Telephely az adózásban – társasági adó (1. rész)


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adózási telephely megléte egy adott országban vagy településen mindig is az adózás egyik kulcsfontosságú kérdése volt. Ettől függ ugyanis, hogy a vállalkozásnak keletkezik-e adókötelezettsége az adott helyen. Bár az alapelvek lényegében nem változtak, a körülmények és egyes részletszabályok módosulása miatt érdemes ezt a kérdéskört időnként újra átgondolni.

Cikksorozatunkban az adózási telephely keletkezésének főbb kritériumait járjuk körbe. Az első részben a jövedelemadó telephely fogalma kerül a fókuszba.

Jövedelemadó telephely az egyezmények szerint

A nemzetközi kettős adóztatás, illetve adózás (ha az adófizető szemszögéből nézzük) azt jelenti, hogy egy adóalanynak két államban is keletkezik adófizetési kötelezettsége ugyanazon jövedelem után. Az adózó szempontjából ez egy hátrányos helyzet, emiatt sok állam kétoldalú egyezményt kötött a kettős adóztatás elkerülése érdekében. Az ilyen OECD tagállamokkal kötött egyezmények mintájául általában az OECD kettős adóztatás elkerüléséről szóló modellegyezménye szolgál. A nem OECD országok esetében pedig az egyezmények jellemzően az ENSZ Modellegyezmény szövegét veszik alapul.

A telephely általános definíciója

Az OECD modellegyezmény az 5. cikkben rendelkezik a telephelyről. Eszerint a telephely (angol terminológiában: permanent establishment, PE), olyan állandó üzleti hely, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét (egészben vagy részben) kifejti.

Telephely tehát az alábbi feltételek együttes fennállása esetén jön létre:

Az adózó rendelkezésére áll egy földrajzilag meghatározott hely az üzleti tevékenység végzése céljából (ennek nem kell még teljes helységnek sem lennie és nem szükséges, hogy az adózó tulajdonában legyen vagy hivatalosan joga legyen használni).

Ennek a helynek fixnek kell lennie, azaz meghatározott helyen, bizonyos fokú állandósággal kell rendelkeznie.

Az adózónak az említett helyen üzleti tevékenységet – tehát nem előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet – kell végeznie. Az üzleti tevékenységet értelemszerűen a vállalkozás nevében eljáró, tőle függő magánszemélyek végzik a telephelyen, nekik azonban nem szükséges a vállalkozás saját alkalmazottjának lenniük, hanem például az alvállalkozón keresztül rendelkezésre álló személyzet is keletkeztethet telephelyet.

Az OECD modellegyezmény a fenti általános meghatározást követően felsorolja azokat a létesítményeket, amelyek különösen telephelynek minősülnek, illetve azokat az eseteket, amikor nevesítetten nem keletkezik telephely.

Hirdetés


Töltse le ingyenesen „
A 2022. évi őszi adóváltozások” című 3 részes összefoglaló írást!Szerezzen első kézből, a Pénzügyminisztérium szakembereitől információt a 2023. január 1-jén életbe lépett adóváltozásokkal kapcsolatban.Regisztráljon, és azonnal érkezik az anyag első része!

Nevesített telephelyek

Az OECD modellegyezmény alapján a telephely magába foglalja különösen:

a) a vezetés helyét,

b) a fióktelepet,

c) az irodát,

d) a gyárat,

e) a műhelyt,

f) a bányát, az olaj vagy gázkutat, a kőbányát vagy a föld kincseinek kiaknázására szolgáló más helyet,

g) az építési terület vagy az építési- szerelési projekt, amelynek időtartama meghaladja a 12 hónapot.

Mivel ez nem mindenkinek egyértelmű, a fentiekkel kapcsolatban érdemes tisztázni a telephely és a fióktelep kapcsolatát. Amint az a fentiekben látszik, az OECD modellegyezmény alapján a telephely magában foglalja (többek között) a fióktelepet is, azonban korántsem azonos azzal. A jövedelemadó telephely egy a fióktelepnél jóval tágabb kategória, nem is feltétlenül szükséges a létrejöttéhez jogilag bejegyzett entitás. Az más kérdés, hogy bizonyos gazdasági jelenlétet az adott ország belső jogszabálya jellemzően már valamilyen bejegyzett jogi formához köt.

Magyarországon ez a jogszabály a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény, amelynek 3. §-a alapján külföldi Magyarországon gazdasági tevékenységet – bizonyos kivételekkel – a következő letelepedési formák keretében végezhet:

a, önálló vállalkozóként a külön törvényben meghatározott egyéni vállalkozás, illetve az általa bejegyzett egyéni cég vagy önfoglalkoztatás formájában,

b, külön törvényben meghatározott fióktelep vagy kereskedelmi képviselet útján vagy

c, olyan belföldi székhelyű gazdasági társaság, egyesülés vagy szövetkezet útján, amelyben részesedéssel rendelkezik.

Ez alapján a külföldi cégeknek Magyarországon jellemzően vagy leányvállalatot vagy fióktelepet kell alapítaniuk, ha a tervezett Magyarországi jelenlétük kimeríti a gazdasági célú letelepedés fogalmát, ami az említett törvény 2. § c) pontja alapján a következőt jelenti: Magyarország területén önállóan, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett gazdasági tevékenység ténylegesen és tartós, huzamos jelleggel történő folytatása az erre a célra szolgáló vagy rendszeresített létesítmény, telep, iroda, üzlet vagy egyéb hely, rögzített felszerelés vagy berendezés útján.

Ugyanakkor, az is megállapítható, hogy a megfelelő jogi forma létrehozásának elmaradása jellemzően nem von maga után különösebb, például a telephelyre eső jövedelem utáni adó megfizetésének elmulasztása esetén felmerülő szankciókat. Sőt, a gyakorlatban a fióktelep alapítása nélküli telephelybejegyzés is létezik annak ellenére, hogy ennek még nincs megfelelő jogi háttere.

Továbbá, a különös esetek közül kitérnénk még az építési-szerelési tevékenységre. Amint azt megállapítottuk, az OECD modellegyezmény a telephely létrejöttét térben és időben is bizonyos fokú állandóssághoz köti. Az időbeli állandóság különösen érdekesen alakul az építési-szerelési tevékenység esetén, ugyanis amíg az OECD modellegyezmény az építési- szerelési munka esetében 12 hónapot határoz meg a telephely létrejöttéhez, ez az időtartam az egyes egyezményekben más és más. Van ahol (például Magyarországon) 3 hónap is elegendő a telephely létrejöttéhez, máshol (például Ausztriában) pedig 2 év szükséges.

A telephely létrejöttének vizsgálatakor – amint azt a következő részben részletesebben bemutatásra kerülő Multilaterális Egyezmény is megerősíti – a nem egybefüggő hónapokat is össze kell számítani.

Nevesített kivételek

Az OECD modellegyezmény az 5. cikkben a telephely általános fogalommeghatározást követően a telephely keletkezésének különös eseteinél részletesebben határozza meg, hogy mi nem tekintendő telephelynek.

Ilyen eset például adott létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása, kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára szolgál, vagy ha adott létesítményben csak készleteket tart az adóalany. Szintén ilyen a létesítménynek kizárólag a külföldi személy számára történő áru-, illetve termékbeszerzési, valamint információgyűjtési célú vagy egyéb előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenység folytatása céljából történő fenntartása.

A telephely keletkezésének egy kiemelt jelentőségű kérdésköre az úgynevezett függő és független ügynök elhatárolása. Ennek azért van relevanciája, mert míg a függő ügynök telephelyet keletkeztet a megbízónak abban az államban, ahol az ügynök a tevékenységét végzi, addig a független ügynök tevékenysége nem jár ilyen következményekkel.

Az OECD modellegyezmény 5. cikkének 5. pontja alapján a nem független ügynök tevékenysége telephelyet keletkeztet, ha az ügynöknek joga van a megbízó nevében szerződéseket kötni és ezzel a jogával rendszeresen él. Ezzel szemben annak a brókernek, bizományosnak vagy más független ügynöknek a tevékenysége nem jár telephely keletkezésével, aki a megbízótól jogilag és gazdaságilag független és a rendszeres üzleti tevékenységét végzi, amikor a vállalkozás nevében (is) eljár.

A cikk szerzője, Antretter Erzsébet adószakértő, a Niveus Consulting Group igazgatója.

telephely az adózásban


Kapcsolódó cikkek

2024. április 12.

Niveus: milliókat nyerhetnek bizonyos cégek még néhány hétig

A 2024-es adótörvény módosítások egy egyszeri amnesztiát biztosítanak a társaságok számára, lehetővé téve a korábban be nem jelentett részesedések utólagos bejelentését. Így azok is mentesülhetnek a társasági adó (TAO) megfizetése alól, akik korábban nem jelentették be a NAV felé a más társaságokban szerzett tulajdonrészüket és azt most pótolják. Az utólagos bejelentésre május 31-ig van lehetőség-foglalja össze a Niveus Consulting Group.

2024. április 12.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (7. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.