Szőlő és bor – Bortörvények a dualizmus időszakában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A filoxéra károkozása, a magyar bor romló világpiaci helyzete, a terjedő borhamisítások kikényszerítették a szőlő- és bortermelés állami szabályozását. Mindezek egy lassú folyamat eredményeképpen valósultak meg a dualizmus idején.

Bor elnevezés alatt az a szeszes ital értendő, mely kizárólag a szőlő levéből (szőlőmustból) erjesztés utján állittatott elő.

(1908. évi XLVII. törvénycikk 1.§)

A középkorban a magyarországi szőlő- és bortermelésre a szabály nélküliség volt a jellemző. A termelt bort főleg hazai fogyasztásra állították elő, de emellett nem volt jelentéktelen a külországokba – például Lengyelországba – való kiszállítás sem.

A filoxéra magyarországi elterjedése, a bor hamisítására is alkalmas vegyi eljárások megjelenése, a magyar borokhoz hasonló eredet-megjelölések kikényszerítették a hazai szabályozást. Néhány nemzetközi egyezmény – például az Ausztriával vagy Németországgal kötött – más országokban való érvényesítéshez is segítséget nyújtott.

bortörvények

Canzi Ágost: Szüret Vác vidékén, 1859 körül

A szőlőtermelés és a borkészítés első állami szabályozása

Az állami szabályozásra vonatkozó első törvényjavaslat a filoxéra megjelenését követő évben született meg. Szalay Imre országgyűlési képviselő 1876-ban törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé „Törvényjavaslat a gyártott borokról” címmel. Gyártott boroknak azokat nevezte, melyeket szőlő levének hozzáadása nélkül állították elő. Az előterjesztés nem tiltotta meg ezek előállítását, de a természetes bortól különböző megjelölését, illetve a borral azonos adóztatását kívánta elérni.

A javaslatot a képviselőház a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek adta ki az érintettek szervezeteivel való egyeztetésre. Kétéves folyamat eredményeképpen a termelők támogatták a javaslatot, a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a felkért vegyészek elutasították azt.

A véleményeket nyilvánvalóan az érdekek határozták meg, a vegyészek esetében inkább az lehetett az ok, hogy az ekkori elemzési eljárásokkal nemigen tudták kimutatni az ital természetes vagy gyártott voltát.

Az elutasítás egyik indoka az volt, hogy a magyarországi bor termelése olyan olcsó, hogy értelmetlen gyártott borokat előállítani, illetve egy ilyen törvény inkább ártana, mert arra a téves következtetésre adna lehetőséget az országgal szemben, hogy léteznek Magyarországon gyártott borok.

Némi fordulatot jelentett az, hogy 1879-ben vegyi úton előállított vörös színű festékkel színezett bor került Magyarországról Svájcba. A festékanyag fukszin volt, mely egy zöld színű kristályos vegyület, de vizes oldata bíborvörös színű. A fukszin egészségre káros, rákkeltő hatású.

A tárgyalások tovább folytak, és csak 1882-ben utasították a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztert a gyártott borok eltiltásáról való törvényjavaslat előkészítésére.

Beindult a javaslatkészítés, egyeztetés, bírálat, elutasítás, új javaslat (stb.) véget nem érő folyamata. A helyzet sürgető volta ellenére csak 1888-ban került be egy más témájú (állami italmérési jövedékről szóló; erre a későbbiekben visszatérünk) törvénybe a mesterséges bor, hamis név, hamis cím szankciója:

10. § Az italmérésre vagy kis mértékben való eladásra szóló engedély

2. elvonható:

h) ha az egészségre ártalmas, vagy bármily italt hamis név vagy czim alatt hoz forgalomba;

Ez a „lehetővé tétel” nem túl erélyes fellépés, különösen, hogy ugyanezen törvény más jogsértések esetében búsás pénzügyi szankciókat és az engedély kötelező megvonását is előírta.

Nagy nehézségek árán végül 1889 decemberében született meg egy javaslat, amely a következő fontosabb elemeket tartalmazta (részlet az 1893. évi XXIII. törvénycikk indoklásából):

1. Tilos mesterséges bort forgalomba hozni anélkül, hogy az határozottan, mint „mesterséges bor” jeleztetnék.

2. Tilos bort oly borvidék megjelölésével forgalomba hozni, melyen az nem termett.

3. Tilos a bort oly szőlőfaj megjelölésével forgalomba hozni, a melyből az nem készült.

4. Tilos a bort oly termelő neve alatt hozni forgalomba, ki az nem termelte. A kereskedő azonban az összevásárolt borokat saját neve alatt hozhatja forgalomba.

5. A törvényjavaslat háromféle italt különböztet meg:

a) természetes bort, mely az okszerű borászat elveivel megegyező módon friss szölőmusttal készült;

b) mesterséges bort, mely az a) alatti kellékeknek meg nem felel;

c) az u. n. petiotizálás utján friss törkölyből viz és czukor hozzáadásával készült ital.

A kereskedelmi érdekképviseletek ezt a javaslatot sem találták megfelelőnek, lényegében a korábbi indokaikat ismételték meg.

bortörvények

Dionüszosz és követői (görög váza, Louvre)

Az illetékes miniszternek végül 1893-ban sikerült a képviselőház elé vinni egy átfogó törvényjavaslatot, amely egyébként megőrizte az 1889. évi javaslat fő pontjait is.

A miniszteri expozéban négy fontos területét emelték ki a javaslatnak:

– a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tiltása;

– a bor előállításánál mindenféle adalékanyag tiltása;

– eredetvédelem a tokaji borokra;

– óvatosság az irigység miatti feljelentések miatt.

A miniszter szólt arról is, hogy a magyar javaslat némileg eltér az osztrák, a francia és német törvényekben előírtaktól, amennyiben „a mesterséges bornak előállitása és forgalma teljesen eltiltatnék, mert nálunk mesterséges borra szükség nincsen, azt senki sem keresi, senki tudva azt meg nem veszi és azon engedély, mely szerint ily bor, ha az egészségnek nem ártalmas is, mint »műbor« vagy más megfelelő elnevezés alatt gyártható és forgalomba hozható volna, csakis visszaélések palástolására alkalmas, a nélkül, hogy valamely valódi szükségletnek megfelelne”.

Az alábbi kiemelésekben a kiemelt intézkedéseket mutatjuk be a mesterséges borok készitésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893. évi XXIII. törvénycikk alapján:

1. § Mesterséges bort késziteni vagy gyártani, ugyszintén ily bort bármi módon forgalomba hozni tilos.

Épugy tilos azokat az anyagokat, melyek mesterséges bor készitésére vagy gyártására szolgálhatnak, erre a czélra s ezen a czimen a magyar korona országai területén hirdetni, vagy ugyanerre a czélra és ezen a czimen a magyar korona országai területén bármi módon forgalomba hozni.

2. § Mesterséges a bor, ha az

a) nem kizárólag szőlőből, illetve szőlőmustból készült;

b) ha a borhoz, tisztitott szeszen, vagy cognacon kivül viz, vagy bármely más anyagok kevertetnek.

3. § Az oly természetes bort, melyhez külföldi mazsola-szőlő is hozzáadatott, „tokaji”, „hegyaljai” vagy „szamorodni” elnevezés alatt forgalomba hozni tilos.

Pezsgőt, ürmöst, törkölybort (csiger, lőre) és gyümölcsbort csak ezen minőségüknek megfelelő elnevezés alatt szabad raktározni és forgalomba hozni. A kereskedelemügyi minister rendeleti uton határozza meg ezen italok ismérvét és az elnevezéseket, melyek alatt ezen italok raktározhatók és forgalomba hozhatók.

10. § Ha a jelen törvény 5. és 6. §-aiban emlitett kihágások elkövetése tekintetében alapos gyanu támad, vagy ez irányban teljesen megbizható feljelentés tétetik: a vizsgálattal megbizott és a 7-ik § szerint az eljárásra hivatott hatósági közegek az illető borból mintákat kötelesek venni és egyszersmind azon bormennyiségeket, melyekből a minták származnak, és melyek egyáltalán készleten vannak, jegyzőkönyvileg megállapitják és összeirják.

A mintáknak külön-külön, legalább 2-2 liter mennyiséget kell tartalmazniok s egy-egy bepecsételt minta a gyanusitott rendelkezésére is hagyandó.

További lépések a gyanusitott ellen (lefoglalás vagy zárlat) addig nem rendelhetők el, mig a kérdéses bornak mesterséges volta, az illetékes szakértő bizottság által meg nem állapittatott.

A törköly vízben áztatásával, cukor hozzáadásával készült italt – ez a törkölybor, csiger vagy lőre – ugyanakkor nem tiltotta meg a törvény.

További két nagy jelentőségű intézkedést is tartalmazott még a jogszabály, mindkét esetben a minisztert felhatalmazva annak végrehajtására.

Egyrészt felhatalmazást kapott a miniszter a magyarországi borvidékek rendeleti úton való megállapítására. A borvidékek meghatározása, illetve az egyes borvidékekre előírt sajátos szabályok – a mai napig – fontos intézkedései az eredetvédelemnek.

Másrészt a miniszter feladatává tette, hogy hozzon létre egy szakértői bizottságot a borok vizsgálatára. Ennek a szakértői testületnek – szintén a mai napig – kiemelt jelentősége van a borok minősítésénél.

11. § A borok szakértői vizsgálására a kereskedelemügyi minister, a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg, szakértőkből alakitott állandó és vegykisérleti állomással felszerelt bizottságokat állit fel; mely bizottságok megalakitása, szervezése és eljárása iránt a kereskedelemügyi minister a földmivelésügyi ministerrel történt megállapodás alapján rendeleti uton fog intézkedni.

A bizottság tagjai, működésük megkezdése előtt szakértői eskü, vagy ezt pótló ünnepélyes bizonylás letételére kötelezvék.

E bizottság megállapodásai illetve szakvéleményei, további kihágási eljárás alapjául szolgálnak.

A szakértő bizottság szakvéleményében egyuttal javaslatot tartozik tenni arra nézve is, hogy az általa esetleg mesterségesnek véleményezett bor általában valamely czélra felhasználható-e vagy nem.

További fontos intézkedése volt a törvénynek, hogy a külföldről behozott borokra is alkalmazni kellett a szabályokat (ez alapvetően a mesterséges borokra vonatkozott), akkor is, ha ezek más országokban jogszerűen előállítottak voltak, illetve szerepelt a megjelölésükben a mesterséges előállítás.

Hogy mennyire nehéz volt ezt a törvényjavaslatot elfogadtatni, jól mutatja az, hogy a törvény szövegének több mint nyolcszorosa volt az indoklás terjedelme.

bortörvények

Ferenczy Noémi: Őszi szőlőhegy, 1935

A szőlő- és bortermelésre vonatkozó törvény megújítása 1908-ban

A francia, német, olasz és osztrák bortörvényeket jelentősen szigorították az első magyar bortörvény (1893. évi XXIII. törvénycikk) életbe lépése óta. Ez is indokolta a törvény megújítását. Erre a borhamisitásnak és hamisitott bor forgalomba hozatalának tilalmazásáról 1908. évi XLVII. törvénycikkben került sor.

Míg az 1893. évi törvénycikk mindössze 18, meglehetősen rövid paragrafusból állt, az 1908. évi új jogszabály már 67 paragrafusból állt, és a hatszoros terjedelmű törvénycikk leginkább abban különbözött a korábbitól, hogy meglehetősen sok részletszabályt határozott meg törvényi szinten.

Míg az 1893. évi szabályozás a mesterséges szót használta a nem tisztán a szőlő levéből előállított italokra, az új törvénycikk már egyértelműen a hamisított elnevezést használja, ami nyilvánvalóan a közmegítélést is jelentősen befolyásolta.

Az új törvény meghatározást adott a borra, törkölyborra, gyümölcsborra, pezsgőre és habzóborra, ezekből az első kettőt emeljük ki:

1. § bor elnevezés alatt az a szeszes ital értendő, mely kizárólag a szőlő levéből (szőlőmustból) erjesztés utján állittatott elő.

30. § Törkölybor (csiger vagy lőre) alatt olyan, közönséges asztali borhoz hasonló ital értendő, mely a friss szőlő törkölyéből, az ebben visszamaradt boralkatrészek kivonása czéljából a törkölyre felöntött vizzel, erjesztés utján állittatik elő.

Kiemelendő a törvénynek az okszerű pincekezelésre vonatkozó szabályrendszere is:

2. § Az okszerü pinczekezelés szempontjából szükséges eljárások alkalmazása – ideértve a hibás bor vagy must helyreállitására vonatkozó eljárásokat is – a mennyiben ez hamisitási, vagy a közönség megtévesztésére irányuló czélzat nélkül történik s a mennyiben ez által az egészségre ártalmas anyagok nem kerülnek a borba – a jelen törvény korlátai közt meg van engedve.

Nevezetesen meg van engedve:

a) a must befőzése, a tokaji borvidéken termett must kivételével (16. §), édes ürmös készitése czéljából;

b) a must és a bor kénezése tiszta kénnel;

c) a must, valamint a bor savtalanitása tiszta szénsavas mészszel;

d) a bor deritése a következő deritő szerekkel: vizahólyag, zselatin, csersav, tojásfehérje, tej, casein, spanyolföld és kaolin;

e) égetett czukor (karamel) vagy szaflór használata a bor szinének javitása végett, a tokaji borvidéken termett bor kivételével;

f) a hibás must vagy bor kezelése tiszta csontszénnel vagy faszénnel;

g) a bor felfrissitése tiszta szénsavval;

h) bor-élesztő használata a musthoz vagy a borhoz, áterjesztés czéljából;

i) ürmösbor készitése ürömnek s az ürmösboroknál szokásos más füszereknek felhasználásával;

j) a mustnak vagy a bornak valamely más bor friss törkölyére vagy friss seprőjére való felöntése, feljavitás vagy áterjesztés czéljából, a tokaji borvidékre nézve a 19. §-ban foglalt korlátozással;

k) a must, valamint a bor fejtése, szürése, hevitése (pasztőrözése) s általában a must vagy a bor tartóssá tételére szolgáló olyan müveletek, melyekkel idegen anyagok nem jutnak a mustba, illetőleg a borba;

l) a házasitás vagy összevegyités, ugy azonban, hogy a bort és a szőlőmustot csak borral vagy szőlőmusttal szabad összeházasitani. A tokaji borvidék borainak összeházasitására nézve a 18. §-ban megállapitott kivételes rendelkezés az irányadó. bort vagy szőlőmustot törkölyborral (csigerrel, lőrével) vagy gyümölcsborral, illetőleg ezeknek mustjával összeházasitani (összevegyiteni) tilos.

A törvényben meghatározott szabályok szerinti cukorhasználat, alkoholbevitel ugyan megengedett, de ezen túl minden anyag bevitele hamisított bor előállításához vezet, annak alkalmazása, az előállított italok forgalmazása tilos és büntetendő cselekmény.

A törvénycikk két rendelkezésére indokolt még felhívni a figyelmet:

– A kizárólag saját fogyasztásra való előállítást kivéve, a szőlő- és bortermelésre, értékesítésre vonatkozó helyiségekben a vonatkozó törvényi rendelkezéseket ki kell függeszteni. A nyomtatványokat a hatóságok ingyen bocsátották az érintettek rendelkezésére. A rendelkezés nem szorul magyarázatra!

– A nem kizárólag saját használatra szolgáló bortermelés esetén részletes nyilvántartásokat kell vezetni a termeléssel és értékesítéssel kapcsolatban. Ennek előírása és betartatása részben ellenőrzési célokat szolgált, de a bor adóztatásának is alapdokumentumaiként szolgáltak.

A törvény jó néhány további rendelkezést tartalmazott az adalékanyagokra, gyógyborokra, a tokaji borokra, a borseprőre, törkölyborra, gyümölcsborra, pezsgőre és habzóborra, ezek részletezését most mellőzzük. Szintén nem szólunk a törvényben előírt szankciókról, illetve hatósági eljárásokról, valamint a borvizsgáló és borellenőrző bizottságok működéséről.

Bortörvények a XXI. században

A szőlő- és borágazattal kapcsolatban számos törvény és egyéb jogszabály született az elmúlt száz évben. Az alapokat az 1893. évi XXIII. törvénycikk fektette le, így a sok-sok további rendelkezés ismertetését nem tartjuk indokoltnak.

A jelenleg e területen érvényes, legfontosabb jogszabályokat csak felsorolás szerűen adjuk meg:

– 2020. évi CLXIII. törvény a szőlészetről és borászatról;

– 2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről;

– 2012. évi CCXIX. törvény a hegyközségekről;

– 2012. évi XXX. törvény a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról;

– 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról;

– a BIZOTTSÁG 2008. június 27.-én hozott 555/2008/EK RENDELETE a borpiac közös szervezéséről szóló 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a támogatási programok, a harmadik országokkal folytatott kereskedelem, a termelési potenciál és borágazat ellenőrzése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról;

– a BIZOTTSÁG 2009. július 10.-én hozott 606/2009/EK RENDELETE a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a szőlőből készült termékek kategóriái, a borászati eljárások és az azokhoz kapcsolódó korlátozások tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).