Megtévesztő lehet a csődtörvényi céltartalék fogalma

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2018. október 10.
Címkék: ,
Rovat:
Ami a tényállást illeti, az adós felszámolását az adóhatóság hitelező kezdeményezte. Felszámolást elrendelő jogerős döntésében a bíróság az adóst arra kötelezte, hogy a hitelezőnek 80 000 Ft eljárási illetéket és 25 000 Ft közzétételi költségtérítést fizessen meg. A vezető tisztségviselő 120 000 Ft-ot adott át a felszámoló részére, melyből 100 000 Ft volt a céltartalék, 20 000 Ft pedig a pénzkészlet. A felszámoló ebből a 20 000 Ft-ot eljárási illetékként megfizette, a fennmaradó összeget irattározási, posta és adminisztrációs költsége kifizetésére fordította.

A csődtörvény szabályai szerint [26. § (5) bekezdés] az adós a felszámolást elrendelő elsőfokú végzés kézhezvételét követően, a végzés jogerőre emelkedéséig köteles céltartalékot képezni

  1. a határozat meghozataláig felmerült eljárási illeték, közzétételi költségtérítés, valamint a hitelező jogi képviselőjének munkadíja és készkiadásai megfizetésére,
  2. az iratanyagának rendezésével, kezelésével, tárolásával és elhelyezésével, számláinak vezetésével összefüggő díjakkal, valamint a vagyontárgyai őrzésével, állagmegóvásával kapcsolatos legszükségesebb kiadások fedezetére.

A hitelező szerint bár ez a rendelkezés nem tartalmaz kizárólagos felsorolást arra, hogy mely költségek élveznek elsőbbséget, de úgy vélte a csődtörvény szabályai szerint a felszámolási költségeket esedékességük sorrendjében kell kiegyenlíteni. Mivel a felszámolás kezdeményezésének a költségei a legkorábbi esedékességűek, a felszámolónak ezt kellett volna kiegyenlítenie. Kérte ezért a bíróságot, hogy 85 000 Ft megfizetésére kötelezze a felszámolót. A felszámoló azt hangsúlyozta, hogy a céltartalékot a törvényhely szerinti felszámolási költségek fedezetére fordította.

Az elsőfokú és a másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság a kért összeg megfizetésére kötelezte a felszámolót. Álláspontja szerint elsőként a hitelező költségeit kellett volna kifizetni, s csak a fennmaradó összeget fordíthatta volna a felszámoló a későbbi esedékességű felszámolási költségek kiegyenlítésére. A csődtörvény nem teszi lehetővé a felszámolónak, hogy céltartalék megléte esetén az időben később keletkezett felszámolási költségek előbb kerüljenek kiegyenlítésre.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú döntést. Kiemelte, hogy a jogalkotó a felszámolási költségekkel kapcsolatos kiadások fedezetére rendelte a céltartalék képzését, így ezen költségek a céltartalék terhére kielégíthetőek. A felszámolási költségek tekintetében irányadó csődtörvényi rendelkezés alapján [58. § (1) bekezdés] a felszámolási költségeket esedékességükkor kell kiegyenlíteni. Mivel a hitelező igénye korábban esedékessé vált, ezért megelőzi a felszámoló felszámolással felmerült költségeit.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felszámoló kérése azon dilemma eldöntésére irányult, hogy a csődtörvény 26. § (5) bekezdés alapján képzett céltartalék csak az ott megjelölt célra fordítható-e, vagy a céltartalék összege az általános szabályok szerint használható fel általánosságban a hitelezői igények kielégítésére. Egyetértett azzal, hogy ugyan a jogszabályhely többféle értelmezést is lehetővé tesz, de meglátása szerint a rendelkezés célja az, hogy a külön nevesített felszámolási költségek fedezésre kerüljenek. A céltartalék célhoz kötött, csak meghatározott célra használható fel. Álláspontja szerint, csak ha a célra történő felhasználást követően marad még felhasználható összeg, akkor lehet azt az általános szabályok szerint a felszámolási költségekre fordítani.

A Kúria megállapításai

A Kúria rámutatott, hogy a csődtörvényben használt „céltartalék” kifejezés nem azonos a számviteli tartalommal, ezért megtévesztő a jogszabályhely. A jogalkotó a céltartalék szónak a használatával azt akarta kifejezni, hogy ez egy pénzből álló tartalék, amelyet csak egy bizonyos célra használhat fel a felszámoló. Ezt támasztja alá az, hogy nem a számviteli szabályoknál rendelkezik róla a törvény, valamint, hogy a céltartalékot nem elszámolni kell, hanem az összeget át is kell adni a felszámoló részére. Az értelmezéshez a Kúria felhívta a jogszabályhely jogalkotói indokolását, mely azt emelte ki, hogy a gyakorlatban problémát jelentett, hogy a felszámolás alatt álló vállalkozásoknál nincs meg a felszámolói munkával és a vállalkozás tevékenységének lezárásával összefüggő költségek fedezete, és nincs bevétel sem. Nincs meg a forrása annak sem, hogy a felszámolás alá került cég vagyonának az állami nyilvántartásokból való összegyűjtésével, az iratanyag rendezésével, elhelyezésével, a bankszámlavezetéssel összefüggő készkiadásokat ki tudja a felszámoló fizetni. Elvárható, hogy a vállalkozások még akkor is, ha felszámolásuk elkerülhetetlenné vált, a piacról történő kivezetésük legszükségesebb költségeiből részt vállaljanak.

A Kúria szerint mindezekből az következik, hogy a céltartalék kifejezés azt jelzi, hogy csak a megjelölt célokra (a legszükségesebb felszámolási költségek) lehet az így elkülönített összeget felhasználni, függetlenül azok esedékességétől.

A legszükségesebb felszámolási költségek kifizetése után megmaradt összeg használható fel a követelések esedékességének sorrendjében a többi felszámolási költségként besorolt hitelezői igény kiegyenlítésére. Így a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogást elutasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Gfv. VII. 30.333/2017.) a Kúriai Döntések 2018/9. számában 258. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek:


Ingatlanpiac: gyenge volt az augusztus
2019. szeptember 16.

Augusztusban is lényegesen gyengébb volt a szokásosnál az ingatlanpiaci forgalom Magyarországon, azonban éves szinten még mindig kitart az áremelkedés a Duna House elemzése szerint.

Felpörgött az építőipar
2019. szeptember 13.

Júliusban az építőipari termelés 32,9 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Az épületek építése változatlan áron számolva 32,2 százalékkal, az egyéb építményeké 34,1 százalékkal nőtt.

Minden pénzünket elviheti a végrehajtó?
2019. szeptember 13.

A végrehajtás célja, hogy a jogosult követeléséhez minél előbb, az állami kényszerítőeszközök igénybe vételével, hozzájuthasson, ugyanakkor ez nem járhat az adós életének ellehetetlenítésével.