Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkáltató képviseletében a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult a jognyilatkozatok megtételére. Így, amikor a munkáltató megszünteti a munkavállaló munkaviszonyát, az erre vonatkozó jognyilatkozatot a munkáltató nevében a munkavállaló vonatkozásában munkáltatói jogkört gyakorló személy írhatja alá. Kérdésként merül fel azonban, hogy mikor, illetve mit tehet a munkáltató, ha nem a megfelelő személy írta alá a jognyilatkozatot.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 20. § (3) bekezdése szerint, ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy (szerv, testület) gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot jóváhagyta. Jóváhagyás hiányában is érvényes a jognyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára.
E szabály lehetővé teszi, hogy az álképviselő által tett jognyilatkozat, amely főszabály szerint érvénytelen, a munkáltatói jogkör gyakorlójának jóváhagyásával érvényes legyen. Mivel az Mt. a jóváhagyás tekintetében nem fogalmaz meg időbeli korlátot, a munkáltató még akár a perben is megteheti a munkaviszony megszüntetésére irányuló jóváhagyó nyilatkozatot. Mindezt jól tükrözi az alábbi bírósági ítélet is (BH2021. 85).
Az ügyben felperes munkavállaló késve jelent meg a munkahelyén, majd a munkakezdéskor elvégzett alkoholszondás ellenőrzés alkoholtartalmat mutatott ki a szervezetében. Az eredményt a felperes vitatta, ezért kérésére ugyanazon a napon vérvizsgálatra is sor került, amely azonban megerősítette az alkoholos befolyásoltságot. A történtek miatt az alperes munkáltató azonnali hatályú felmondással megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát.
A munkavállaló munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítása érdekében bírósághoz fordult, mondván a felmondás nem az arra jogosulttól származott. A munkáltató ezt vitatta, illetve arra is hivatkozott, hogy a jognyilatkozatot a munkáltatói jogkör gyakorlója utólag jóváhagyta.
Az elsőfokon eljárt bíróság szerint a munkáltatói intézkedést nem az arra jogosult személy írta alá, a munkáltató pedig csak elkésetten, a perfelvétel lezárását követően csatolta az Mt. 20. § (3) bekezdése szerinti utólagos jóváhagyó nyilatkozatot. A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy mivel nincs konkrét jogszabályi korlátozás, ezért a munkáltatónak a jognyilatkozat utólagos jóváhagyására való jogát nem lehet korlátozni. A jóváhagyó jognyilatkozat nem valamilyen tény, körülmény bizonyítására szolgál, hanem olyan, a per bármely szakaszában megtehető konstitutív jognyilatkozat, amely az eredeti jognyilatkozat érvénytelenségi okát küszöböli ki. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság nem állapította meg az azonnali hatályú felmondás jogellenességét.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy az azonnali hatályú felmondást V. Z., illetve Gy. A. írta alá, pedig a felperes vonatkozásában a munkáltatói jogkört a munkaszerződésében foglaltak szerint M. J. gyakorolta. A kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság rögzítette, hogy a munkáltató a perfelvétel lezárását megelőzően kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondást aláíró személyek jogát a munkáltatói jogkör gyakorlója delegálta, azaz meghatalmazást adott a jognyilatkozat tételére, ha pedig ez nem történt meg, akkor a jognyilatkozatot utólag jóváhagyta. A perfelvétel lezárását megelőzően az elsőfokú bíróság tájékoztatta is a feleket a bizonyítási teherről, amely szerint az alperest terheli a bizonyítás arra nézve, hogy az azonnali hatályú felmondást aláíró személy, annak aláírására jogosult volt, ennek hiányában pedig azt a munkáltatói jogkör gyakorlója jóváhagyta, a munkáltató azonban a tájékoztatás ellenére az ismertetett tényelőadás bizonyítására indítványt nem terjesztett elő.
Abban a másodfokú bíróság is egyetértett, hogy az Mt. 20. § (3) bekezdése a jóváhagyásra nem szab határidőt, de eljárási szabálysértés (az ellenkérelem tiltott megváltoztatása miatt) az alperest a kereseti kérelem szerint marasztalta.
A felülvizsgálat során a Kúria vitatta, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül tájékoztatta volna alperest az eljárási kötelezettségeiről. Azt azonban megállapította, hogy az Mt. 20. § (3) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a jogosulatlan személy által tett jognyilatkozat miatti érvénytelenségi okot a munkáltató orvosolja akként, hogy az álképviselő által tett jognyilatkozatot az eljárásra jogosult személy utólag jóváhagyja. E jognyilatkozat megtételére az Mt. valóban nem ír elő határidőt, így azt időkorlát nélkül teheti meg az arra jogosult, azonban az eljárásjogi szabályokra figyelemmel kell lenni
