Szja: bevalljam vagy ne valljam?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Vannak jövedelmek, amelyeket nem kell szerepelrtetni az szja-bevallásban, és vannak, amelyeket szerepeltetni kell, de csak tájékoztató adatként.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 11.§-a rendelkezik általánosságban az adóbevallásról. Magánemberek számára ez a törvényszöveg nem érthető.

Nem kell bevallani azt a bevételt,

a) amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, kivéve a 7. § (1) bekezdés m) pontja szerinti jövedelmet akkor, ha a magánszemély más okból is köteles a személyi jövedelemadó-bevallási kötelezettség teljesítésére;

b) amely ingó vagyontárgy átruházásából származik, és az éves összege nem haladja meg a 600 ezer forintot, vagy az abból megállapított összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot;

c) amely ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog gyakorlásának átengedéséből, e jogról való lemondásból származik, ha abból jövedelem nem keletkezik;

d) amely után a személyi jövedelemadó megfizetésére a kifizető kötelezett;

e) amely kamatjövedelemnek minősül, és abból a kifizető az adót levonta;

f) amely pénzbeli nyereménynek minősül;

g) amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján, Magyarországon nem adóztatható;

h) amelyet külön törvény rendelkezése szerint nem kell bevallani.

Kiskönyvtár az áfáról sorozat két új kötete + Vacsora-kódex
– Számlakiállítás és elektronikus számlázás a gyakorlatban – Különös adózási módok az áfa rendszerében és a – Vacsora-kódex Rendelje meg most >>

Az a) pontban foglaltak azt jelentik, hogy ha a magánszemélynek van bevallásra kötelezett jövedelme, akkor emellett azt a jövedelmét is be kell állítani tájékoztató adatként a bevallásába, melyet a kettős adóztatási egyezmény Magyarországon mentesít az adóztatás alól. Hogy erre miért van szükség, azt nem tudjuk, hiszen a tájékoztató adatként feltüntetett összeg külföldi jövedelem. (Aki pedig ilyennel rendelkezik, az általában nincs itthon munkaviszonyban, ahol egyes juttatásoknak jövedelmi korlátja lehet.)

Gyakran nincs tisztában a magánszemély azzal, hogy kamatból, hozamból, vagy osztalékból származó jövedelmet kapott-e. Sokan értékelik az osztalékot kamatként, hiszen a kifizető mindkettőből adót vont le, és a kapott igazolást az érintett nem tanulmányozza részletesen.

A kamat fogalmát meghatározza a személyi jövedelemadóról szóló törvény. Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) vagy az igénybe vett kölcsön (elfogadott betét) használatáért, kockázatáért időarányosan fizetett (juttatott), a magánszemélyt terhelő, illetőleg megillető pénzösszeg és/vagy egyéb hozadék (ideértve a nyereménybetét esetében juttatott nyereményt is).

Egy társaságban a tulajdonosi részesedéssel rendelkező személyek jogosultak a társaság által adott időszakban elért eredményből részesedni. Ezt a részesedést nevezik osztaléknak. Az osztalék kifizetéséről és annak mértékéről a közgyűlés dönt.

Ha valaki valamely társaságban tulajdoni részesedéssel – például részvénnyel – rendelkezik, akkor jogosult arra, hogy a társaság adott időszakban elért eredményéből a tulajdoni hányadának arányában részesedjék (osztalék).

Tekintettel arra, hogy az osztalékjövedelem nem szerepel a bevallásra nem kötelezett bevételekről szóló felsorolásban, és egyéb törvényi rendelkezés sincs arra vonatkozóan, hogy az osztalék címén szerzett jövedelmet, melyből a kifizető adót vont le, nem kell bevallani, ezért a 1553-as bevallásban szerepeltetni kell a levont személyi jövedelemadóval együtt. Ha az adózónak nincs más jövedelme az osztalékon kívül, a bevallás akkor is kötelező.

Elméletileg a magánszemély adózó 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a bevallási kötelezettségét a bevallás határidejét követően, késedelmesen teljesíti és késedelmét nem menti ki (bevallási késedelem). A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó, az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki vagy a bírság kiszabását mellőzi az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény értelmében. (Példánkban az szja-t és az Eho-t a kifizető levonta a magánszemélytől.)

---