Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A női inaktivitás okai között a képzésen való részvétel, illetve a kisgyermekek vagy ápolásra szoruló felnőttek ellátása egyaránt meghatározó, pedig ezek miatt nem feltétlenül kellene teljesen kiszorulni a foglalkoztatásból. Az InfoTandem heti infografikája.
Az Európai Unión belül kiemelkedően magas a magyarországi nők inaktivitási aránya: a 15–64 évesek között 2011-ben 43,2 százalékot tett ki, szemben a 35,1 százalékos közösségi átlaggal; csupán három tagországban mértek a miénkénél kedvezőtlenebb rátát. (A korosztályon belül nálunk 50,6 százalék volt foglalkoztatott, 6,2 százalék pedig munkanélküli.)
Szemügyre véve az inaktivitás okait, egyrészt azt láthatjuk, hogy hazánkban a vizsgált korcsoportban viszonylag sokan már nyugdíjasok, ugyanakkor a legmagasabb arányban olyan nők tartoznak ide, akik épp képzésre vagy továbbképzésre járnak. Ez utóbbi uniós szinten is vezető oknak számít, ám árnyalja a képet, hogy az EU átlagában az oktatásban résztvevők közül magasabb azok részesedése (1,2 százalék, szemben a magyarországi 0,2 százalékkal), akik közben részmunkaidőben dolgoznak is.
Még hangsúlyosabb ez a differencia azoknál, akik kisgyermekről vagy ápolásra szoruló felnőttről gondoskodnak. Azon túl, hogy az inaktívak között arányuk lényegesebb magasabb nálunk (8,4 százalék), mint általában az unióban (5,2 százalék), fontos körülmény, hogy a közösség átlagában a szóban forgó korcsoporton belül hasonló súlyt képviselnek a gyermeknevelés melletti részmunkaidősök is (5,2 százalék), míg hazánkban e kör tagjai szinte teljesen az inaktívak közé szorulnak (csupán 0,5 százalékuk dolgozik részmunkaidőben).
Utóbbit egyrészt az magyarázza, hogy Magyarországon a kisgyermekek (főleg a 3 éven aluliak) számára nyújtott napközbeni ellátásokból nincsen elegendő. Másrészt pedig hiányoznak azok a foglalkoztatási formák, amelyek megkönnyítenék a munkahelyi és a családi kötelezettségek összehangolását. A kisgyermekes anyák számára az EU centrumországainak zömében például érdemi munkaidő-kedvezmények járnak, több helyütt akár a gyermek 6 éves koráig is.
Mindezek ismeretében a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztos, Szalai Piroska által frissen készített beszámoló hangsúlyozza: szükség van a rugalmasabb, családbarátabb foglalkoztatási formák kidolgozására, illetve a hosszú ideig a munkából kiesett nők újrakezdésének támogatására. Utóbbi azért lényeges, mert a több évnyi otthonlét után visszatérő kollégával még akkor is lényegében újrakezdőként kell foglalkozni, ha eredeti beosztását foglalja el, s ez költséges feladat a munkáltató számára. Az idősgondozás után visszatérő nőknél – akik többnyire már 50 felettiek – ez még inkább igaz.
