Távirányítóval manipulálták a tachográfot
A NAV pénzügyőrei néhány óra alatt két olyan teherautót is ellenőriztek, amelyekben a sofőrök távirányítóval manipulálták a menetíró készülékek adatait.
Miként kell áfát fizetni halasztott fizetésnél?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Gyakori, hogy a cég partnerei termelési ráfordításait kereskedelmi hitel folyósításával finanszírozza. Ez úgy történik, hogy az eladó az általa számlázott termékek ellenértékét a szokásoshoz képest hosszabb fizetési határidővel számlázza. A konstrukció általában a mezőgazdaságban alkalmazzák. Felvetődik az a kérdés: mindezt miként kell megítélni áfafizetés szempontjából?
Halasztott fizetés
Számos esetben fordul elő mezőgazdasági termékek előállításánál, hogy az adott terméket megvásárolni kívánó vállalkozás (termeltető – vevő) az annak termeléséhez szükséges alapanyagot biztosítja a termelő (eladó) részére, majd a megtermelt termékeket megvásárolja tőle.
A vevő a termelő részére átadott alapanyag ellenértékét az általa megvásárolt termék vételárából levonja, s a termelőnek csak a különbözetet köteles kifizetni. Ilyen esetekben a termeltető az alapanyag ellenértékét magasabb összegben határozza meg, mint akkor, amikor az ellenérték a normál fizetési határidőn belül lenne esedékes.
| Példa: „A” gazdasági társaság mezőgazdasági termékek nagykereskedelmi értékesítésével foglalkozik. „A” cég a vele szerződéses kapcsolatban álló mezőgazdasági kistermelők részére a búza termeléséhez szükséges vetőmagot biztosítja, akiktől a megtermett búzát meghatározott mennyiségben megvásárolja. „A” társaság a mezőgazdasági kistermelők részére kétféle szerződéses konstrukciót ajánl fel. Az egyik konstrukció szerint a mezőgazdasági termelő a vetőmagot 1000 egység + áfa/kg ellenérték fejében vásárolhatja meg, amely ellenértéket 30 napon belül köteles kiegyenlíteni. „A” társaság ugyancsak 30 napon belül köteles kifizetni a mezőgazdasági kistermelőtől megvásárolt búza ellenértékét. A másik konstrukció szerint a mezőgazdasági termelő 1000 egység + áfa/kg vételáron felül 50 egység/kg különbözet is köteles fizetni. Ebben az esetben „A” társaság a 30 napos fizetési határidőhöz képest hosszabb fizetési határidőt biztosít, oly módon, hogy az „A” cég részére értékesített búza vételárába a vetőmag vételára beszámításra kerül, s „A” cég a fennmaradó összeget köteles a mezőgazdasági termelő részére 30 napon belül pénzügyileg kiegyenlíteni. |
Mindenképpen felvetődik az a kérdés, hogy a termeltető szempontjából a különbözet (az alkalmazott és a szokásos ár közötti eltérés) az általános forgalmi adó tekintetében milyen megítélés alá esik.
A termelő részéről határidőn túli fizetésről nincs szó, ezért a különbözet nem tekinthető késedelmi kamatnak, így a kártérítésre vonatkozó szabályok nem lehetnek irányadóak. Ugyanis a felek kifejezetten abban állapodtak meg, hogy a termelő által megvásárolt alapanyag ellenértékének megfizetésére vonatkozó esedékesség ugyanazon időpont, mint a termelő által értékesített mezőgazdasági termék ellenértékének megfizetésére megállapított határidő.
Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, a szolgáltatás igénybe vevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
A különbözetet az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontjában említett járulékos költségnek kell tekinteni, amely az alapanyag-értékesítés adóalapjának részét képezi, így annak adóterhelését is viseli.
A példában említett második szerződéses konstrukció esetén az 50 egység/kg különbözetet a vetőmag értékesítésének járulékos költségének kell tekinteni, így a vetőmag értékesítésének adóalapja 1050 egység/kg.
Ugyancsak az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontját kell alkalmazni akkor is, ha a termék értékesítője a vevő részére külön ellenérték fejében biztosít az általánosnál hosszabb fizetési határidőt.
Példa:
„A” vállalkozás híradástechnikai termékek nagykereskedelmi értékesítésével foglalkozik.
„A” cég a következő konstrukciókat kínálja üzleti partnerei részére:
| Fizetési határidő | Felszámított különbözet |
| 30 nap | – |
| 60 nap | az áfa nélküli vételár 0,5 %-a |
| 90 nap | az áfa nélküli vételár 0,75 %-a |
| 120 nap | az áfa nélküli vételár 1 %-a |
Az „A” vállalkozás által a szokásosnál hosszabb fizetési határidő biztosítása fejében felszámított összeg az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján a termékértékesítés járulékos költségének minősül.
Kölcsön biztosításának ellenértéke
Azonban a felek oly módon is megállapodhatnak, hogy a termékértékesítés teljesítését követően az adásvételi szerződést „átalakítják” a fizetési feltételek vonatkozásában kölcsönszerződéssé, a kölcsönszerződés jellemzőinek (a kölcsön összege, kamata, visszafizetésének időpontja stb.) kikötésével. Ezzel a vevőkövetelés, illetve a szállítói tartozás helyébe a kölcsönkövetelés, illetve kölcsöntartozás lép. Ebben az esetben a felek az adásvételi szerződés keretében „normál” árban, „normál” fizetési határidőben állapodnak meg. Ekkor nincs szó az adásvételi szerződésben halasztott fizetésről, ezért a „normál” árat terheli általános forgalmi adó.
| Példa:
„A” gazdasági társaság mezőgazdasági termékek nagykereskedelmi értékesítésével foglalkozik. |
Kártérítésnek minősülő esetek
Az Áfa tv. 259. § 6. pontja szerint ellenértéknek minősül bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést.
A kártérítést a Polgári Törvénykönyv szabályozza.
A kártérítés és a kártalanítás között az a különbség, hogy a kártérítés jogellenes felróható károkozás esetén jár, míg a kártalanítást jogszerű károkozás esetén kell fizetni. A jogellenesség azt jelenti, hogy a magatartás jogszabályba vagy a felek közötti megállapodásba ütközött. Károkozás történhet szerződésen kívül is, ekkor abban az esetben jár érte kártérítés (nem kártalanítás), ha a károkozó magatartása nem jogszerű, azaz jogszabályba ütközik (például a garázdaság).
A kártérítésnek nem feltétele, hogy azt bíróság ítélje meg, hanem annak összegében a felek is megegyezhetnek. Az a lényeg, hogy először a szerződésszegés valósuljon meg, és ennek következtében kár keletkezzen, amelynek összegét a bíróság ítéli meg, vagy abban a felek megegyeznek.
Amennyiben a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója a késedelmes fizetés miatt számít fel késedelmi kamatot a termék vevője, a szolgáltatás igénybe vevője részére, akkor kártérítésről van szó. A késedelmi kamat a kárátalány szerepét tölti be.
Fuvarozási tevékenység esetén a kártérítés klasszikus példája a megrendelő által az állásidőre fizetendő összeg. Az állásidő után megállapított díjazás a fuvarozó számára kieső idő kompenzálására szolgál. A kieső idő a fuvarozónak gazdasági hátrányt jelent. A kieső idő alatt nem állt módjában kapacitását máshol hasznosítani, azaz a megrendelő szerződésszegő magatartása (nem tette lehetővé a fuvarozónak a teljesítés megkezdését) anyagi hátrányt okozott, ezáltal az állásidő utáni díjazás kártérítés jellegű összegnek minősül.
A fuvarozó által az állásidő miatt érvényesített összeg nem tekinthető a szolgáltatásnyújtás ellenértékének. A fuvarozó nem teljesített a megrendelőnek az állásidő fejében szolgáltatást, hanem a megrendelő által okozott kárt fejezte ki pénzben, ezért nem valósul az Áfa tv. tárgyi hatálya alá eső ügylet. Az előzőek szerint áfát nem kell/lehet felszámítani az állásidő miatt kapott összeg után. Szolgáltatásnyújtás teljesítésének hiányában az állásidő után járó díjazással kapcsolatban számlaadási kötelezettség sem terhelheti a fuvarozót.
Nagyon fontos, hogy adóellenőrzés során a fuvarozónak bizonyítania kell, miszerint valóban állásidő jogcímén realizálta a bevételt.
Amennyiben a fuvarozó nem tudja bizonyítani az állásidő fennállását, akkor számíthat arra, hogy az adóhatóság az ellenőrzés keretében átminősíti a bevétel megszerzésének jogcímét, és fizetendő adót ír elő.
A bizonyítás eszköze lehet a fuvarozó és a megrendelő által felvett dokumentum, amely rögzíti, hogy állásidő miatt merült fel fizetési kötelezettsége a megrendelőnek. Kiegészítő dokumentumként vehető figyelembe a felek között létrejött szerződés, amelyből egyértelműen megállapítható az állásidő miatt érvényesíthető díjazás összege és annak meghatározásának módja.
Nagyon fontos a kártérítés elhatárolása a kártalanítástól.
Amennyiben a szerződő felek egyike bizonyos pénzösszeg fejében beleegyezik abba, hogy a másik fél ne teljesítsen, vagy bármilyen módon ne a szerződésben foglaltak alapján járjon el, akkor nem történik szerződésszegés. Ennek következtében az egyik szerződő fél által fizetett összeg nem tekinthető kártérítésnek, mert nem valósult meg szerződésszegő magatartás, hanem kártalanítás.
Ha a felek eleve kikötik az elállás jogát valamely összeg fejében a szerződés megkötésekor, akkor a kártalanítás jogi elnevezése bánatpénz.
Ugyancsak az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozó szolgáltatás valósul meg, ha az adózó bármely magatartást – még akkor is, ha az esetleg jogszabályba ütközik – ellenérték fejében vállal.
Bonácz Zsolt cikke az Áfa-kalauz 2012/12-es számában is olvasható.