Számvitel-kommunikáció – az üzleti stratégia új útja?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vállalkozások vezetői tisztában vannak azzal, mennyire fontos a kommunikáció az üzleti életben (is). Azonban az, hogy a számvitelnek is „kifejezőképesnek” kell lennie, biztosan sokak számára hangzik meglepően.

Az igazat megvallva, első olvasatra nyomdahibára gondoltam, és meglepődtem – az átgondolva már igazán találónak érzett – meghatározáson, mint „kifejezőképes kalkuláció”.

A vezetői számvitel témájában egyébként nagyon jól megírt szakkönyvben a szerző a vállalati általános költségek felosztásának problémájára és a költségkalkulációban betöltött szerepére utalt ezzel a kifejezéssel.

Természetes, hogy a költségkalkulációtól elvárjuk, a lehető legpontosabban becsülje fel az adott tevékenység költségeit – mind a közvetleneket, mind a közvetetteket -, azaz fejezze ki azt a gazdasági áldozatot, amit a termék, a szolgáltatás létrehozása megkövetel.

Ez nem is egy teljesíthetetlen feladat, ha a közvetlen költségekről van szó, de jóval keményebb dió az üzemi általános költségek megfelelő felosztását érintően, és kifejezetten problémás a vállalati általános költségek esetében.

Miért és miről is van tehát szó?

A számviteli szakemberek számára egyértelmű, a költségek adott termékhez, szolgáltatáshoz való hozzárendelésének alapja az, hogy összefüggésbe hozható legyen az adott ráfordítás a vizsgált tevékenységgel, illetve annak végeredményével. Ez …


Tisztelt Látogatónk! Ez a tartalom vagy funkció csak előfizetőink számára érhető el!

Ha rendelkezik érvényes előfizetéssel, kérjük lépjen be felhasználói nevével és jelszavával.
A tartalom azonnali eléréséhez kérjük, válasszon előfizetést a Wolters Kluwer Hungary Kft. webáruházában.


Kapcsolódó cikkek

2024. február 28.

Céltartalék: az óvatosság elvének érvényesülése

Az igazat megvallva, első olvasatra nyomdahibára gondoltam, és meglepődtem – az átgondolva már igazán találónak érzett – meghatározáson, mint „kifejezőképes kalkuláció”.

A vezetői számvitel témájában egyébként nagyon jól megírt szakkönyvben a szerző a vállalati általános költségek felosztásának problémájára és a költségkalkulációban betöltött szerepére utalt ezzel a kifejezéssel.

Természetes, hogy a költségkalkulációtól elvárjuk, a lehető legpontosabban becsülje fel az adott tevékenység költségeit – mind a közvetleneket, mind a közvetetteket -, azaz fejezze ki azt a gazdasági áldozatot, amit a termék, a szolgáltatás létrehozása megkövetel.

Ez nem is egy teljesíthetetlen feladat, ha a közvetlen költségekről van szó, de jóval keményebb dió az üzemi általános költségek megfelelő felosztását érintően, és kifejezetten problémás a vállalati általános költségek esetében.

Miért és miről is van tehát szó?

A számviteli szakemberek számára egyértelmű, a költségek adott termékhez, szolgáltatáshoz való hozzárendelésének alapja az, hogy összefüggésbe hozható legyen az adott ráfordítás a vizsgált tevékenységgel, illetve annak végeredményével. Ez …

2024. február 12.

Meghatalmazotti számlakibocsátás, önszámlázás (VII. rész)

Az igazat megvallva, első olvasatra nyomdahibára gondoltam, és meglepődtem – az átgondolva már igazán találónak érzett – meghatározáson, mint „kifejezőképes kalkuláció”.

A vezetői számvitel témájában egyébként nagyon jól megírt szakkönyvben a szerző a vállalati általános költségek felosztásának problémájára és a költségkalkulációban betöltött szerepére utalt ezzel a kifejezéssel.

Természetes, hogy a költségkalkulációtól elvárjuk, a lehető legpontosabban becsülje fel az adott tevékenység költségeit – mind a közvetleneket, mind a közvetetteket -, azaz fejezze ki azt a gazdasági áldozatot, amit a termék, a szolgáltatás létrehozása megkövetel.

Ez nem is egy teljesíthetetlen feladat, ha a közvetlen költségekről van szó, de jóval keményebb dió az üzemi általános költségek megfelelő felosztását érintően, és kifejezetten problémás a vállalati általános költségek esetében.

Miért és miről is van tehát szó?

A számviteli szakemberek számára egyértelmű, a költségek adott termékhez, szolgáltatáshoz való hozzárendelésének alapja az, hogy összefüggésbe hozható legyen az adott ráfordítás a vizsgált tevékenységgel, illetve annak végeredményével. Ez …

2024. február 7.

Leltár, leltárhiány és az áfa

Az igazat megvallva, első olvasatra nyomdahibára gondoltam, és meglepődtem – az átgondolva már igazán találónak érzett – meghatározáson, mint „kifejezőképes kalkuláció”.

A vezetői számvitel témájában egyébként nagyon jól megírt szakkönyvben a szerző a vállalati általános költségek felosztásának problémájára és a költségkalkulációban betöltött szerepére utalt ezzel a kifejezéssel.

Természetes, hogy a költségkalkulációtól elvárjuk, a lehető legpontosabban becsülje fel az adott tevékenység költségeit – mind a közvetleneket, mind a közvetetteket -, azaz fejezze ki azt a gazdasági áldozatot, amit a termék, a szolgáltatás létrehozása megkövetel.

Ez nem is egy teljesíthetetlen feladat, ha a közvetlen költségekről van szó, de jóval keményebb dió az üzemi általános költségek megfelelő felosztását érintően, és kifejezetten problémás a vállalati általános költségek esetében.

Miért és miről is van tehát szó?

A számviteli szakemberek számára egyértelmű, a költségek adott termékhez, szolgáltatáshoz való hozzárendelésének alapja az, hogy összefüggésbe hozható legyen az adott ráfordítás a vizsgált tevékenységgel, illetve annak végeredményével. Ez …