképessége – és ez a foglalkoztatottsági mutatókon is meglátszik.

A gazdasági világválság következtében fellépő társadalmi, szociális problémák kezelésére a 30 OECD-tagállam közül 24-ben a munkát terhelő adók és járulékok enyhe csökkentését határozták el. Magyarország is közéjük tartozik, az adóék keresettől és családtípustól függően 0,3-0,7 százalékponttal mérséklődött. A jelentésben pozitív példáként kiemelik Új-Zélandot, ahol az átlagbért kapó, egyedülálló dolgozó adóztatását – 2,7 százalékkal – a magyar terhelés harmadára, 18,4 százalékra csökkentették.

Az OECD tagállamai közül Magyarországon a legmagasabb az egykeresős, kétgyermekes házaspárok terhelése. Az átlagbérrel számolva esetükben az adóék 43,7 százalékra jön ki, ezzel megelőzik a 41,7-41,7 százalékkal mögöttük következő görög és francia családokat, míg Szlovákiában ennek felével.

Ami a jövőt illeti, további nagy arányú mérséklésre az elemzők nem sok lehetőséget látnak, főként az egyes országok tragikus méreteket öltő eladósodása miatt. A görögországi eseményekre is utalva Angel Gurría, a nemzetközi szervezet főtitkára a jelentés keddi, párizsi bemutatóján felhívta a kormányok figyelmét arra, hogy a törékeny gazdasági fellendülést csak úgy támogassák, hogy azzal költségvetési egyensúlyukat véletlenül se sodorják veszélybe. A munkát terhelő költségek lefaragása hozzájárulhat a foglalkoztatás növeléséhez, a kilábalás felgyorsításához, ám ezt a lépést csak megfontoltan, széles körű hatásvizsgálatok eredményének birtokában javasolja megtenni a főtitkár.

Forrás: Népszabadság Online

---