Ügyvezető és magánnyomozó?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ügyvezetőnek gondosan kell eljárnia a cég által befogadott számlákkal: kérdés, hogy ekkor az Áfa tv. 168/A.§-a szerinti üzleti ellenőrzési eljárás többek összehangolt nyomozómunkáját igénylő feladat, vagy csak egyszerű „papírmunka”? Esetleg kicsit ez is, az is?

Egy kedves vállalkozó barátom – színész, forgatókönyvíró -, amikor felhívtam figyelmét az üzleti partnerek, illetve a befogadott számlák ellenőrzésének fontosságára, hátradőlt a foteljában, álmodozva lehunyta a szemét, és néhány perc elteltével felkiáltott:

– Már meg is van a figura! Szinte látom magamat, amint napszemüvegben, fekete nadrágban, felöltőben, fejemen fekete puhakalappal, nyakam körül széles fehér sállal lopakodom az üzleti partnereim nyomában… Esetleg gyűrött ballonkabátban, mint Colombo hadnagy… Nem… Azt hiszem, mégis inkább kicsit Robert De Niro-sra veszem a karaktert…

 Barátom persze jót kuncogott ezen – természetesen nem gondolta komolyan, hogy mint Colombo, titkon követi cége beszállítóit, vagy lehetséges megbízóit. Ilyesmit még az adóhatóság sem várhat el egy vállalkozótól.

Szerencsére nem kell üzlettársainkat távcsővel figyelnünk, vagy követnünk az utcán – bár nem kétséges, sokszor hasznos lenne, és úgy tűnik, igény is van rá: magánnyomozó irodák is hirdetik – és manapság egyre népszerűbb ez a szolgáltatás – az üzleti partnerek átvilágítását. Ráadásul – és „kapaszkodjanak meg” – az Áfa tv. idevágó előírásaibó…


Tisztelt Látogatónk! Ez a tartalom vagy funkció csak előfizetőink számára érhető el!

Ha rendelkezik érvényes előfizetéssel, kérjük lépjen be felhasználói nevével és jelszavával.
A tartalom azonnali eléréséhez kérjük, válasszon előfizetést a Wolters Kluwer Hungary Kft. webáruházában.


Kapcsolódó cikkek

2019. szeptember 25.

A magyarok nagy többsége határidőre befizeti a számláit

A számlák 78 százalékát fizetik pontosan a magyarországi ügyfelek, amely némileg elmarad a közép- és kelet-európai aránytól (80 százalék fizet határidőre). Magyarország idén hetedik alkalommal vett részt a kutatásban, amelyet Európa egyik vezető kintlévőség-kezelő vállalata végzett. A kutatásban 17 ország, mintegy 3600 döntéshozóját kérdezték meg a vállalati- és magánszemély ügyfelek fizetési szokásairól.

Nem látszik lényeges változás a magyarországi fizetési határidők tekintetében: 2019-ben, a magyarországi vállalatok átlagosan 37 napos fizetési határidővel számláztak, amely jelentősen nem változott az elmúlt 5 évben, annak ellenére, hogy az európai cégek átlagos fizetési határideje ezzel párhuzamosan 37 napról 33 napra csökkent.

2019-ben a számlák 18 százalékát fizették késedelmesen, ami egy százalékponttal kevesebb a tavaly mért aránynál és megegyezik a kelet-európai átlaggal. 5 éves távlatba helyezve az arányokat, egyértelmű javulás látható a magyarok fizetési szokásaiban, ugyanis 2014-ben még csak a számlák 74 százalékát fizették ki időben, 21 százalékát pedig késedelmesen.

A behajthatatlan követelések aránya megegyezik a tav

2019. szeptember 25.

Számvitel-kommunikáció – az üzleti stratégia új útja?

Az igazat megvallva, első olvasatra nyomdahibára gondoltam, és meglepődtem – az átgondolva már igazán találónak érzett – meghatározáson, mint „kifejezőképes kalkuláció”.

A vezetői számvitel témájában egyébként nagyon jól megírt szakkönyvben a szerző a vállalati általános költségek felosztásának problémájára és a költségkalkulációban betöltött szerepére utalt ezzel a kifejezéssel.

Természetes, hogy a költségkalkulációtól elvárjuk, a lehető legpontosabban becsülje fel az adott tevékenység költségeit – mind a közvetleneket, mind a közvetetteket -, azaz fejezze ki azt a gazdasági áldozatot, amit a termék, a szolgáltatás létrehozása megkövetel.

Ez nem is egy teljesíthetetlen feladat, ha a közvetlen költségekről van szó, de jóval keményebb dió az üzemi általános költségek megfelelő felosztását érintően, és kifejezetten problémás a vállalati általános költségek esetében.

Miért és miről is van tehát szó?

A számviteli szakemberek számára egyértelmű, a költségek adott termékhez, szolgáltatáshoz való hozzárendelésének alapja az, hogy összefüggésbe hozható legyen az adott ráfordítás a vizsgált tevékenységgel, illetve annak végeredményével. Ez …