Szellemi alkotások az üzleti forgalomban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Dr. Borbás Máté, az SBGK Ügyvédi Iroda ügyvédje és Keményvári Bálint, az SBGK szabadalmi ügyvivője beszéltek a szellemi tulajdonnal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról és a saját tapasztalatukról a Wolters Kluwer Hungary által szervezett webináriumon május 11-én., amelyről a jelen cikkünkben számolunk be Önöknek.
Az előadók a bevezetőjükben ismertették a szellemi tulajdon fogalmát, amelyet angolul az intellectual property (IP) kifejezéssel jelölnek. Elhangzott, hogy a szellemi tulajdon két nagy csoportja az iparjogvédelmi jogok és a szerzői jog.
Keményvári Bálint szabadalmi ügyvivő elmondta, hogy a szellemi tulajdon két nagy csoportja közül az iparjogvédelmi jogok közé sorolható például az üzleti titok, amely azonban klasszikusan nem szellemi tulajdon.
Az iparjogvédelmi jogok bejegyzéséhez kérelmet kell előterjeszteni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához (a továbbiakban: SZTNH). Az iparjogvédelmi jogok korlátozott jogok, amelyek adott időtartamra szólnak (a védelmi idő típusonként változik) és rendszeres megújításhoz, hosszabbításhoz kötöttek – a díjat is eszerint kell fizetni. Ezek territoriális jellegű jogok, amely azt jelenti, hogy csak abban az adott régióban, országban érvényesíthető az oltalom, ahol azt bejegyezték.
Az iparjogvédelmi jogok fajtái: a szabadalmi jog, használati mintaoltalom és formatervezési mintaoltalom és a brandingnél a védjegy.
Iparjogvédelmi jogok
Szabadalmi jog
Magyarországon a találmányok szabadalmi oltalmáról 1995. évi XXXIII. törvény szabályozza a szabadalmakat, aminek bejegyzését alapvetően műszaki megoldásokra, eljárásokra, eszközökre lehet kérni. Alapvető feltétele, hogy újdonság legyen, feltalálói tevékenységen alapuljon és iparilag alkalmazható legyen a szabadalommal érintett megoldás. A bejegyzés kérelem alapján történik és az SZTNH az újdonságot és a feltalálói tevékenységet vizsgálja, az ipari alkalmazhatóságot csak korlátozottan.
Az oltalom húsz évre igényelhető, évi megújítással. Húsz év után megszűnik a szabadalom. A találmány húsz év után közkinccsé válik. A feltaláló vagy a bejelentő, aki nem feltétlenül ugyanaz a személy, egy kérelmet nyújt be, amelyben írásosan és rajzot mellékelve ismertetik az oltalom tartalmát, illetve elkészítik a hozzá tartozó igénypontokat, ami az oltalom terjedelmét meghatározza.
A szabadalom esetében a feltaláló és a bejelentő nem feltétlenül azonos, mert manapság nagyobb cégek vagy cégbirodalmak hasznosítják a találmányokat. A feltaláló valamilyen szerződéssel kötődik a céghez és a találmányhoz kapcsolódó jogok megoszlanak a feltaláló és a hasznosító között.
Használati mintaoltalom
Közös a szabadalommal, hogy újdonságnak kell lennie és feltalálói lépésen kell alapulnia, amely iparilag alkalmazható. A szabadalomhoz képes ugyanakkor gyengébb oltalom. Az SZTNH nem vizsgálja a tulajdonságokat, azért a bejelentő felel. Évi fenntartási díjat kell fizetni a jogosultnak. A szabadalomhoz hasonló jogokat szerezhet a bejelentő. Tízéves oltalmi időt biztosít a jogalkotó a használati mintaoltalmakra, ezután közkinccsé válik a védett tárgy. Eljárást és módszert nem lehet használati mintaoltalom alá vonni, csak eszközöket, berendezéseket.
Formatervezési mintaoltalom
Abban az esetben, ha a műszaki megoldás esetleg nem oltalmazható, de van jellegzetes külső tulajdonsága a terméknek, akkor formatervezési mintaoltalmat lehet igényelni.
Minden olyan nem műszaki tulajdonságot, előnyt lehet oltalmazni, amelynek új, egyedi jellege van. Az oltalmi idő öt év, amely maximum négy alkalommal újabb öt évre hosszabbítható meg. Huszonöt év után vagy a megújítás elmaradása esetén közkinccsé válik a kialakítással kapcsolatos egyéni megoldás.
Védjegyoltalom
Az iparjogvédelmi jogoknál érdemes még megemlíteni a védjegyoltalmat, amely elsősorban a brandingnél fontos. A saját termék minőségét jelző reklámfunkció oltalmazható. Ez a legfontosabb, mert ezzel lehet a vásárlóknál a megkülönböztetést elérni.
Bejelentést követő lajstromozás után tíz évig érvényes az oltalom. Tíz évente meg kell újítani, de bármeddig meghosszabbítható, nincs tehát határidő a védelemre úgy, mint a többi iparjogvédelmi jognál.
Szerzői jog
A szellemi alkotások másik nagy csoportja a szerzői jog. A szerzői jogot és a védelmet a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szabályozza. Az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások állnak védelem alatt, az ötlet, elv, elgondolás, matematikai művelet nem oltalmazható.
Dr. Borbás Máté szerint „a szerzői jog tárgya a formába öntött gondolat.” Valamilyen alkotás, amely empirikus formában megjelenik. A jogszabály szerint egyéni, eredeti jelleggel kell rendelkezzen, de ez nem jelent minőségi követelményt, hanem a szerzői egyénisége van benne.
Pusztán azáltal, hogy a szerző a művet megalkotja létrejön a védelem. Nincs lajstromozás, hatósági eljárás. Ha azt gondoljuk, hogy a szerzői jogunkat érvényesíteni kívánjuk, azt kell vizsgálni, hogy a mű a szerzői jog által védett-e. A jogosult a természetes személy, aki a művet megalkotta, de a jogosultság automatikusan átszáll a jogi személyre például munkaviszonyban alkotott művek esetén.
A szerzői jog két nagy csoportja a személyhez fűződő jogok és a vagyoni jogok. A személyhez fűződő jogok védelmi ideje korlátlan. Például a névfeltüntetési jog halála után is megilleti a szerzőt.
A vagyoni jogok közül a legfontosabb a felhasználás joga és felhasználás engedélyezésének joga. A szerző halálától számított 70 évig állnak fenn. Gyakorlatilag ez a mű vagyoni hasznosításának lehetősége.
Üzleti titok
Korábban a polgári jog és a szellemi alkotások jogának mostohagyermeke volt, mert a Ptk-ban és a versenytörvényben is szabályozták. Jelenleg az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény védi. A jogszabályi definíció szerint:
„Az üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, titkos – egészben, vagy elemeinek összességeként nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető -, ennélfogva vagyoni értékkel bíró olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek a titokban tartása érdekében a titok jogosultja az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítja.”
Az üzleti titok fogalmába beletartozik a védett tény, információ, de a jogosult aktív magatartása szükséges, amellyel ezt titokban tartja.
Az üzleti titok keretein belül külön kategória a know-how (védett ismeret), amelyet szintén a 2018. évi LIV. törvény véd és a fogalmát az alábbiak szerint határozza meg:
„Védett ismeret (know-how) az üzleti titoknak minősülő, azonosításra alkalmas módon rögzített, műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, megoldás, tapasztalat vagy ezek összeállítása.”
Tematikában szűkebb, mint az üzleti titok. Amikor megkeresést kapunk, hogy védelmet szeretne valaki, de nem felel meg a szerzői jog és az oltalom követelményeinek, akkor besorolási nehézségek miatt csak a know-how jöhet szóba.
Ha a jogosult nem tett meg mindent az információ védelme érdekében, akkor a védelem megszűnik. Ha harmadik személy ugyanarra jön rá, az nem minősül az üzleti titok megsértésének.
A know-how tárgyát közjegyzői letétbe lehet helyezni, vagy az SZTNH önkéntes műnyilvántartásában lehet nyilvántartásba vetetni. Ezek nem hoznak létre oltalmat, de bizonyítási eszközül szolgálnak, amely egy jogvitában igazolja, hogy adott időpontban az ismeret birtokában volt az adott személy.
Titoksértés csak akkor valósulhat meg, ha az üzleti titkot valaki jogosulatlanul szerzi meg vagy felfedi. A független fejlesztés ellen azonban nem véd a jog.
Oltalomszerzési stratégiák
Ezek a stratégiák hosszútávon befolyásolhatják az üzlet sikerességét. Alapvetően az iparjogvédelmet és a szerzői jogvédelmet alá kell rendelni a cég saját szükségleteinek és üzleti céljának. Az esetek többségében az oltalom megszerzése hosszabb idő, addigra a cég már hasznosítja a szellemi tulajdont.
Ha az oltalomszerzési stratégiát nem tudjuk megfelelően összeállítani, akkor is lehet értékes portfóliót létrehozni, de az összeállított szellemi tulajdon előnyeit nem lehet teljesen kiaknázni.
- Az elsődleges szempont a bejelentők motivációja. A klasszikus szempont a versenyelőny. Ha valamire oltalmat szerzünk, vagy valamit üzleti titokként kezelünk, akkor az így szerzett versenyelőnyt értékesítjük, vagy a saját termékünk árrésébe építjük. Befolyásolja a szabadalmat az is, hogy mi a termék.
- A szellemi tulajdon értékesíthető licencia vagy eladás által is. Ez alapvetően a startupoknak, vagy mérnökirodáknak fontos. Ugyanis a kész terméket nem kívánják legyártani, hanem a szellemi terméket értékesítik.
- A harmadik szempont a PR. A szellemi tulajdon jól mutat, a cég értékét növeli. El lehet indulni tőzsdei vonalon, de magánbefektetőknél is.
- Gyakran előfordul, hogy a beszállítói láncban van olyan termék, ami egy másik termék része (például autóipar, akkumulátor-gyártás). Ilyenkor a gyártástechnológiát érdemes oltalom alá helyezni, amellyel árrést lehet növelni a többi beszállítóhoz képest.
- Az informatikában például gyorsabban fejlődik a technológia, mint ahogy oltalmazni lehetne, ezért az üzleti titok és a know-how a megoldás. A gyógyszeriparban és a vegyiparban viszont az iparjogvédelem a fő védelmi eszköz.
- Azokban az országokban, ahol az iparjogvédelmi jogok erősebbek, ott gyártanak az egész világ számára. Ott érdemes igényelni a védelmet, ahol gyártják, vagy ahol potenciálisan gyárthatják a védett terméket, vagy ott, ahol felhasználhatják. A védelem a behozott termékekre is vonatkozik.
- Nem elhanyagolható szempont a védelmet igénylő cég anyagi helyzete sem. A saját és a versenytársak lehetőségeit kell vizsgálni. A megfelelő erőforrásokat kell felmérni és hogy mennyi idő alatt és milyen megtérüléssel lehet számolni. Az iparjogvédelmi jogok igénybevétele kezdetben drágább, mint a szerzői jogi védelem, de hosszabb távon megtérül, mert biztosabb, mint a lajstromozás nélküli védelem. Ezért jól kell megválasztani a védelmi megoldást.
A szerzői jog és az üzleti titok kézenfekvő megoldás, de az előadók javasolták az iparjogvédelmi jogokat, mert van elrettentő ereje, bíróságon könnyebben bizonyítható és a jogalap is stabilabb. Az iparjogvédelmet igénybe vevő cégeket komolyabban veszik a piacon és adott esetben a peres igényérvényesítés megelőzhető pusztán a szabadalomról szóló okirat miatt.
A portfólió mérete függ a büdzsétől és a műszaki megoldás méretétől. Az esetek többségében már meglévő termékek továbbfejlesztéséről vagy alternatív változatokról beszélünk, amelyek gyorsabbak, hatékonyabbak. A részmegoldásokat érdemes vizsgálni és részenként érdemes levédetni. Költségesebb ez a megoldás, de erősebb a védelem. Ha az egyes részek nem érik el a szabadalmi védelem szintjét, akkor használati mintaoltalom által lehet védeni.
Ha a termék kész van és a műszaki megoldás egyes részei védhetők, míg mások nem, akkor formatervezési mintával védhető a dizájn és az adott termékre a gyártás során érdemes egy brandet felhúzni. Ha a műszaki előny megvan, azt érdemes a vevők tudtára adni.
A megfelelő időzítés is fontos, de az elsőbbség intézménye alapján érdemes elindulni egy magyar bejelentéssel, amit nemzetközi szintre emelünk, vagy éppen fordítva. Ezt az alapján érdemes eldönteni, hogy a rászánt forrást milyen ütemben kell felhasználni. Ha nem gazdaságos, akkor külső erőforrásokat vagy hasznosítókat érdemes bevonni.
Hasznosítás
Ha megtettük a bejelentést, vagy megalkottuk a szerzői művet, vagy van egy védett ismeretünk, akkor ezek nem a fióknak készülnek, hanem a piacnak. Ekkor kerülhet sor a hasznosításra a kizárólagos jogok által, amelyből vagyoni előny szerezhető.
Eldönthetjük, hogy a jogunkat magunk hasznosítjuk, vagy átadjuk technológia transzfer keretében, amely inkább a műszaki megoldásokra vonatkozik. Ha van pénzünk, időnk, infrastruktúránk, akkor magunk is tudunk hasznosítani, de nem ez a jellemző, hanem az, hogy mást bízunk meg a hasznosítással.
Két iránya van a hasznosítási szerződéseknek. Az egyik a szellemi alkotások átruházása, a másik pedig a licencia. A felhasználást mindkét esetben átengedi a szerző, az alkotó a hasznosítónak, aki ezért cserébe ellenértéket fizet az alkotó részére.
A szellemi alkotások átruházása
A szerzői jogban a hasznosításra irányuló jog a felhasználási jog, a védjegyjogban a használati jog, a szabadalom és a használati mintaoltalom esetében pedig a hasznosítási jog. Összefoglalóan ezt a jogi konstrukciót nevezzük licenciának.
Az IP teljes átruházása az eladáshoz hasonlítható, a licencia pedig a bérleti joghoz. Az IP átruházása azt jelenti, hogy eladom a jogomat harmadik személynek egy átruházási szerződéssel. A jogutód vevő minden joggal együtt szerzi meg azt. Az iparjogvédelmi jogok szinte korlátlanul forgalomképesek és a lajstromozás keretében ez a közhiteles nyilvántartás keretében kezelhető és ellenőrizhető.
A szerzői jog komplexebb terület. A törvény szerint a vagyoni jogok nem ruházhatók át a szerzői jog esetében, de például kivétel a szoftverek, adatbázis jellegű művek, reklámozás céljára megrendelt művek. Például PR ügynökséggel kötött szerződés esetén elvárható az átruházás. A szerzői jogok esetén nagyobb szerepet kap a licencia.
Az átruházási szerződés alapvető szerződéses feltételei az átruházás tárgya, az ellenértéke – amely többnyire egyszeri díj – és a szavatosság. A szavatosság keretében az átruházó a felhasználás zavartalanságát szavatolja, azaz, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a hasznosítást akadályozná.
Licencia
Licenciaszerződés esetén a felhasználást engedélyezi a jogosult. A jogosult megtartja a jogot, csak a használatot engedi át, amelyért a felhasználó díjat fizet. Az alapvető szerződéses feltételek az átengedett jog, a felhasználás terjedelme, a licencdíj. A felhasználás terjedelme szabadon variálható a felek akarata szerint. Aki adja az engedélyt az a licenciaadó, aki kapja az pedig a licenciavevő. Fontos tényező még, hogy a licenciaadó a felhasználást mivel segíti (például plusz know-how, technikai támogatás).
A lincenciadíjnak különböző változatai vannak. Van egyszeri díj és van royalty jellegű, amely a felhasználásból származó bevételből részesíti a licenciaadót. A royalty kockázatközösség a felek között, mert minél többet termel a jog, annál több a royalty összege is.
Három engedélytípus létezik a licenciaszerződések esetén. Ezek a non-exclusive licenc, a sole lincenc és a kizárólagos licenc.
- A non-exclusive licenc nem kizárólagos, így a licenciavevő ezt a versenyelőnyt nem tudja kihasználni.
- A sole licenc esetén a licenciaadó megtartja a jogot, a licenciavevőnek is átengedi és más, de előre meghatározott személyeknek is átengedi a jogosult a használatot.
- Kizárólagos licenc esetén maga a licenciaadó sem használja a jogot, így a licenciavevő ki tudja használni a kizárólagos használatból eredő előnyt és erre tudja építeni a stratégiáját.
Az IP és a befektetések
Gyakran felmerül, hogy befektetési helyzetben használjuk a szellemi alkotásokat. Leggyakoribb, hogy az ötletgazdának nincs elég tőkéje az ötlete megvalósításához, ezért befektetőt keres. A befektető pedig céltársaságon keresztül fektet be és később a hasznosításból részesül.
A befektetésnek különböző formái vannak. Például a közvetlen-, vagy a befektetési alapokon keresztüli befektetés. A befektető az exitet keresi, azt amikor megtérül a befektetése. A cégérték meghatározása során alapvető jelentősége van az IP értékének.
A startupok esetén a legjelentősebb az IP szerepe, hiszen az egész cég ezen az ötleten alapul.
A kérdés mindig az, hogyan kerül be az IP abba a társaságba, amelyben a befektető és a feltaláló közösen tulajdonos. Lehetőség van átruházásra vagy licenciára. A befektető részéről elvárt az átruházás, mert így biztosítják a feltalálótól való függetlenedést.
Az apport a leggyakoribb átruházási forma. Az apport keretében a hasznosítási jog is átruházható, nem csak az IP. A hasznosítási jog értéke alapvető kérdés, amely társasági formától is függ. Kft. esetén az apportáló felelőssége ez az érték, Zrt. esetén már külső értékelés kell.
Az első befektetői lépés a due diligence (jogi, környezetvédelmi és adójogi átvilágítás). Az IP átvilágítása alapvető eleme az átvilágításnak. Itt van jelentősége a titokvédelmi megállapodásoknak, mert a befektetők olyan információkhoz jutnak, amelyek a védelem alatt állnak.
A befektető a meglévő cégben tőkét emel pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulásként, esetleg ázsiós tőkeemeléssel.
A befektetés alapinstrumentuma a szindikátusi szerződés. Az együttműködés szabályait rendezi a befektető és az IP tulajdonos egy szerződésben. Ez kötelmi kötelezettséget keletkeztet a felek között, amely kártérítési igényt alapoz meg.
A befektető alappal várja el, hogy jogi védelemben részesüljön. A befektetési szerződések alapvető eleme ezért az, hogy különböző mérföldköveknél szakaszosan adja át a befektetett összeget. A döntéselsőbbséget és a pénzügyi elsőbbséget is a befektető élvezi. Az operatív működésbe is beleszól a befektető (delegál személyeket, kinevezési jogot kap stb.). Folyamatosan monitorozza a társaság működését. A társaságbeli tulajdoni szerkezetbe is beleszól, tipikus, hogy nem ruházható át szabadon az üzletrész/részvény és a felek együtt mozognak, a társaságból például csak együtt szállhatnak ki.
Külön ki kell emelni a franchise szerződést, amely egy a Ptk-ban nevesített szerződés. Ennek magja az IP hasznosítása. Annál értékesebb egy franchise csomag minél több védhető elem van benne. A cél, hogy a fogyasztó ugyanazt kapja a világon bármely kereskedelmi egységben.
Az IP értékelése
Ahhoz, hogy hasznosítani tudjuk, tudnunk kell mennyit ér az IP az adott időpontban. Bizonyos befektetési helyzetekben ez kifejezetten indokolt. Ha a befektetés alapvető eleme az IP, akkor tudni kell, mennyit ér. A felek akkor tudnak egymással egyeztetni, ha tudják az IP értékét.
Az IP nagyon szerteágazó, ezért nehéz az értékelést elvégezni. Komplex jogi és közgazdasági értékeléssel határozható meg az értéke. Költségalapú módszerrel az IP védelmére költött összeg az értékelés alapja. Bevett IP esetén a piaci értéket is meg lehet határozni. Jövőbeni hasznosítás esetén üzleti terv alapján lehet az értéket meghatározni. A piacon hasonló IP-k összevetésével komparatív módszerrel is meghatározható az érték.
Az IP forgalomképes jog, amelyet biztosítékként lehet adni finanszírozás érdekében, például hitelezőnek biztosítékba adható. A védjegy pedig zálogjog tárgya lehet, a zálogjog bejegyezhető a közhiteles lajstromba. A hitelezőnek nem biztonságos, ha a jog nem ruházható át, ezért azokat biztosítékként nagy eséllyel nem fogadják el. A hitelező mérlegelése, hogy a kölcsönnél megfelelő biztosíték-e a szellemi alkotás.
A zálogjoggal együtt szerződés alapján elidegenítési és terhelési tilalom is bejegyeztethető az SZTNH-nál.
Kérdés, hogy ki az, aki megveszi a szellemi alkotást. Az fogja megvenni, aki üzletileg érdekelt. Az is előfordul, hogy versenytárs, hasonló termékkel azért veszi meg a szellemi alkotást, hogy a saját termékével piacra tudjon lépni, a lajstromozott jog ne akadályozza őt.
Az előadás itt ingyenesen elérhető.
A cikk Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó linket tartalmaz. Az Adó Online kiadója a Wolters Kluwer Hungary Kft.