Reprezentáció és üzleti ajándék

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Január elsejétől megszűnt a természetbeni juttatás fogalma, emiatt megváltoztak a reprezentáció és az üzleti ajándék szabályozása is. Az Adó szaklap 2011/6. számában megjelent írás az idei évre vonatkozó adózási tudnivalókat ismerteti.

Az elkülönülten adózó jövedelmek körében, a nem pénzben adott juttatások esetében az adó levonása nem lehetséges. Ezért a leggyakoribb ilyen juttatásokra (lényegében az eddigi természetbeni juttatásokra) vonatkozóan továbbra is az, az elv érvényesül, hogy minden közterhet a juttatónak (kifizetőnek, munkáltatónak) kell viselnie. Az Szja-törvény 69-71. §-ában nevesített juttatások után a 16 százalékos mértékű adó a kifizetőt (juttatót) terheli, nem képeznek társadalombiztosítási (tb) járulékalapot, de a kifizetőnek – a béren kívüli juttatások kivételével – 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást (eho) is fizetnie kell.

A munkavállalók javadalmazásában szokásosan az ún. cafetéria keretében adott béren kívüli juttatások továbbra is kedvezményesek, ezek után a 16 százalékos adón kívül sem a juttatót, sem a magánszemélyt nem terheli más kötelezettség. Ezek lényegében azonos feltételekkel és értékbeli korlátozással adhatók kedvezményesen [Szja-tv. 71. §]. Ide tartozik az üdülési csekk juttatása vagy kedvezményes üdültetés évente a minimálbér mértékéig; az iskolakezdési támogatás évente a minimálbér 30 százalékáig; a helyi utazási bérlet juttatása; az iskolarendszerű képzés átvállalt költsége évente a minimálbér két és félszereséig; a szövetkezet közösségi alapjából nem pénzben juttatott jövedelem évente a minimálbér 50 százalékáig; a munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba havonta a minimálbér 50 százalékáig; a munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba/önsegélyező pénztár(ak)ba havonta a minimálbér 30 százalékáig; a foglalkoztatói hozzájárulás a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe havonta a minimálbér 50 százalékáig.

A kifizető adókötelezettsége mellett további – nem kedvezményezett – juttatások is adhatóak [Szja-tv. 70. §]. Változatlan feltételekkel ide tartozik a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás nyújtása; a cégtelefon magáncélú használata miatt keletkező adóköteles bevétel; az adóköteles díjú csoportos biztosításokra a kifizető által fizetett díj. Ugyancsak a kifizető adó- és eho-kötelezettsége mellett adhatók egyes olyan juttatások is, amelyek esetében a kifizető rosszhiszemű vagy jogszerűtlen eljárása következtében az adóalap 50 százalékát kitevő mulasztási bírság szabható ki [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés]. Ilyenek a csekély értékű ajándék-juttatás; az olyan ingyenes vagy kedvezményes termék, szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, amelynek igénybevételére egyidejűleg több magánszemély jogosult, és a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet; a kifizető által egyidejűleg több magánszemély (ideértve az üzleti partnereket is) részére szervezett, döntően vendéglátásra, szabadidőprogramra irányuló rendezvény, esemény költségeinek vállalása; a jogszabályi rendelkezés alapján átadott termék, nyújtott szolgáltatás; a kifizető által ismeretlen magánszemélyeknek adott, a minimálbér 1 százalékát meg nem haladó egyedi értékű reklámcélú vagy egyéb ajándék juttatása.

Ha valamely kedvezményezett béren kívüli juttatás a vonatkozó rendelkezésben előírt feltételeknek megfelel, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja, a meghaladó rész is a kifizetőt terhelő adó mellett adható, de a meghaladó juttatási értékből az adóalap-szorzóval (1,19) képzett adóalap után ebben az esetben a kifizetőnek a 27 százalék ehót is meg kell fizetnie. E körbe tartozik a reprezentáció és az üzleti ajándék adóköteles juttatása is.

A reprezentáció
Reprezentációnak minősül a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.). Az előzőek azonban nem minősülnek reprezentációnak, ha a juttatásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási hely és idő, a tényleges szakmai, illetve hitéleti program és a szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme akár közvetve is megállapítható.

A reprezentációként adott juttatás lényegét tekintve jellemzően a juttató költségére nyújtott szolgáltatások formájában adott jövedelem. Jövedelemnek a juttatás szokásos piaci értéke (a reprezentáció keretében nyújtott szolgáltatások címén elszámolt költség), illetve abból az a rész minősül, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni. Az érték meghatározásánál az ellátással (étel, ital biztosításával) és a szórakoztatással, szabadidő-programokkal kapcsolatban közvetlenül összefüggő kiadásokat kell figyelembe venni. Nem kell azonban beszámítani azoknak a szolgáltatásoknak a költségét, amelyek a rendezvény lebonyolításának technikai feltételeit biztosítják (terem bérleti díja, a használt eszközök bérleti díja, a programszervezéssel kapcsolatos költségek). Ha a rendezvény üzleti, szakmai jellegű, az üzleti, szakmai programban nem érintett, vendégként résztvevő személyek utazásával és szállásával összefüggő költségek szintén reprezentációként számolhatók el. A rendezvény lebonyolításában közreműködő, illetve a szakmai programban kötelező részvétellel érintett személyek utazási és szállásköltségeire a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó szabályok alkalmazhatók.

Az üzleti ajándék
Az üzleti ajándék a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott, a minimálbér 25 százalékának – 2011-ben a 19 500 forintnak – megfelelő egyedi értéket meg nem haladó ajándék (ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag erre szóló utalvány).

Az ingyenesen vagy kedvezményesen üzleti ajándékként adott juttatás esetében jövedelemnek minősül az ajándék szokásos piaci értéke, illetve abból az a rész, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni. Amennyiben valamely – akár az üzleti partnernek adott – ajándék (termék, szolgáltatás) egyedi (szokásos piaci) értéke a minimálbér 25 százalékát meghaladja, az nem üzleti ajándék, így az ilyen juttatás esetén az üzleti ajándékként adott juttatásokra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók.

Surányi Imréné cikke részletesen ismerteti a reprezentáció és az üzleti ajándék adózásával kapcsolatos részletes szabályokat és kitér azon kérdés megválaszolására is, hogy milyen előírásokat kell alkalmazni akkor, ha a juttatás mégsem e körbe tartozik.

---