Megjelentek a munkáshitel részletszabályai
Megjelentek a dolgozó fiataloknak szóló munkáshitel részletszabályai – közölte a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) szombaton.
A gyermek után járó pótszabadság szabályai
Habár a gyermekek kapcsán sokszor inkább arra asszociálunk, hogy érkezésükkel a szülők szabadsága az addig megszokotthoz képest sok tekintetben korlátozódik, munkajogi szempontból ennek épp a fordítottja igaz, a munkavállalók gyermekük születésével ugyanis az addiginál több éves szabadságra lesznek jogosultak. E pótszabadság ugyanakkor nem minden köznapi értelemben vett gyermek után jár, emiatt érdemes a gyermek jogi fogalmát közelebbről is megvizsgálni.
| Releváns jogszabályok:
– 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről |
A munkavállalót gyermekeire tekintettel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 118. § (1) bekezdése alapján azok tizenhat éves koráig illeti meg pótszabadság. A munkavállaló a gyermekre tekintettel először annak születésének évében, utoljára pedig abban az évben jogosult pótszabadságra, amelyik évben gyermeke tizenhatodik életévét betölti [Mt. 118. § (3) bekezdés]. A pótszabadság mértéke függ a gyermekek számától is, a munkavállaló
• egy gyermek után kettő,
• két gyermek után négy,
• kettőnél több gyermek esetén hét
munkanap pótszabadságra jogosult [Mt. 118. § (1) bekezdés]. A pótszabadság mértéke fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő [Mt. 118. § (2) bekezdés]. Ha tehát a munkavállalónak például van egy négyéves fogyatékkal élő és egy hatéves gyermeke, a munkavállalónak 4 + 2, azaz hat munkanap gyermek utáni pótszabadság jár az adott évben.
A gyermek utáni pótszabadság kiadására vonatkozó szabályok idén év elejétől megváltoztak, 2024-től azt teljes egészében az arra jogosult munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni [Mt. 122. § (4a) bekezdés]. Az évi hét nap szabadság, mellyel a munkavállaló ezt meghaladóan jogosult rendelkezni [Mt. 122. § (2) bekezdés], ehhez hozzáadódik, így a gyermekes munkavállaló munkáltatója akár 2-3 hétnyi szabadságot is a munkavállaló igénye szerinti időpontban köteles kiadni. A kiadásra vonatkozó igényét a munkavállalónak legalább 15 nappal korábban jeleznie kell a munkáltató felé, amennyiben később szól, a munkáltató a szabadságot számára már nem köteles biztosítani a kért időpontban [Mt. 122. § (4a) bekezdés].
A fentiek alapján a gyermek után járó pótszabadság intézménye nem feltétlenül tűnik túl bonyolultnak. A gyakorlatban a gyermek után járó pótszabadságot mégis sok dilemma övezi, lévén az csupán azon gyermekekre tekintettel illeti meg a szülőt, melyeket saját háztartásban nevel vagy gondoz [Mt. 294. § (1) bekezdés c) pont]. A jogszabály speciális rendelkezése alapján azon szülők esetében is teljesül ez a feltétel, akik különélő szülőkként közös szülői felügyelet gyakorolnak és a gyermeküket saját háztartásukban egymást felváltva, azonos időtartamban nevelik. De ezen túl is számos olyan helyzet áll elő az életben, melyben a munkavállaló gyermeke felett teljes felügyeletet gyakorol, de a jogszabály megszorító értelmezése alapján rá tekintettel pótszabadságra mégsem lenne jogosult.
A saját háztartásban történő nevelést, gondozást a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 4. § k) pontja definiálja. Ez alapján saját háztartásban neveltnek, illetve gondozottnak csak az a gyermek minősül, aki a munkavállalóval életvitelszerűen együtt él és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki. Ha ezt a szabályt szigorúan értelmezzük, gyermek utáni pótszabadságra nem – de családi adókedvezményre, családi pótlékra sem – jogosult az, aki gyermekével legalább két éjszakát nem azonos ingatlanban tört el. Így a pótszabadságtól elesik többek között a gyermekét nyári táborba vagy akár csak a nagymamához hétvégére elküldő szülő, ahogy a hétközben kollégiumban elhelyezett gyermek szülője is. Ezen értelmezés alapján ugyanígy nem lenne jogosult gyermek utáni pótszabadságra az a munkavállaló, aki maga munkásszálláson kerül elhelyezésre, esetleg többműszakos munkarendben dolgozik, vagy akárcsak alkalmanként éjszakai munkát végez.
A tapasztalatok szerint ugyan a munkásszálláson tartózkodók – magyarok és külföldiek egyaránt – gyermekeikhez, családjukhoz, állandó lakóhelyükre választásuk szerint, leggyakrabban is csupán heti rendszerességgel, esetenként csupán félévente, évente utaznak haza, gyermekük életéből nem kerülnek ki. A munkásszálláson elhelyezettek munkabérüket részben vagy egészben továbbítják a gyermekek személyes felügyeletét ellátó családtagoknak, a gyermekek nevelését, gondozását érintő döntéshozatalból a távolból is kiveszik a részüket, gyermekeikkel élénk kapcsolatot tartanak. A Cst. rendelkezésének megengedő, a gyermek utáni pótszabadság rendeltetését inkább szem előtt tartó értelmezése szerint ezek a munkavállalók gyermekük neveléséből nem esnek ki csupán amiatt, hogy vele alkalmanként, de akár visszatérően nem egy helyen alszanak. Ezen értelmezés szerint a munkavállalók életvitelszerűen ott élnek, ahová munkásszállásukról időnként hazatérnek, gyermekük nevelését és gondozását azt leszámítva, hogy éjszaka álmukat nem őrzik közvetlen közelről, el tudják látni, róluk anyagilag és egyebekben is gondoskodhatnak, a nevelést, illetve gondozást meghatározó döntésekben részesek lehetnek, gyermekükkel élénk kapcsolatot tarthatnak.
Ugyan a munkáltatók közül nem egynél felmerül, hogy e szabály alapján a külföldi munkavállalóktól vonják meg elsősorban a gyermek után járó pótszabadságot, fontos tudatosítani, hogy a gyermek után járó pótszabadságra vonatkozó szabályt egységesen szükséges értelmezni magyar, EGT állampolgár, valamint szomszédos és nem szomszédos harmadik országbeli államok állampolgárai kapcsán, lévén ők azonos feltételek mentén kerülnek munkásszálláson történő elhelyezésre. Eltérő gyakorlat alkalmazása e munkavállalói csoportok esetében közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósítana meg a munkáltató részéről, hiszen pusztán állampolgárságuk alapján különböztetné meg az egyébként összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalókat, ami pedig jogellenes.
Fontos emellett az is, hogy a családi adókedvezményre való jogosultság szintén azonos gyermek-fogalomra épít, ezért a munkáltatónak a gyermek utáni pótszabadságot és a családi adókedvezményre való jogosultságot is javasolt következetesen, azonosan kezelnie.
A munkáltató tehát bármely értelmezést választja is, fontos, hogy azt valamennyi munkavállaló kapcsán következetesen, megkülönböztetés nélkül érvényesítse. Ha a munkáltató a külföldieknek nem ad ki gyermekeikre tekintettel pótszabadságot, azt a szintén munkásszálláson elhelyezett magyar munkavállalóktól is meg kell tagadnia. Ugyanez érvényes a családi adókedvezmény érvényesítésére, nem elfogadható, ha a munkáltató ugyanazt a munkavállalót gyermeke után adókedvezményre jogosultként kezeli, gyermek után járó pótszabadságot viszont nem biztosít a számára.