Elkötelezetten – a munkavállalói kötelezettségek forrása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Munkavállalói kötelezettségeket fogalmazhatnak meg a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, így különösen a munkaviszonyt szabályozó jogszabályok valamint a munkavállalókra irányadó kollektív szerződés.

Jó néhány kiemelten fontos munkajogi jogintézmény központi kategóriája a munkavállalói kötelezettségszegés. Munkavállalói kötelezettségszegések lehetnek az alapjai a munkavállalói magatartásra alapított munkáltatói felmondásnak, a szankciós jellegű azonnali hatályú felmondásnak (korábbi szóhasználattal: „rendes” vagy „rendkívüli” felmondásnak). A munkavállaló kártérítési felelősségre vonásához, fegyelmi típusú hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásához, de akár egy egyszerű írásbeli illetve szóbeli figyelmeztetéshez is azonosítani kell valamilyen munkavállalói kötelezettségszegést. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: honnan tudhatják a felek, hogy a munkavállaló egy adott ténykedésével munkavállalói kötelezettségét szegte meg, vagy másképpen – mi a munkavállalói kötelezettségek forrása?Sajnos a Munka Törvénykönyvében nem találunk egy jól átlátható, egyetlen rendelkezéscsoportban összefoglalt katalógust arról, hogy melyek a munkavállaló kötelezettségei. Ahhoz, hogy feltérképezhessük e kötelezettségeket, a törvényben elszórtan elhelyezkedő rendelkezéseket kell együtt látnunk. Cikkünkben erről adunk egy rövid összefoglalást.1. Munkavállalói kötelezettségeket fogalmazhatnak meg a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, így különösen a munkaviszonyt szabályozó jogszabályok valamint a munkavállalókra irányadó kollektív szerződés. A jogszabályok közül természetesen a Munka Törvénykönyve a leglényegesebb. Sajnos nem segít átlátni a munkavállalói kötelezettségek rendszerét, hogy e törvénykönyv a legkülönfélébb helyeken, elszórtan tartalmaz a munkavállalókra kötelezettségeket rovó rendelkezéseket.

E rendelkezések legfontosabb csoportjai a következő:

  • Az Mt. Első részében található „Általános rendelkezések” számos, alapelvi rangú szabályt, kötelezettséget tartalmaznak, amelyeket a rendelkezések címzettjeinek – így adott esetben a munkavállalóknak – minden egyes, munkajogi vonatkozású ténykedésük során meg kell tartaniuk. Idesorolható például az együttműködési kötelezettség, a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás kötelezettsége, a joggal való visszaélés tilalma, a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelmére irányuló munkavállalói kötelezettség.

A munkaügyi bírói gyakorlat nagy hangsúlyt fektet ezeknek az alapelvi jellegű kötelezettségeknek a betartatására: adott esetben hiába felel meg a munkavállaló magatartása az Mt. további szabályaiban tételesen meghatározott rendelkezéseknek, az alapvető magatartási követelmények megszegése önmagában kötelezettségszegő magatartásnak számít, és a renitens munkavállalónak annak minden szankciójával számolnia kell.

Ennek iskolapéldája következő: hiába rendelkezik úgy a törvény, hogy a beteg (keresőképtelen) munkavállaló mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, amennyiben betegségét haladéktalanul nem jelzi munkahelyi vezetőjének, úgy az – alapelvi szabályok között szereplő – együttműködési kötelezettség megszegéséért felelősségre vonható.

  •  Az Mt. Második része az egyéni munkaviszony különböző létszakaszaira (létesítés, módosítás, megszüntetés), megvalósulásának, tartalmának egyes aspektusaira (a munkaviszony teljesítése, munkaidő, pihenőidő, a munka díjazása, kártérítési felelősség)  valamint az egyes atipikus munkaviszonyokra (munkaerő-kölcsönzés, határozott idejű munkaviszony, távmunkavégzés stb.) vonatkozó speciális rendelkezéseket tartalmaz.

E részben önálló fejezetet kap a „Munkaviszony teljesítése” című rendelkezéscsoport, amely külön-külön tartalmaz egy listát a munkáltató és a munkavállaló alapvető kötelezettségeiről a munkaviszony során. Itt szerepel például, hogy a munkavállaló köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni; munkaideje alatt munkára képes állapotban munkavégzés céljára rendelkezésre állni; a munkáltató utasításai teljesíteni; a munkatársaival együttműködni.

Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ez a lista korántsem teljes: a Második rész egyes részletszabályai számos további kötelezettséget fogalmaznak meg a munkavállaló számára. A munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezések adják meg például a munkavállaló fenti rendelkezésre állásának időbeli kereteit, amelyek egyben a munkaidővel kapcsolatos munkáltatói utasítások jogszerűségének keretei is. A munkaviszony megszüntetésére vonatkozóan szabályok előírják a munkavállaló részére, hogy hogyan kell eljárnia a munkaviszony befejezésekor (pl. munkakör átadására, felmondási idő letöltésére való kötelezettség). És így tovább.

2. A munkaviszonyra vonatkozó szabályokon kívül a munkavállaló és a munkáltató megállapodásai, így elsősorban a munkaszerződés is keletkeztethet kötelezettségeket a munkavállalóra nézve. A munkaszerződés fogja például tartalmazni a munkavállaló munkakörét, amely a munkavégzés céljából való rendelkezésre állás tartalmi kereteit rögzíti.

A munkaszerződés – az Mt.-ben meghatározott keretek között – egy sereg, a munkavállaló kötelezettségeit érintő kérdést szabályozhat: meghatározhatja napi munka megkezdésének és befejezésének időpontját, a munkavégzés helyét, a titokvédelemre vonatkozó részletes szabályokat, munkaviszony megszüntetése esetén a munkakör átadásának részletes szabályait, tartalmazhatja munkaköri leírást is mint a munkaköri feladatok részletezését, a munkavállaló által megszerzendő kompetenciák, képesítések  elsajátításának kereteit.

3. A munkavállaló egyoldalúan is vállalhat kötelezettséget. Ennek érvényességéhez az sem szükséges, hogy a munkáltató ehhez hozzájáruljon, vagy ezt elfogadja. Garanciális jellegű korlátozás azonban, hogy a munkavállaló érvényesen csak munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezett rendelkezése alapján tehet ilyen kötelezettségvállalást.

4. A munkáltatói kötelezettségek egyik leggyakoribb forrása a munkáltatói utasítás. Az Mt. – mint fent láthattuk – keret jellegel rögzíti, hogy a munkavállaló engedelmeskedni tartozik a munkáltató munkára vonatkozó utasításainak. A munkaviszony „lelke” a munkáltatói utasításadási jog, hiszen a munkaviszony fontos jellegadó sajátossága, hogy a munkavállalótól elvárt szolgáltatás a munkaszerződésben tartalmi értelemben csak keretjelleggel – egy tágan megfogalmazott munkakör meghatározásával – rögzül. Annak mindennapi aprópénzre váltása alapvetően a munkáltató feladata, aki utasításai révén konkretizálja, hogy a munkavállalónak hogyan kell teljesítenie. Az utasítás végrehajtása tehát igen fontos munkavállalói kötelezettség. Az utasítás csak ritka – a törvényben meghatározott – esetekben tagadható meg, olykor a megtagadása kifejezetten kötelező (pl. ha az utasítás teljesítése más egészségét fenyegetné).

5. Külön figyelmet érdemel az azon fordulata, mely szerint a munkavállalónak a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és szokások szerint kell dolgoznia. Egy adott szakma írott vagy íratlan szabályainak megtartása ennélfogva szintén munkavállalói kötelezettséggé válnak, és munkajogi kötelezettségszegések különféle szankciói társíthatók ezek megsértéséhez.


Kapcsolódó cikkek

2019. október 31.

Több munkáltató által létesített munkaviszony

Ugyan a munkaviszonyra gondolva legtöbbünkben egy munkáltatót és egy munkavállalót összekötő jogviszony sejlik fel, nem elképzelhetetlen, sőt egyre gyakoribb, hogy a munkaviszonynak kettőnél több alanya legyen. Ilyen jogi konstrukció a több munkáltató által létesített munkaviszony is, melyben a munkáltatói oldalon több személy vesz részt.
2019. november 14.

A szakszervezet kollektív szerződéskötési képessége

A szakszervezet elsődleges célja, hogy előmozdítsa és védelmezze tagjainak gazdasági és szociális érdekeit. A célok megvalósításának leghatékonyabb és legfontosabb eszköze a szakszervezetek kollektív szerződéskötési képessége. A hatályos szabályozás jelentősen bővíti a munkaviszonyok szerződéses alapú szabályozását, ezáltal nagyobb hangsúlyt fektetve a kollektív szerződések munkaviszony-formáló és szabályozó szerepére.