Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munka és a családi élet összeegyeztethetősége, az erre irányuló jogi eszközök megválasztása örök téma, mely által előtérbe kerülnek a munkajog szociális aspektusai. A családalapítás, valamint a gyermekvállalás számos kihívás elé állítja a munkavállalókat, ugyanis a gyermekek gondozása, nevelése jelentős időt vesz el a szülők életéből. Erre való tekintettel a jogalkotó pótszabadságot biztosít, az alábbi szabályok szerint.
A hatályos munka törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) a gyermekvállaláshoz kapcsolódóan két jogcímen biztosít pótszabadságot a munkavállalóknak, egyrészt a gyermek születésére tekintettel, másrészt a gyermek életkora alapján. A pótszabadságok körében a munkavállaló gyermekének a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti, saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek minősül [Mt. 294. § (1) bek. c)]. Mindebből következik, hogy a pótszabadság kiterjed arra a gyermekre, aki egy háztartásban él a szülővel, de nem vér szerinti leszármazó; míg nem jár azon esetben, amikor a vér szerinti szülő nem él együtt gyermekével.
Az Mt. 118. § (4) bekezdése értelmében az apának gyermeke születése öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár. Ezeket a napokat az apa kérésének megfelelő időpontban, de legkésőbb a gyermek(ek) születését követő második hónap végéig kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.
A gyermek(ek) életkorára vonatkozóan a törvény előírja, hogy a pótszabadság először a gyermek születésének évében, utoljára pedig a gyermek 16. életévének betöltése évében illeti meg a szülőket, a gyermekek számától függően. Míg egy gyermek után két munkanap, addig kettőnél több gyermek után már hét munkanap pótszabadságot biztosít a jogalkotó [Mt. 118. § (1) bek.]. Ezen túlmenően, fogyatékos gyermek esetén a pótszabadság mértéke gyermekenként további két munkanappal nő [Mt. 118. § (2) bek.]. A pótszabadság mindkét szülőt önállóan illeti meg, azaz nem kell egymás között felosztaniuk a napokat.
A gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadság kiadása kapcsán felmerülő költségek megtérítéséről szóló 350/2014. (XII.29.) Kormányrendelet kimondja, hogy amennyiben az apa a pótszabadságra jogosító időtartamon belül munkahelyet változtat, az új munkáltatójánál akkor jogosult a pótszabadság igénybevételére, ha igazolja, hogy az előző munkáltatónál a pótszabadságot részben vagy egészben még nem vette igénybe. Erről – és részleges igénybevétel esetén a már kivett napok számáról – az előző munkáltató a munkavállaló kérésére három munkanapon belül köteles igazolást kiadni [350/2014. (XII.29.) Kormányrendelet 1. § (6) bek.]. Mindebből következik, hogy ezt a pótszabadságot nem kell figyelembe venni a szabadság időarányos mértékének megállapításánál, így a munkaviszony megszűnésekor megváltani sem szükséges, mivel a következő munkaviszonyban is kiveheti azt az apa (figyelembe véve a fent említett, gyermek születésétől számított 2 hónapos határidőt).
Egyebekben, a pótszabadságok kiadása kapcsán is érvényesül az a szabály, mely szerint a munkavállalónak a szabadságra vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie [Mt. 122. § (2) bek.]. Érdemes megjegyezni, hogy az Mt. pótszabadságra vonatkozó rendelkezéseitől kollektív szerződésben el lehet térni, de csakis a munkavállaló javára, azaz kollektív megállapodás útján a munkáltató a törvényben megállapított napokhoz képest többletet biztosíthat a munkavállalók részére.
