Petőfi Sándor és a pénzügyek (1. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Petőfi Sándor a legismertebb magyar költő. Magyarországon és más országokban is. Műveit számos nyelvre lefordították angoltól a japánig, némettől az olaszig, de még egzotikus nyelveken is találkozhatunk Petőfi verseivel. Sokan kutatták Petőfi életét, és sok a kérdőjel vele kapcsolatban. Gazdasági, pénzügyi dolgait viszont nemigen elemezték, ezért írásunk hiánypótlónak számít.

Mert nem szerzém én e pénzt, hogy legyen:/Azért szerzém, hogy eligyam s egyem.

(Petőfi Sándor: Gazdálkodási nézeteim)

A Petőfi összes költeményeit tartalmazó könyvben első zsengéit 15-16 évesen jegyezte. Alkotói korszaka a következő tíz évet öleli át, hogy aztán valahol Segesvár mellett véget is érjen. E tíz év alatt rengeteg verset, sok prózai művet írt, de levelezése, szerződései egy része is fennmaradt, így sok érdekes megállapítást tehetünk a pénzügyekkel kapcsolatban is.

Verseinek műfaja is sokféle! Írt epigrammákat, és hosszabb lélegzetű epikus műveket (János Vitéz, A helység kalapácsa, Bolond Istók, Az apostol), verselt rímesen és hangsúlyosan, de a szabad verselés sem állt tőle távol.

Verseinek leggyakoribb témái a szerelem, a hazaszeretet, a család, a magyar tájak, a forradalom és szabadságharc voltak. Különleges helyet foglalnak el műveiben a nemesség és a papság ellenes versei (Pató Pál úr, A magyar nemes, A nép nevében, Dicsőséges nagyurak stb.), sőt egyes verseiben a király ellen is kirohan (Akasszátok fel a királyokat), ’Az apostol’ című művének főhőse még istent is megátkozza.

Petőfi gazdasági, pénzügyi, adózási kérdésekkel keveset foglalkozott. Tudjuk ezt be annak, hogy fiatalon ez még nem keltette fel az érdeklődését, Arany János is elmúlt már 27 éves, amikor megírta „Az elveszett alkotmány” című társadalomkritikáját, Petőfi ezt a kort meg sem érhette. Néhány rövid verssor vagy prózai részletben találhatunk ezekre vonatkozó utalásokat, ezekre még visszatérünk.

Születése, származása, nemességének kérdése

Petőfi születési időpontja és helye, valamint halálának időpontja és helye is kérdéses. A leginkább elfogadott nézetek szerint Kiskőrösön született 1823. január 1-jén, de valószínűbb az 1922. december 31-i dátum (erre maga is utal az Apostol című művében), és a január 1-je a keresztelés dátuma, születési helyeként Kiskunfélegyháza is felmerült. Az evangélikus egyház anyakönyve szerint a keresztségben az Alexander nevet kapta, apja neve Stephanus Petrovics, anyja neve Maria Hruz.

Még rejtélyesebb halálának időpontja, helye és körülményei. A legtöbb forrás szerint a segesvári csatából menekülve dzsidások szúrták le Fehéregyháza mellett 1849. július 31-én, és tömegsírba temették. Az ezektől eltérő álláspontoknak sok kötetnyi irodalma van, ezeket nem részletezzük.

Petőfinek mind apai, mind anyai ágon szlovákok voltak a felmenői, anyjának még az anyanyelve is szlovák volt. Apja viszont magyarnak vallotta magát, és magyarságáért kész volt akár ölre is menni. Petőfi is egész életében magyarnak vallotta magát, és erre büszke is volt.

Ennél bonyolultabb, hogy nemesi származék volt-e vagy sem. Fekete Sándor erről a következőket mondja: „A különböző történelmi periódusokban – sajátos, de teljesen érthető módon – az uralkodó osztályok szemléletéhez igazították Petőfi származási adatait. Így lett belőle például a múlt század vége felé nemesi származék, a Rákosi-korszakban viszont „a kézműves és cseléd” fia, volt „tót”, lett „színmagyar” is – annak ellenére, hogy elég régóta ismeretesek a vitathatatlan tények.”

Mik is ezek a tények? Ősei szereztek nemességet, avagy valamilyen csoportos nemesség részese volt, esetleg vásárolt nemességet szereztek elődei?

Kerestek és találtak Petőfinek érdemekért kapott nemességet is a XVII. században, de arra vonatkozóan, hogy az 1667-ben I. Lipóttól nemességet kapott Petrovics Márton leszármazottja lett volna Petőfi, nincsenek meggyőző bizonyítékok.

Petőfi apja a Kiskunságban ún. „redemptus” földbirtokot szerzett, és ennek alapján ő és leszármazottai a kiskun rendiség nemesi jellegű kiváltságait élvezték. Később a birtok elvesztésével (1838-1841) megszűntek redemptus kiskun birtokosok lenni, és így – a kiskunsági redemptióra vonatkozó határozatok szerint – elvesztették az ezzel együtt járó kiváltságokat is.

Petőfi egyik naplóbejegyzésében (1848. március 24.) találhatók a következő szavak: „a nemességnek, melyhez magam is tartoztam”. Múlt időben, azaz nemességét már elvesztette, de az is lehet, hogy azért használja a múlt időt, mert a „nép gyermekeként” nem vállalhatja fel a nemesi származását.

Egy Jókai levél címzésében is találkozhatunk Petőfi nemességére való utalással, bár ez inkább tűnik élcelődésnek, mint valós tartalmú megszólításnak: „Tekintetes Nemes, nemzetes és Vitézlő Petőfi Sándor úrnak, több tekintetes nemes, nemzetes és vitézlő vármegyék érdemes Táblabírájának, etc. etc. megkülönböztetett tisztelettel. Szathmárnémetiben.” (1847. augusztus 18.)

Szüleinek vagyoni helyzete Petőfi gyermekkorában

Petőfiről az az általános nézet terjedt el, hogy nagyon szegények voltak a szülei, ő maga is sokat nélkülözött. Ezt a sztereotípiát verseivel is alátámasztotta.

A valóság nem teljesen ez volt! Gyermekkorában viszonylagos jólétben éltek szülei, apja kisebb vagyont szerzett, ez tette lehetővé, hogy Kiskőrösről Kiskunfélegyházára költözzenek. A következő két képen a két településen lévő házuk látható, a kiskunfélegyházi épület kifejezetten módos gazdára utal.

Ez a fajta viszonylagos jólét lehetővé tette, hogy a gyermek és ifjú Sándort taníttassák. Erről Petőfi is megemlékezik ’A jó tanító’ című versében:

Ha leckémből fél betűt sem Tudtam felmondáskor, Azzal vigasztalt, hogy sebaj, Megtanulom máskor.

A tanulásban lemaradóknak abban a korban a nádpálcával kellet ismerkedniük, kivéve, ha a gyermek apja meg tudta fizetni a tanítót, hogy más eszközöket alkalmazzon. Petőfi apja erre képes volt. Ez a vagyoni helyzet tette lehetővé, hogy a fiatal Petőfi egyre jobb iskolákba kerüljön.

Apja egy balul sikerült kezességi ügy miatt 1838 és 1841 között elvesztette vagyonát (és nemességét is), emiatt az iskoláztatási támogatás megcsappant. Petőfi ezekben az években valóban igen szerény körülmények között élt, megpróbálkozott a színészettel (háromszor is), a katonáskodással, a műfordítással. Ezekből szerzett valamennyi jövedelmet, ami biztosította, hogy szerény körülmények között megéljen, de sokszor keveredett adósságba, ruháit, csizmáját, könyveit is zálogba tette vagy eladta ezekben az években.

Ha pénzhez jutott, igyekezett adósságai törleszteni, ami azon felül maradt, azt igyekezett ételre, italra, sőt gyakran mulatozásra is elkölteni. Ez a fajta carpe diem (élj a mának, használd ki a napot) szemlélet egészen Szendrey Júliával való megismerkedéséig meghatározta Petőfi életét, akkor is csak kényszerűségből váltott, mert Szendrey Inác (1800-1895) gazdatiszt nem volt hajlandó egy vagyontalan senkihez hozzáadni a lányát, a költői hírnévből pedig nem lehet feleséget eltartani, gyermekeket nevelni.

Zárásként álljon itt egy vers 1844-ből, amelyben ezt az életszemléletet énekli meg Petőfi (sok más versében is megvan ez, de ennyire hangsúlyosan talán csak ebben a költeményben).

GAZDÁLKODÁSI NÉZETEIM Jertek, barátim, van egy-két forintom, Hágjunk nyakára, a rézangyalát! Mit a jövendő! arra semmi gondom; A jóisten majd eztán is csak ád. Azért szerezzem a pénzt, hogy legyen? Azért szerzem, hogy eligyam s egyem. Mert oh barátim, a terített asztal Dicsőbb, mint Ádám-Éva édene; Ez ami búban engemet vigasztal, Ennél virít a lét kietlene. Szerzem tehát a pénzt, nem hogy legyen, Hanem azért, hogy eligyam s egyem. Emberségemre! nincs szánandóbb pára, Mint kit fukarság nyavalyája bánt; Halmozva kincset kincse halmazára, Küzd, fárad, izzad, s él koldús gyanánt. Nekem nem kell a pénz csak hogy legyen; Megszerzem én, hogy eligyam s egyem. Azt mondják e rend érdemes vitézi: Ki nem zsugorgat, mig nyujt a jelen, A múltat könnyen búslakodva nézi Öreg korának szük időiben. S én mégsem szerzem a pénzt, hogy legyen – Csupán azért, hogy eligyam s egyem. Megnyugtat egykor, tán ha semmim sem lesz, Hogy ameddig volt, jól éltem vele; De most ha mennék éhen őseimhez, Nem lenne sírom nyúgalom helye. Ebből indulva, nem hogy meglegyen, De szerzek pénzt, hogy eligyam s egyem. Menjünk tehát, és e néhány forinton Élvezzük a jót, mennyiben lehet; Meg sem jövünk, szent Jóllakásra mondom, Míg egy rosz pótra nyomja zsebemet – Mert nem szerzém én e pénzt, hogy legyen: Azért szerzém, hogy eligyam s egyem. Dunavecse, 1844. április-május

Irodalom:

Csergheő Géza: Petőfi Sándor származása és czímere.

Dienes András: Petőfi nemesi származásának kérdése

Fekete Sándor: A származási vita

Kiderült Petőfi Sándor származása – eddig rosszul tudták a tudósok!

Petőfi Sándor összes költeményei

Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése

---