Kapcsolódó termékek: Munkajogi kiadványok, HR Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mi a javasolt szabályos megoldás abban az esetben, ha a termelés egy műszakban, 8 vagy 12 órában folyik naponta, de szükség van arra, hogy hétvégén is rendszeresen folytatódjon a munka?
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerint a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani, ezt nevezzük általános munkarendnek. A hét minden napjára munkaidőkeret, vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén lehet munkaidőt beosztani [Mt. 97. § (2-3) bekezdés]. Tehát, ha rendszeresen szükséges a hétvégi munkavégzés, akkor az egyenlőtlen munkaidő-beosztás valamely formáját kell alkalmazni.
Felhívjuk a figyelmet, hogy a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett is jogosult heti két pihenőnapra, vagy egybefüggő 48 óra heti pihenőidőre, amely azonban egyenlőtlenül is beosztható (Mt. 105-106. §). Például, a munkavállaló hétfőtől szombatig dolgozik, vasárnap pedig a pihenőnapját tölti.
Ebben az esetben egy másik héten, de még az adott munkaidőkeret (elszámolási időszak) alatt kell beosztani részére az elmaradt pihenőnapot.
Végül, a vasárnapi munkavégzés további korlátokhoz kötött. E napra rendes munkaidő csak a törvényben meghatározott esetekben osztható be (Mt. 101. §).
Hosszabb betegség esetén az éves időarányos szabadság kiszámításánál a 30 napon túli keresőképtelenségbe a betegszabadság is beleértendő, vagy csak a 15 nap betegszabadságon felüli 30 napon túli táppénzes idővel kell csökkenteni a munkavállaló tárgyévi szabadságkeretét?
| Az új Ptk. és az Mt. együttes alkalmazása |
|---|
|
Dr. Berke Gyula, Dr. Pál Lajos, Tálné Dr. Molnár Erika Ízelító a tematikából: Megtámadhatóság és semmisség, több alanyú munkaviszonyok, a sérelemdíj és a munkajogi kárfelelősségi szabályok, általános szerződési feltételek szabályainak alkalmazása a munkajogban |
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerint a szabadság szempontjából munkában töltött időnek minősül a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség tartama [Mt. 115. § (2) bekezdés e) pont]. Nincs tehát jelentősége, hogy a keresőképtelenség időszakára a munkavállaló betegszabadságot kap, vagy társadalombiztosítási ellátásként táppénzt.
Ezért a 30 nap keresőképtelenség számításakor a betegszabadság idejét is figyelembe kell venni. Megjegyzem, hogy ezzel egyezően a keresőképtelenség mindig a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség teljesítése alóli jogszerű mentesülésnek minősül, függetlenül attól, hogy erre az időszakra milyen jogcímen, milyen ellátást (juttatást) kap a munkavállaló [Mt. 55. § (1) bekezdés a) pont].
Válaszadó. dr. Kártyás Gábor. További kérdéseket és válaszokat itt talál.
Bár nem ebben az időszakban a legszélesebb a kínálat a munkáltatói oldalon és lassul a kiválasztás folyamata is, de jellemzően nem húzzák le a rolót a vállalkozások. Igenis van esély álláskeresőként, bár szükség van egy kicsit több türelemre.
Beindult az alkalmi munkák szezonja, május második felétől látványosan nőttek az ilyen típusú megbízásokra toborzó álláshirdetések, amelyekben leggyakrabban egyebek mellett felszolgálót, pincért, sofőrt és futárt keresnek – közölte a Profession.hu kedden.
A munkavállalók majdnem fele (45%) úgy érzi, hogy az elmúlt évben jelentősen megnőtt a munkaterhelése, kétharmaduk (62%) pedig bizonytalannak érzi helyzetét a munkahelyi változások felgyorsulása miatt. Mindez a készségeik hosszú távú fejlesztésére ösztönzi őket, és 28% akár váltana is munkahelyet egy éven belül – derül ki a PwC Global Workforce Hopes & Fears felméréséből.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
