Kaláka munka vagy egyszerűsített foglalkoztatás
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség legújabb hírlevele a szívességi, illetve kaláka munka, valamint az ezzel összefüggő egyszerűsített foglalkoztatás kérdéseit boncolgatja, a munkaügyi ellenőrök tapasztalatai alapján.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) szerint foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka.
Nem minősül tehát foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak a szívességi munka, amely olyan ellenérték nélkül végzett tevékenység, ahol a munkavégzés alapja nem egy fizetési kötelezettséget is tartalmazó megállapodás, hanem baráti vagy családi kötelék.
A köztudatban elterjedt félreértések miatt a munkaügyi hatóság leszögezi, hogy a szívességi munkavégzés megállapításához is szükséges helyszíni ellenőrzés lefolytatása, tanúk meghallgatása. Ha a munkavégzés helyét munkaügyi felügyelők keresik fel, az nem jelenti, hogy a hatóság eljárást is indít. A törvény rendelkezése alapján ugyanis a munkaügyi hatóság ellenőrizheti és minősítheti a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti jogviszonyt. Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka a polgári jellegű jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt, vagyis ahol munkavégzés történik és felmerül a szabálytalan foglalkoztatás a hatóság hivatalból köteles ellenőrzést lefolytatni. Ha a felügyelő a helyszínen egyértelműen meg tudja állapítani, hogy az ott lévők szándéka a segítségnyújtás volt és a munkát végzők a végzett tevékenységért ellenszolgáltatást nem kaptak, akkor a hatóság nem állapítja meg, hogy munkaviszony jött létre a felek között.
Kaláka munka
A szívességi, kaláka munka alapvető jellemzői, hogy ellenérték nélkül, szívességi alapon, segítségképpen zajlanak, családi köteléken, rokoni, jószomszédi, baráti kapcsolatokon alapulnak. Az ellátandó feladat folyamatossága, ismétlődő jellege, rendszeressége ezekre a munkavégzésekre nem jellemző. Tipikusan egyszeri, alkalmi jellegű, néhány órás munkákról van szó. A munkakört nem határozzák meg, a segédkezők bármikor elhagyhatják a helyszínt, pihenhetnek; érkezésük is belátásukra van bízva. Manapság is gyakran előfordul, többnyire kisebb közösségekben, főként mezőgazdasági, alkalmi jellegű idénymunkáknál (pl. szüret).
Gyakran tapasztalható ilyen jellegű munkavégzés a családi házak építése során szükséges segédmunkálatoknál, illetve a családi vállalkozás keretében folytatott kereskedelmi tevékenység során. Ezek a munkavégzések általában néhány órát, illetve 1-2 napot (tipikusan szombat-vasárnap) vesznek igénybe. Ha valaki hosszabb időn át (heteken keresztül, hétköznapokon) dolgozik a foglalkoztatónak, nem életszerű, hogy ingyen, szívességből dolgozna. Az elvégzendő munka sürgőssége, rövid időtartama nem alapozza meg a szívességi munka elfogadását.
Szívességi munka vagy szabálytalan foglalkoztatás?
A szívességi munka és a szabálytalan foglalkoztatás elhatárolásakor az egyik legfontosabb az ellenérték meghatározása. Nem minősíthető a munkavégzés (tevékenység) a munkajog hatálya alá tartozónak, amennyiben ellenérték nem állapítható meg. Ha teljesen ingyen, ellenérték nélkül, segítségképpen történik a munkavégzés egyértelmű a megítélés, ilyenkor a hatóság természetesen nem indít eljárást sem.
Az ellenérték azonban nemcsak pénzbeli kifizetés lehet. A munkaviszony megállapítása szempontjából a pénzbeli juttatáson túl az úgynevezett természetbeni (szociális) juttatás is ellenérték lehet; így fizetésnek tekinti a munkaügyi hatóság, ha a munkát végző szállást, élelmet, tűzifát stb. kap munkájáért. Ugyanakkor nem tekinthető munkabérnek, ha a jelenlévők gesztus értékű viszonzást kapnak. Azaz olyan mértékű juttatást, amely nem áll arányban az elvégzett munkával, mindössze figyelmességnek tekinthető.
A nagyobb, előzetes megállapodás szerinti mennyiségű, a munkáért cserébe adott gyümölcs, alapanyag, építőanyag stb. is ellenértéknek minősül, mivel a munkát végző éppen ezért vállalja az adott tevékenység elvégzését. Szintén ellenértéknek (munkabérnek) minősül, ha tartozást dolgoznak le, hiszen pénzösszegben kifejezhető értéke van az elvégzett munkának.
A munkaviszony tartalmi elemeit magán hordozó, rendszeres fizetés ellenében történő, függőségi viszonyban történő munkavégzés közeli hozzátartozó esetén is foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül. A jogszabályok alkalmazása szempontjából lényegtelen, hogy a felek között milyen viszony van, pl. rokoni kapcsolat, ettől függetlenül be kell tartani az előírásokat.
Ha nem lehet az ellenőrzés során egyértelműen döntést hozni, de a jelek arra utalnak, hogy munkaviszony áll fenn, akkor ennek ellenkezőjét a munkáltatónak kell bizonyítania.
Előfordul, hogy a helyszínen lévők „próbaidőt” említenek, ezzel kapcsolatban a hatóság felhívja a figyelmet arra, hogy a próbaidő célja, hogy a megkötött munkaszerződés felbontására lehetőséget biztosítson, ha a tényleges munkavégzés során ezt indokoló körülmények merülnek fel, vagyis ha nem felel meg a munkavállaló. A Munka Törvénykönyve tehát biztosítja a felek számára a próbaidő kikötését, erre azonban csak egy időpontban van lehetőség, a munkaviszony létesítésekor, a munkaszerződés megkötésekor. Próbaidő kikötésével a foglalkoztató a szükséges munkanapokra legalizálhatja a jogviszonyt, nem megfelelő munkavégzés esetén pedig további foglalkoztatási kötelezettség nélküli felmondással élhet.
Amennyiben a feltárt tényállás alapján munkaviszonyról van szó, akkor a hatóság a szabálytalanság megszüntetése érdekében megállapítja a foglalkoztatási jogviszonyt és a jogszabályok betartására kötelezi a foglalkoztatót, illetve munkaügyi bírságot köteles kiszabni.
Tehát az OMMF továbbra sem bünteti a szívességi munkavégzést, a kalákában történő segítségnyújtást, de ha a munkáltató a hatóság megtévesztése érdekében hivatkozik erre, akkor a felügyelőség köteles a jogszabályoknak megfelelően feltárni a szabálytalan, feketén történő foglalkoztatást.
Egyszerűsített foglalkoztatás
Amennyiben a mezőgazdasági idénymunka elvégzéséhez munkaerőre van szükség, akár csak egy napra is, a foglalkoztatók számára praktikus megoldást nyújt az egyszerűsített foglalkoztatás.
Idénymunka esetén egy munkavállaló egy munkáltatónál legfeljebb 120 napig foglalkoztatható egy évben. Munkaszerződés megkötése csak akkor kötelező, ha azt a dolgozó kéri, elektronikus úton történő bejelentést azonban minden esetben, a munkavégzés megkezdését megelőzően meg kell tenni, mert ezzel lesz jogszerű a foglalkoztatás.
A munkaügyi hatóság ilyenkor kizárólag azt vizsgálja, hogy időben megtörtént-e a bejelentés, ennek hiányában ugyanis feketefoglalkoztatásról van szó, amelyet szankcionálni köteles. A bejelentéskor a munkaviszony időtartamát kell megadni, nem pedig a ténylegesen ledolgozott napok számát (tehát ha 7 napon át foglalkoztatja a munkavállalót szombat-vasárnapi pihenőnappal, akkor 7 napra kell bejelenteni, nem pedig 5-re).
Mezőgazdasági idénymunka esetén a korábbi törvény szerinti jelenléti ívet (amely a munkaviszony létesítésének igazolására szolgált szigorú számadású nyomtatványként) nem kell vezetni, ugyanakkor a munkáltató köteles a munkavállaló munkaidejét nyilvántartani, tehát a napi munkavégzés kezdő és befejező időpontját, a ledolgozott munkaórák számát rögzíteni és naprakészen vezetni az Mt. 140/A. §-ban foglaltak szerint. A munkavállalónak járó minimális munkabér összege 423,- Ft/óra. Az egyszerűsített foglalkoztatás közterhe idénymunka esetén 500 Ft/nap. A munkaviszony megszűnésekor minden esetben ki kell adni az igazolásokat, akkor is, ha csak egy nap munkavégzés volt.
Mezőgazdasági idénymunkára tehát jogszerűen, alacsony közterhek mellett, egyszerű adminisztrációval foglalkoztatható az a rokon, ismerős, barát, aki nem segítségképpen, ingyen végzi a munkát.
Forrás: OMMF
