Amennyiben megállapításra kerül, hogy a munkáltató köztulajdonban áll, akkor az általa létesített munkaviszonyokra néhány eltérő rendelkezést kell alkalmazni. Ezek az eltérések korlátozzák a felek szerződési szabadságát, megállapodásaik tartalmát annak érdekében, hogy megóvásra kerüljön a köztulajdonban álló vagyon, csökkenthető legyen az azzal való visszaélések száma.
Bármelyik fél részéről is történjen a munkaviszony felmondással történő megszüntetése, gyakorta előfordul, hogy a felmondási idő tartama alatt a munkavállalók már nem olyan lelkesedéssel vetik bele magukat a napi feladatokba, mint korábban. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a felmondási idő a munkaviszony része, az ahhoz kapcsolódó jogok és a kötelezettségek mindkét fél oldalán fennállnak egészen a munkaviszony végéig.
A munka törvénykönyve előírja a munkaviszonyából kilépő munkavállalónak, hogy szabályszerűen „le kell szerelnie”, azaz munkakörét az előírt rendben át kell adnia, és a munkáltatóval elszámolni. Az alábbiakban áttekintjük, mit is takar e kötelezettség, és mi történhet azzal a munkavállalóval, aki ennek nem tesz eleget.
Ha a felmondás közlésével kapcsolatban jogvita adódik, minden esetben a felmondó félnek kell alátámasztania a közlés megtörténtét, szabályosságát. Az elbocsátást fontolgató munkáltatónak tehát körültekintőnek kell lennie nemcsak a felmondás megfogalmazását, hanem a közlés körülményeinek megteremtését illetően.
Munkavállalói kötelezettségeket fogalmazhatnak meg a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, így különösen a munkaviszonyt szabályozó jogszabályok valamint a munkavállalókra irányadó kollektív szerződés.
A munkavállaló egyoldalúan csak a (legalább) 30 napos felmondási idő letöltése után távozhat a munkaviszonyból. A mindenképpen szabadulni igyekvő munkavállaló ezt sok esetben úgy oldja meg, hogy hirtelen „beteg” lesz. Ez természetesen jogsértő magatartás.
