Mit sem számít a spanyol adóemelés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az szja és az osztalékadó emelésével spórol idén a spanyol kormány, amely nem nyúlt az áfakulcsokhoz 2010 óta. A takarékosság eredménye és értelme kérdéses: az összespórolt pénz több mint ötszörösét költik bankkonszolidációra – legalábbis egyelőre.

Első látásra sikeresen alkudozott az EU-val az új konzervatív spanyol kormányfő. Mariano Rajoy kormányának megengedte a bizottság, hogy a tavalyi több mint 8 százalékról ne 4,4, hanem 5,3 százalékosra csökkentse a spanyol büdzsé idei GDP-arányos hiányát. Az engedmény 27 milliárd eurósra „csökkentette” a friss megszorító csomag értékét, amelynek egy részét az adók emelése jelenti.

Főleg az szja-t emelték

Januártól így 0,75-7 százalékkal emelkedtek az szja-kulcsok, így hétkulcsos progresszív adórendszerben a legalacsonyabb szja-kulcs 24,75, a legmagasabb pedig 52 százalékos. Az osztalékadó kulcsai szintén emelkedtek: az alacsonyabb így 21, a magasabb 27 százalékos.

A kabinet most nem nyúlt a felső áfakulcshoz, amelyeket 2010 második félévében emeltek 2 százalékponttal, 18 százalékosra; a kedvezményes adókulcs 8, az alacsonyabb áfakulcs pedig 4 százalékos.

A társasági adó kulcsa nem változott, az továbbra is 30 százalékos, a kisebb cégek 25 százalékos kedvezményes kulccsal adóznak profitjuk után. A kabinet nem nyúlt a járulékrendszerhez sem, a munkaadó a bruttó bér 23,6, a munkavállaló 4,7 százalékát fizeti társadalombiztosítási járulékként.

A spanyolok ingatlanadót is fizetnek, amelyeket a helyhatóságok vetnek ki: mértéke évente az ingatlan árának 0,5 és 1 százaléka között mozog.

Nem tétel a 27 milliárd

A megszorításokkal összespórolt 27 milliárd euró mintegy ötszörösére volt és lesz szükség a spanyol bankrendszer megmentésére a legfrissebb adatok szerint. A kabinet áprilisig 34 milliárd eurót pumpált az ország csődközeli helyzetben lévő néhány nagy bankjába, majd ezután következett a negyedik legnagyobb pénzintézet, a Bankia államosítása – ez utóbbi cég megmentése előtt 19 milliárd eurót igényelt az adófizetők pénzéből.

Az IMF múlt héten nyilvánosságra került számításai szerint a spanyol bankkonszolidációhoz újabb 40 milliárd euró szükséges, ehhez képest a hét végén 100 milliárdos mentőcsomagot kért a spanyol kormány az EU-tól, amit a közösség gyorsan fel is ajánlott.

A Spanyolországnak nyújtott gyorssegély alapvetően különbözik attól, amit Görögország, Portugália és Írország kapott korábban. Utóbbiak az EU-tól, az IMF-től és a Világbanktól kaptak kölcsön, míg most az Európai Stabilitási Mechanizmus nevű, kizárólag uniós pénzalap mentené a spanyol bankrendszert.

Az állam nem hibás

A spanyol krízis alapvetően más minőségű, mint a görög – derül ki a BBC összefoglalójából. Itt nem az állam állandó túlköltekezéséről van szó, sőt: 2008-ig Spanyolország kiegyensúlyozott költségvetési politika mellett érdemi gazdasági növekedést produkált, így a GDP-arányos államadósság évről évre csökkent, sőt még most sem számít magasnak uniós összevetésben.

Az euró bevezetése olcsó hiteleket jelentett Spanyolországnak, amely a fenti adatok szerint az államot nem részegítette meg, de a bankokat és a magánszemélyeket annál inkább: beindult a jelzálog-hitelezés, vagyis az ingatlanpiaci buborék növekedése. Az ingatlanárak 2004 és 2008 között 44 százalékkal nőttek, majd a válság kitörése óta 25 százalékkal zuhantak.

A hitelpiac összeomlása szörnyű reálgazdasági következményekkel járt: a munkanélküliség a 2007-es 8 százalék körüli szintről mostanra 24,3 százalékosra emelkedett, ezen belül a fiatalok 51,5 százaléka munkanélküli – mindkét adat páratlan Európában. 2010-re minden negyedik spanyol életszínvonala a szegénységi küszöbérték közelébe süllyedt.

A súlyos gazdasági kilátások és az egyre emelkedő államadósság (hiszen a bankmentésre szánt összegek az államadósságot növelik) miatt a hitelezők egyre bizalmatlanabbak a spanyol állammal szemben. A tízéves államkötvényért 6,6 százalék hozamot kérnek, miközben az eurózóna alapkamata 1 százalék. Kérdés, mire lesz jó ebben a helyzetben az EU 100 milliárdos hitele; Joseph Stiglitz amerikai közgazdász szerint semmire, mert az csak „társadalmasítja” a bankok problémáját, vagyis a krízist áttolja a banktulajdonosok térfeléről az adófizetőkére.

---