Zsákutca az új csőd


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új csőd úgy tűnik egyelőre nem az az aduász, ami biztosítaná, hogy a nehéz helyzetbe került cégek kifizessék adósságaikat, és ezzel párhuzamosan talpra is álljanak. Helyzetbe hozhatja viszont azokat a vállalkozásokat, akik el akarják mismásolni a tartozásukat.

Az adósságok rendezését, a hitelezők védelmét, az adós cégek reorganizációját segítené elő a csődtörvény tavaly őszi változtatása, mint azt korábban megírtuk. Lényege, hogy ha elfogadják az adós csődbejelentési kérelmét, automatikus 90 napos fizetési haladékot kap, valamint vagyonfelügyelőt rendelnek ki mellé. A 90 nap arra szolgálna, hogy a cég megtegye azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják továbbműködését, és hogy hitelezőivel megegyezzen a fizetésről.

Az eltelt néhány hónap tapasztalataiból azonban nem ez látszik. Követeléskezelők szerint az új csődtörvény eddig kevéssé szolgálta a hitelezők védelmét, ellenben a korábbinál jóval nagyobb segítséget nyújtott az adósoknak tartozásuk redukálásában, amivel gyakorlatilag extraprofithoz juthattak. A hibát a szakemberek szerint nem kizárólag az új csődtörvényben kell keresni.

Az adós diktál

Úgy tűnik, az adósok egy része hamar rájött, hogy az új csődben mennyire javultak az alkupozíciói, és milyen kényszerhelyzetbe hozhatják a hitelezőt. Ha ugyanis a csődeljárásban nem születik egyezség, automatikusan megindul az adós ellen a felszámolási eljárás. Ez pedig nem jó a hitelezőnek, hiszen 1991 óta nem volt olyan év, hogy a jogerősen bejelentett felszámolási eljárásokból átlagban 1 százaléknál nagyobb arányban térültek volna meg a hitelezői igények – állítja az EULER Hermes Magyar Követeléskezelő Kft. igazgatója, Győrfi Attila.

A hitelező tehát választhat a felszámolás átlag 1 százalékos megtérülése vagy az adós által felajánlott fizetési egyezség között. Így talán nem véletlen, hogy az adósok nem átallnak 7, 10, 15, 50 százalékos kifizetést ajánlani, de ezt sem azonnalra, hanem 3-5 év alatt csepegtetve. Arra ugyanis nincs szabály, hogy a tartozás minimum hány százalékának kifizetésével jöhet ki az adós a csődből. Ebben a helyzetben akár az is elképzelhető, hogy bár képes lenne a teljes tartozását kifizetni az adós, a csődben azt is megteheti, hogy mindössze néhány százalékkal szúrja ki a hitelező szemét.

Nem bűn a szállítói hitelek minimalizálása

Győrfi Attila szerint nem életszerű, hogy az adós az általa igénybe vett szállítói hitelből csak ilyen minimális arányban tudja megfizetni szállítói tartozásait. Ha egy cég nagyon rosszul működik, bután csinálja a dolgait, akkor sem indokolható, hogy pár forintja marad csak egy 100Ft-os hitelből. 50-60 forintnak meg kellene maradnia akkor is, ha rossz szerződéseket köt.

A büntető- és polgárjogi felelősségi szabályok, s még inkább azok érvényesíthetetlensége miatt nem valósul meg a hitelezővédelem. Elméletben ugyan lehetséges a bíróságon a cégvezetők személyes felelősségének megállapítása, de mivel a gyakorlatban különböző okok miatt alkalmazhatatlanok a jogszabályok, így nincs is semmilyen visszatartó erejük.

Mindezek miatt nap mint nap lehet szembesülni a felszámolás előtti vagyonkimentésekkel, cégfantomizálásokkal. Nálunk fejlettebb piacgazdaságokban, ahol megtörténik a cégvezetők személyes felelősségre vonása, egy a miénkhez hasonló csődtörvény is jól működhet, állapította meg Győrfi Attila.

Megéri szépíteni

Másrészt, ha egy cég hamis mérlegadatokat ad be az öncsődnél, akkor arra 200-800 ezer forintos büntetést lehet kiszabni. A Direktinfo követeléskezelő vezetője, Csatlós Csilla szegezte nekünk a kérdést, hol visszatartó erő ez, ha a hamis mérleggel közben időt lehet nyerni arra, hogy eltüntessék a cég pénzét, akár milliárdos nagyságrendben is. Ha már büntetés, akkor fájjon, tette hozzá. A cégvezetőnek pedig csak akkor maradjon pénze a csőd után, ha kifizette a hitelezőit, jegyezte meg.

Csatlós Csilla azt sem érti, hogyan engedhető meg, hogy egy önmaga ellen csődöt kérő cég tulajdonosa ugyanazzal a tevékenységgel új céget alapítson. Nem logikus a lépés, ha a csőddel valóban meg akarja menteni a cégét. Árulkodó is egy ilyen manőver, mert azt sejteti, a tulajdonosnak esze ágában sincs régi cégét sínre tenni, viszont a csőd jól jön neki ahhoz, hogy lefaragja a tartozásait, s az új cégbe pedig átvigye, amit így megspórolt.

A csőd felfüggeszti a felszámolási kérelmet

Győrfi Attila nem ért egyet azzal a változtatással, hogy a csőd felfüggesztheti a folyamatban lévő (de még el nem rendelt) felszámolási eljárásokat. Mint az fn.hu-nak elmondta, azzal, hogy a felszámolási kérelem beadása után, de még a felszámolás elrendelése előtt az adós csődöt kérhet maga ellen, az egyetlen, de csak viszonylag hatékony adósságrendezési eszközt vették ki a hitelezők kezéből.

Eddig ugyanis, ha kérelmezték az adós ellen a felszámolást, akkor azt a kérdést tehette fel magának, akarja-e, hogy továbbra is legyen cége. Ha igen volt a válasz, akkor nem volt más választása, mint a tartozás kifizetése. Megjegyezte, hogy a felszámolási kérelem benyújtása és a felszámolási eljárás jogerős elrendelése között eltelhetett akár 1 év is, miközben az adós ésszerűsíthette a gazdálkodását, azaz annyi időt itt is nyerhetett, mint egy csődeljárásban, ráadásul úgy, hogy nem kellett számolnia a nyilvános csőd miatti szállítói bizalomvesztéssel.

Most viszont az utolsó pillanatig (a felszámolás megindításáig) bármikor bemenekülhet a csődeljárásba az adós. Onnantól pedig a hitelezők kénytelenek elfogadni az adós által ajánlott alkut, jelentsen az bármilyen alacsony százalékot is, különben a csődeljárás végén ott a felszámolás, amiből gyakorlatilag nincs megtérülés.

Lehet azt mondani, hogy a csődeljárások sikeresek, de Győrfi Attila azt nem nevezné sikernek, ha a hitelező a jogos követelésből 50 százalékot kap meg vagy annál jóval kevesebbet, és azt is csak néhány év alatt.

A biztosított adósnak nem érdeke a csődegyezség

Más kérdés, hogy míg a hitelezők többségének érdekében áll a csődegyezség, a biztosított (jellemzően pénzintézeti) hitelezőknek nem, hívta fel a jelenségre a figyelmet a Direktinfo jogásza, Belső Béla. Mégpedig azért nem, mert az ő követelésük mögött ott áll biztosítékként a jelzálogfedezet, tehát a bevont ingatlanok értékesítésével mindenképpen a pénzükhöz jutnak.

S mivel többnyire a pénzintézeteknek tartoznak a legtöbbel az adósok, így a csődben is ezek a hitelezők dönthetnek a csőd, és egyben a többi hitelező sorsáról is. Azaz ha a biztosított hitelezők megvétózzák a csődegyezséget, akkor a többi hitelező hiába szeretne megegyezni. A többség döntése ugyanis minden hitelezőre vonatkozik. Ha pedig nincs egyezség, következik a felszámolás.

Bizalmatlanok a beszállítók

A csőd sikere akkor sem biztos, ha mind az adós, mind a hitelezők azon vannak, hogy az legyen. A jogalkotók ugyanis nem gondoltak rá, hogy nem elég, ha a meglévő hitelállomány rendeződik, említi meg Csatlós Csilla. Hiszen ahhoz, hogy az adós továbbműködjön, az is kell, hogy a beszállítói bízzanak benne: szállítsanak, hogy tudjon értékesíteni, legyen bevétele, a bankok hitelezzenek, hogy likviditásával ne legyen gond, sorolta a szakember. Márpedig egyelőre egyik sem jellemző.

Győrfi Attila szerint ez nem véletlen. Mert míg a felszámolás jogerős elrendelése utáni szállításokra rögzítve van, hogy előnyt élveznek, vagyis a bevételből az adósnak elsősorban azok ellenértékét kell kifizetnie, addig a csődtörvényben nincs ilyen pontosan megfogalmazott rendelkezés. Tehát a csőd megindítása után a szállítók nem lehetnek biztosak abban, hogy a keletkezett bevételekből az adós mindenekelőtt őket fizeti ki, ezért számukra igen kockázatos az üzlet.

Csatlós Csilla végezetül arra bíztatta a hitelezőket, hogy kísérjék figyelemmel, adósaik nem jelentenek-e csődöt. Ilyenkor ugyanis a hitelezőknek van egy nagyon fontos, halaszthatatlan kötelezettségük: a csőd közzétételtől számított 30 napon belül be kell jelenteniük lejárt követelésüket. Ha ezt elmulasztják, akkor nincs több lehetőségük, olyan, mintha lemondtak volna a kinnlevőségükről.

Forrás: FigyelőNet


Kapcsolódó cikkek

2024. június 19.

Varga Mihály: Magyarország élen jár a gazdaságfehérítésben az uniós országok között

Az Európai Unión belül Magyarország hajtotta végre az egyik legnagyobb gazdaságfehérítést 2010 óta: az áfarés mértéke 22 százalékról 4,4 százalékra, a GDP-arányos adóelvonás mértéke pedig 40 százalékról 35 százalékra csökkent – jelentette ki Varga Mihály az Adóigazgatások Európai Szervezete (IOTA) éves közgyűlésének szerdai nyitó napján Budapesten.