A szolgáltatások teljesítési helye az áfában 2010-től

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szolgáltatásokkal kapcsolatban meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat az áfában, mert a szolgáltatás-fajták szerinti szabályozást 2010-től átalakították általános szabályokra és különös szabályokra, valamint az adóalanyok és nem adóalanyok megítélése körültekintést kíván.

Egyes szolgáltatások áfája

Figyeljenek, akik a következő szolgáltatások külföldre történő értékesítésével (nyújtásával) foglalkoznak:

• a) szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok időleges vagy végleges átengedése;
• b) reklámszolgáltatások;
• c) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások, ideértve – a (4) bekezdésben meghatározott feltétellel – a mérnöki szolgáltatást is;
• d) adatok feldolgozása és információk közlése;
• e) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatások, kivéve a széfügyletet;
• f) munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása;
• g) termék – ide nem értve az ingatlant és a közlekedési eszközök bármely fajtáját – bérbeadása;
• h) földgázcsővezeték- és villamosenergiaelosztó-hálózatokhoz való csatlakozás biztosítása, valamint a hálózatokon keresztüli földgáz- és villamosenergia-továbbítás biztosítása, továbbá más, ezekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások;
• i) telekommunikációs szolgáltatások;
• j) rádiós és televíziós műsorszolgáltatások;
• k) elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.

Amennyiben belföldön értékesítjük a felsorolt szolgáltatásokat, akkor nincs gondunk, mert tudjuk, hogy a magyar áfa-törvényt szabályait kell alkalmaznunk. A kibocsátott számlánkban felszámítjuk az áfát, bevalljuk és befizetjük.

A teljesítési hely 2009-ben

A szolgáltatások teljesítési helyének meghatározása a törvényben azzal a jelentőséggel bír, hogy melyik ország áfa-törvényét kell alkalmazni az adott értékesítésre. Abban biztosak lehetnek, hogy egy belföldi adóalanynak a belföldi törvényt kell ismernie és alkalmaznia. Olyan nincs, hogy itthonról például dán adómértékkel számlázunk.
2009-ben az előzőekben felsorolt szolgáltatások nyújtásánál, értékesítésénél, a teljesítés helye az a hely volt, ahol a szolgáltatás igénybevevője, vevője, gazdasági céllal letelepedett, illetve gazdasági célú letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Tehát, ha én tanácsadási szolgáltatást nyújtok egy dániai adóalany cégnek, akkor a szolgáltatásom teljesítési helye Dánia, a számlámra ráírom, hogy az ügylet a magyar áfa-törvény hatályán kívüli, és az adót a dán adóalany fizeti.

Teljesítési hely 2010-től

Még mindig csak a fentiekben felsorolt szolgáltatásokról beszélünk. Az általános forgalmi adóról szóló törvény 46. §-ának tervezett módosítása a következőképpen fogalmaz: „(1) Az e §-ban meghatározott szolgáltatások nyújtásánál a teljesítés helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ez a Közösség területén kívül van.”
Tehát akkor lesz a felsorolt szolgáltatások teljesítési helye külföldön, – vagyis akkor nem tartoznak a magyar áfa-törvény hatálya alá, – ha a vevő harmadik országbeli nem adóalany. Például egy Kínában letelepedett magánszemély részére végzek tanácsadási szolgáltatást. Ez viszonylag ritka eset lesz véleményem szerint.

A leggyakrabban adóalanyok részére értékesítjük külföldre a felsorolt szolgáltatásainkat. Mit csináljunk januártól az ő esetükben?
A szolgáltatásokra vonatkozó Európai Uniós szabályok beépítése kicsit átalakítja az általános forgalmi adóról szóló törvény szolgáltatásokra vonatkozó 2. alfejezetének szerkezetét. Először jönnek az alanyokra vonatkozó értelmezési szempontok, majd az általános szabályok (ezt szoktuk főszabályként emlegetni). Ezt követik a különös szabályok. Ennek tekinthetjük a harmadik országbeli nem adóalany számára történő értékesítést is témánk szempontjából.

Amennyiben nem találunk különös szabályt a cikk elején felsorolt szolgáltatások külföldre történő értékesítésére vonatkozóan, akkor a főszabályt kell alkalmazni, amelyet majd a 37. §-ban fogunk megtalálni.
Eszerint, adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője (vevője) gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Bonyolult módon ugyan, de rájöhetünk arra, hogy ha a 46. §-ban szereplő szolgáltatásokat külföldi adóalany részére értékesítjük – akár EU tagállamba, akár harmadik országba -, akkor a teljesítés helye a vevő illetékessége szerinti külföldi állam lesz, vagyis a magyar áfa-törvény hatályán kívül van. Eddig is így volt, de most rá kell jönni, hogy ez lesz az egyik főszabály, ezért máshová helyezték át a törvényben.

Adóalany a teljesítés helye szempontjából

Ennek a szabálynak az alkalmazásához azonban minden esetben értelmezni szükséges az adóalany fogalmát, amely nem olyan egyszerű, mint eddig.
A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét újraszabályozó 2008/8/EK tanácsi irányelv értelmében a teljesítési hely megállapítása szolgáltatásnyújtás esetében az esetek többségében attól függ, hogy az igénybevevő (vevő) adóalany-e, illetve azzal egy tekintet alá eső személy, szervezet-e. Ennek azért van jelentősége, mivel ezek a személyek, szervezetek képesek a másik tagállamban letelepedett adóalany által nyújtott (értékesített) szolgáltatások után felmerülő áfát fordított adózás keretében önadózással megfizetni.

A teljesítés helyének megállapítása szempontjából nem csak az adóalanyokat kell adóalanyoknak tekinteni, hanem az adóhatóságnál áfa céljából nyilvántartásba vett (közösségi adószámmal rendelkező) nem adóalany jogi személyeket is adóalanyként kell kezelni. Tehát azok az egyébként nem adóalany jogi személyek, akik (amelyek) abból az okból kifolyólag, hogy Közösségen belüli termékbeszerzéseik a 10.000 eurós küszöbértéket a tárgyévet megelőző évben vagy a tárgyévben meghaladták, vagy, mert az adózást választották a Közösségen belüli beszerzéseikre, közösségi adószámmal rendelkeznek, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározása szempontjából az adóalanyokkal esnek egy tekintet alá. Ennek figyelembevételére azonban kizárólag csak a szolgáltatások esetében van szükség.

Mindezek mellett azokat az adóalanyokat, amelyek egyébként végeznek az áfa tárgyi hatályán kívüli tevékenységet is, az összes részükre nyújtott szolgáltatás tekintetében adóalanyoknak kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy adóalany az adóalanyiságán kívüli tevékenységhez (régen tárgyi mentes tevékenységnek hívtuk) vesz igénybe szolgáltatást, a teljesítési helyet akkor is úgy kell meghatározni, mintha azt adóalanyi minőségében vette volna igénybe.

Hogy egyszerűsödjön az életünk, nem alkalmazhatjuk azonban ezt a szabályt arra a szolgáltatásnyújtásra, amelyet az adóalany a saját vagy alkalmazottai magánszükségleteinek kielégítése céljából vesz igénybe. Ebben az esetben ugyanis az adóalany végső fogyasztónak tekintendő, tehát a teljesítési helyet is úgy kell megállapítani, mintha a szolgáltatást nem adóalanyként vette volna igénybe.

Nem vonatkozik továbbá ez a szabály azon személyekre, szervezetekre sem, akiknek adóalanyisága kizárólag azon alapul, hogy törvény értelmében újnak minősülő közlekedési eszközt értékesítenek a Közösség másik tagállamába, vagy új ingatlant értékesítenek. Ezen személyeket, szervezeteket ugyanis csak azon ügylet tekintetében kell adóalanynak tekinteni a teljesítési hely megállapítása szempontjából, amelyet az adóalanyiságukat eredményező tevékenységük érdekében vesznek igénybe.

Összefoglalva mondhatnánk azt is, hogy ha adóalanynak értékesítjük a cikk elején felsorolt szolgáltatásokat, akkor ugyanúgy kell eljárnunk, mint eddig. De ez mégsem teljesen igaz az adóalany fogalmának megváltozása miatt. Valójában ebben az esetben és minden más szolgáltatás értékesítése esetén meg kell változtatnunk az eddigi gondolkodásunkat és hozzá kell szokni az új rendszerhez. Honnan fogjuk tudni például azt, hogy a külföldi adóalany a szolgáltatásunkat a saját vagy az alkalmazottai magánszükségleteinek kielégítése érdekében rendelte meg?
Az is egy érdekes kérdés, hogy a teljesítési hely megállapításához a külföldi üzleti partner „gazdasági célú letelepedését” is vizsgálnunk kell. Tudniillik nem elég, hogy az adott országban bejelentkezett a hozzáadott értékadó rendszerébe, így adószámot kapott, hanem tényleges, bejelentett telephellyel is rendelkeznie kell. (Gondoljunk arra, hogy belföldön is bejegyzésre kerül a gazdasági társaságok székhelye a cégbíróságon, illetve az egyéni vállalkozóké az önkormányzatnál.)

Az új rendszer miatt a közösségi adószámok igénylésének feltételei is megváltoznak az adózás rendjéről szóló törvényben. Olyanoknak is kell közösségi adószámot kérni, akiknek eddig nem volt szükséges.

Ezen kívül ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy az összesítő nyilatkozatot jelentősen kibővítették, és a szolgáltatások is beletartoznak, sőt a beküldési határidők is módosultak. 2010. január 1-től az adózás rendjéről szóló törvény új 8. számú melléklete tartalmazza az összesítő nyilatkozatban szerepeltetendő adatokat. Ezt mielőbb olvassák el, mert februárban már elektronikusan be kell küldeni!

Végül pedig figyeljünk fel arra is, hogy az új 46.§ nem tér ki azokra a „nem adóalanyokra”, akik a Közösség tagországaiban telepedtek le. A nem adóalany részére nyújtott felsorolt szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója (eladója) gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Ez azt jelenti, hogy ha például a Közösség valamely tagállamában élő magánszemélynek értékesítjük a felsorolt szolgáltatásokat, akkor az ügylet a magyar áfa-törvény hatálya alá tartozik.

Kovácsné Álmosdy Judit

---