A határozott idejű munkaviszony előnyei és hátrányai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaviszony alanyai a munkaviszony létrehozásakor dönthetnek, munkaviszonyuk határozott vagy határozatlan időre szóljon. Lévén a határozott idejű munkaviszony megszüntetése némileg szigorúbb keretek között lehetséges, az amellett történő döntés előtt érdemes megfontolni, mindkét fél számára előnyös-e az atipikus forma alkalmazása.

Határozott idejű munkaviszony szabadon létesíthető, annak alkalmazását a feleknek nem kell indokolniuk. A munkáltató jogos érdekét csupán abban az esetben szükséges igazolni, amikor a határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása, illetve az újabb határozott idejű munkaviszony létesítése az előző határozott idejű munkaviszony megszűnésétől számított hat hónapon belül történik [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 192. § (4) bekezdés]. E szabály célja, hogy megakadályozza a határozott idejű munkaviszony visszaélésszerű, a munkavállalót kiszámíthatatlan, kiszolgáltatott helyzetbe hozó alkalmazását. Amennyiben erről nincs szó, és a munkáltató jogos gazdasági érdeke fennáll, például csak egy meghatározott projekt végrehajtása vagy egy határidős munka elvégzése céljából venné igénybe a munkavállalót, úgy a feleknek lehetőségük van dönteni, a munkaviszonynak mely formáját kívánják alkalmazni.

Nem áll azonban rendelkezésre a választás lehetősége akkor, ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély, így tipikusan tartózkodási engedély megszerzése szükséges, ilyenkor a feleknek mindenképp határozott időre szóló munkaszerződést kell kötniük [Mt. 192. § (3) bekezdés]. A határozott idejű munkaviszony létesítésével együtt járó előnyöket, illetve hátrányokat a feleknek ezesetben érdemes még az engedély iránti kérelem benyújtása előtt megfontolniuk, hiszen az engedély kiállítása esetén – az engedélyben foglaltaktól függően – már foglalkoztatási kötelezettség is fennállhat.

A határozott idejű munkaviszony a szerződésben meghatározott idő lejártával automatikusan megszűnik [Mt. 63. § (1) bekezdés c) pont], a feleknek a megszűnés kapcsán csupán elszámolniuk kell egymással, egyéb kötelezettség nem terheli őket. Amennyiben azonban bármelyik fél a szerződésben határozott idő lejártát megelőzően szeretné megszüntetni a szerződést, könnyen olyan fizetési kötelezettséggel találhatja szemben magát, mellyel határozatlan idejű munkaviszony megszüntetése esetén nem terhelné. Emiatt különösen fontos a határozott időre szóló munkaviszony létesítését megfontolni azokban az esetekben, amikor a felek még nem ismerik egymást, a másik fél szokásairól, egymás együttműködési hajlandóságáról nincs információjuk, hiszen ilyenkor a munkaviszony fenntartása középtávon sérelmessé válhat. Természetesen próbaidő kikötésére határozott idejű munkaviszony esetén is lehetőség van [Mt. 45. § (5) bekezdés], annak letelte és a határozott idő lejárta között azonban akár 3-4 év szigorú lekötöttséggel járó időszak is eltelhet. Ez természetesen a másik fél szempontjából előnyként értékelhető, hiszen ez alatt az idő alatt a munkáltató biztosan számíthat a munkavállaló munkaerejére, míg a foglalkoztatott nem kényszerül új munka után nézni.

Amennyiben a határozott idejű munkaviszonyt a munkavállaló szeretné idő előtt megszüntetni, úgy felmondását köteles megindokolni. Felmondásának indoka csupán olyan ok lehet, mely számára a munkaviszony fenntartását a továbbiakban lehetetlenné teszi, vagy az számára a körülményekre tekintettel aránytalan sérelemmel járna [Mt. 67. § (2) bekezdés]. Figyelemmel arra, hogy a munkavállaló határozatlan időre szóló munkaviszonyát ezzel szemben bármikor indoklás – így különösebb korlátozás – nélkül felmondhatja, ez jelentős korlátozást jelent számára. A határozott idejű munkaviszony munkavállalói oldalon tehát nem szüntethető meg arra hivatkozással, hogy a dolgozó valamivel jobban fizető állást talált, a megszüntetés okaként olyan okot kell megjelölni, amely a további munkavégzést aránytalanul hátrányossá teszi, ténylegesen ellehetetleníti a számára. A felmondási időt ebben az esetben is az általános szabályok szerint kell letölteni. Ha a munkavállaló ilyen okot megjelölni nem tud, mégis felmondást közöl, munkaviszonya megszüntetése jogellenesnek minősül, minek következtében a határozott időből még hátralévő időre, de legfeljebb három hónapra járó távolléti díjának megfelelő összeget köteles a munkáltató részére megfizetni [Mt. 84. § (2) bekezdés]. Határozatlan idejű munkaviszonya jogellenes megszüntetése esetén ezzel szemben a munkavállaló csupán a felmondási idejére járó távolléti díjnak megfelelő összeggel, jellemzően egyhavi távolléti díjával felel.

A munkáltató a határozott időre szóló munkaviszonyt indoklással és indoklás nélkül egyaránt megszüntetheti. Indoklás nélkül közölt felmondással a foglalkoztatónak munkaviszony ún. elszámolási jogviszonnyá történő azonnali hatályú átalakítására van lehetősége, ilyenkor köteles a munkavállaló részére a határozott időből még hátrelévő időre, de legfeljebb tizenkét hónapra járó távolléti díjat megfizetni. Indoklással a munkáltató a határozatlan idejű munkaviszony megszüntetésére nyitva álló eseteknél jóval szűkebb körben, felszámolási- és csődeljárás alatt, a munkavállaló képességére alapított okból, illetve a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tévő elháríthatalan külső ok fennállására hivatkozva szüntetheti meg a munkaviszonyt [Mt. 66. § (8) bekezdés].

Közös megegyezéssel természetesen a határozott időre szóló munkaviszony is korlátozás nélkül megszüntethető [Mt. 64. § (1) bekezdés a) pont], ilyenkor a feleknek az anyagiakat illetően a fentiek figyelembevételével célszerű megegyezniük.

---