Munkába járás vagy kiküldetés?

Szerző: Surányi Imréné
Dátum: 2018. március 19.
Rovat:

Hivatali, üzleti utazás, kiküldetés, munkába járás – az adószabályok többszöri változása miatt sokan bizonytalanok e költségek elszámolására, megtérítésére vonatkozó előírások helyes alkalmazása tekintetében. Cikkünk a kérdéskör szempontjából alapvető fogalmakkal kapcsolatos értelmezési tudnivalókról ad tájékoztatást.


A munka törvénykönyve előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. Ilyen költség többek között a munkahelyre, a munkavállaló feladatának kijelölt helyére történő eljutás (üzleti partnerek, ügyfelek felkeresése stb.), valamint az ezzel összefüggő távollét során szükséges közlekedési és más (pl. szállás, étkezés) kiadásokból adódik.

Az adószabályok többszöri változása miatt sokan bizonytalanok e költségek elszámolására, megtérítésére vonatkozó előírások helyes alkalmazása tekintetében. Cikkünk a kérdéskör szempontjából alapvető fogalmakkal kapcsolatos értelmezési tudnivalókról ad tájékoztatást

Hivatali, üzleti utazás, kiküldetés, munkába járás

A személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) 3. § 10. pontja szerint: „Hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazása munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével, ideértve különösen a kiküldetés vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazást, de ide nem értve az olyan utazást, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti; továbbá az országgyűlési képviselő, a nemzetiségi szószóló, a polgármester, az önkormányzati képviselő e tisztségével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás (a lakóhelytől való távollét).

A munkáltatók pénzügyes munkatársainak többek között az okoz gondot, hogy a munka törvénykönyvében nincs olyan konkrét rendelkezés, amely kifejezetten meghatározná a munkahely fogalmát. A munkahely akár egy nagyobb földrajzi egység (megye, az egész ország területe) is lehet. Ha például a munkaszerződés szerint Magyarország a munkavégzés helye, munkajogilag nincs szó belföldi kiküldetésről, vagy a munkaszerződéstől eltérő helyen történő foglalkoztatásról, miközben a munkavállaló rendszeresen az ország különböző helyén végzi a munkáját. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy az emiatt felmerülő költségeket hogyan tudja számára a munkáltatója megtéríteni.

[htmlbox mt_kommentar]

 

A megoldás az, hogy adózási szempontból – a fogalmak munkajogi értelmezésétől függetlenül – a Szja tv. előírásait kell figyelembe venni. Eszerint a Szja tv. 3. § 11. pontja értelmében kiküldetésnek minősül – a lakóhelyről, tartózkodási helyről a munkahelyre történő oda- és visszautazás kivételével – a munkáltató által elrendelt, a munkáltató tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás, vagy különösen a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzés (vagyis amikor a foglalkoztatás is és a munkavégzés helye is eltér a szerződéstől). Munkahelynek pedig a munkáltatónak az a telephelye számít, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi, illetve ilyen telephely hiányában vagy több ilyen telephely esetén a munkáltató székhelyét kell munkahelynek tekinteni.

Mindez azt jelenti, hogy ha például a munkaszerződés szerint a dolgozót ügyintézőként egy veszprémi székhelyű cég az ország egész területén lévő különböző telephelyein foglalkoztatja, adójogilag a kiküldetésre, munkába járásra vonatkozó szabályokat kell figyelembe venni, annak ellenére, hogy munkajogilag nem állapítható meg a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzés. Vagyis a lakóhelyről, tartózkodási helyről a munkahelyre történő oda- és visszautazás kivételével, adózási (napidíj, közlekedési költségtérítés) szempontból bármelyik telephelyre (annak földrajzi helyétől függetlenül) történő utazás kiküldetés. Tehát, ha a munkavállaló szokásos munkavégzésének helye például a pécsi telephely, akkor a lakóhelyéről történő oda-visszautazás munkába járás, míg ha a cég többi telephelyére, vagy akár a veszprémi székhelyére kell a munkáltató tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében utaznia, az kiküldetés. Ha azonban a dolgozó szokásos munkavégzésének helye nincs meghatározva, akkor a veszprémi székhelyre történő utazás munkába járás, míg az egyes telephelyekre történő utazások (akár a telephelyek között, akár a lakóhelyről) kiküldetésnek minősülnek.

Ha pedig a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzést rendel el a munkáltató (vagyis amikor a foglalkoztatás is és a munkavégzés helye is eltér a szerződéstől), akkor az utazás és a munkavégzés teljes időtartama kiküldetés.

[htmlbox art_tukor]

 

A külföldi kiküldetés fogalma

A kiküldetés előzőek szerinti fogalma csak a munkaviszonyban álló magánszemélyek belföldi munkavégzésére vonatkozik. Fontos különbség, hogy a külföldi kiküldetés szélesebb körű külön fogalom: a belföldi illetőségű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében Magyarország területén kívüli tartózkodása, továbbá az előzőekkel kapcsolatos külföldre történő utazása bármilyen jogviszonyban külföldi kiküldetésnek (ezen belül munkaviszonyban külszolgálatnak) számít [Szja tv. 3. § 12., 13, pont].

A Szja tv. fogalmi rendszere tehát eltér a hétköznapi szóhasználattól, amely általában bármely (megbízási, vállalkozási, vagy egyéb) jogviszonyban egyaránt „kiküldetésnek” tekint minden hivatali, üzleti utazást, miközben a törvény a belföldi kiküldetést csak munkaviszonyban értelmezi.


Kapcsolódó cikkek:


Jogkövetési vizsgálat vagy adóellenőrzés?
2018. október 17.

Az adóigazgatási rendtartás (Air.) 2018. január 1-től lecsökkentette az ellenőrzési eljárástípusok számát. Az Air immár csak két ellenőrzési típust nevesít: az adóellenőrzést és a jogkövetési vizsgálatot.

Kevesebben tartoznak tartósan az adóhatóságnak
2018. október 17.

Kevesebben tartoznak tartósan az adóhatóságnak

Továbbra is sok tartós adósa van a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV), de a harmadik negyedévben mérséklődött a számuk - derül ki a NAV honlapján közzétett adatokból.

Változások a bejelentett részesedések szabályaiban
2018. október 17.

2018. augusztus 25-i hatállyal módosult a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény. A módosítások a további részesedések bejelentésének vonatkozásában is tartalmaznak kedvezményeket, így bejelenthetővé válnak olyan részesedések is, amelyeket a korábbi szabályok alapján nem volt lehetőség bejelenteni az adóhatósághoz. A következőkben a bejelenthető részesedések szabályait tekintjük át a változások tükrében.

Egymilliárd forintos áfacsalás Borsodban
2018. október 16.

Egymilliárd forintnál is több kárt okozott a költségvetésnek az az áfacsaló bűnszervezet, amelyet a napokban füleltek le a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) észak-magyarországi pénzügyi nyomozói Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Az összehangolt akcióban csaknem ugyanilyen értékben foglaltak le különböző vagyontárgyakat, számlákon lévő pénzt - közölte a NAV sajtóreferense.