Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ha a munkáltató él felmondással, akkor a felmondási idő felének megfelelő időtartamra köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ezt nevezzük felmentési időnek, amely arra szolgál, hogy a munkavállalónak legyen ideje új munkahelyet keresni, vagy megélhetésének biztosításáról másképp gondoskodni.
A felmentési idő mértéke tehát a felmondási idő fele, azzal, hogy a töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. A felmentési időt a munkavállaló kérésének megfelelően, legfeljebb két részletben kell kiadni. Például, a munkavállaló felmondási ideje 35 nap, ebből – a kerekítési szabály alapján – a felmentési idő 18 nap. A munkavállaló jogosult eldönteni, hogy a felmondási idejéből mely napokra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Nem kötelező tehát a felmentési időt a felmondási idő végére időzíteni, jóllehet a legtöbb esetben mindkét fél számára ez az ésszerű. Annak sincs akadálya, hogy a munkavállaló akár rögtön a felmondás közlésének másnapjától kérje a felmentési idő első részletét. Kettőnél több részletben azonban csak a munkáltató beleegyezésével vehető igénybe a felmentési idő.
Arra nincs törvényi szabály, hogy a felmentési idő ütemezésére vonatkozó kérését a munkavállaló legkésőbb mikor közölheti. Célszerű ezt minél előbb, lehetőleg már a felmondása közlésekor tisztáznia a feleknek, hiszen ez alapján tudja megszervezni a munkáltató a munkakör átadását, átvételét, illetve intézni a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos egyéb adminisztratív és elszámolási kérdéseket. A felmentési idő ütemezésének a szabadság kiadása szempontjából is jelentősége lehet. A munkáltató gyakran inkább természetben kívánja biztosítani a munkaviszony megszűnéséig járó időarányos szabadságot, mintsem azt pénzben váltsa meg a jogviszony végén. A szabadságot azonban csak olyan napokra lehet kiadni, amikor más okból nem mentesül a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállaló. Így a felmentési időre nem, csak a felmondási idő egyéb napjaira lehet kiadni a szabadságot. Arra is figyelni kell, hogy a munkáltató a szabadság kiadásáról 15 nappal előre köteles tájékoztatást adni a munkavállalónak.
A felmentési idő alatt a munkavállalót távolléti díja illeti meg. Nem illeti meg távolléti díj a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult (pl. ha a felmentési idő alatt keresőképtelen beteg). Azonban a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet, ha a munkavállalót a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavégzés alóli felmentés után következett be.
A felmentési idő a munkáltatói felmondás esetén jár. Szemben a végkielégítéssel, nincs jelentősége, hogy milyen indokból kerül sor a munkáltatói felmondásra, a felmentési időt mindig biztosítani kell. A felmentési időre járó távolléti díj azonban nem csak akkor illetheti meg a munkavállalót, ha a munkáltató felmondást közöl vele. Így ezt az összeget – értelemszerűen a munkavégzés alóli mentesítés nélkül – akkor is ki kell fizetni, ha a munkaszerződés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen és azt meg kell szüntetni, továbbá ha a munkáltató jogutód nélküli megszűnése vagy jogviszonyváltás miatt szűnik meg a munkaviszony, valamint a munkavállaló indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondása (rendkívüli felmondása) esetén. Ez az összeg akkor is jár a munkaviszony végén, ha a munkakör megosztásra létesített munkaviszony azért szűnik meg, mert a munkavállalók száma egy főre csökken, vagy ha a több munkáltatóval létesített munkaviszony megszűnésének oka az, hogy a munkáltatók száma egyre csökken.
| HR & Munkajog |
|---|
|
|
Különösen a hosszabb ideig fennálló munkaviszony felmondásakor jelentős kérdés, hogy vajon a felmentési idő munkában töltött időnek számít-e a szabadság számításánál. A felmentési időt a törvény kifejezetten nem sorolja fel azon távollétek között, amelyeket munkában töltött időnek kell tekinteni. Ezért a felmentési idő nem szabadságra jogosító idő, noha a munkáltató a munkavállaló javára eltérhet e törvényhelytől, és biztosíthatja a felmentési időre eső időarányos szabadságot is.
A felmentési idő szabályaitól kollektív szerződés a munkavállaló hátrányára is eltérhet, így a szakszervezet és a munkáltató megállapodásával a bemutatottaktól teljesen eltérő szabályokat is alkothat a felmentési időre.
