Kapcsolódó termékek: Munkajogi kiadványok, HR Jogtár demo
Az Európai Unióban érvényesülő munkavállalói mobilitás kétféleképpen valósulhat meg. Az uniós állampolgár egyrészről élhet a szabad mozgás jogával és munkát vállalhat valamely tagállamban. Sor kerülhet azonban arra is, hogy a munkáltató a munkavállalóját egy másik tagállamba küldi ki, ahol szolgáltatásteljesítés céljából ideiglenesen munkát kell végeznie. Ez utóbbi esetben a küldő ország munkavállalójára a fogadó ország egyes munkajogi szabályait alkalmazni kell.
| Releváns magyar jogszabály: |
Amikor egy uniós munkáltató a munkavállalóit egy másik tagállam területére küldi annak érdekében, hogy ott ideiglenesen munkát végezzenek, akkor kiküldtetésről beszélünk. Ilyenkor a küldő vállalkozás és a szolgálatásnak az adott tagállamban működő címzettje között szerződéses kapcsolat áll fenn, a munkavállalók kiküldésének célja pedig a kiküldő vállalkozás által vállalt szolgáltatás teljesítése. A kiküldött munkavállaló a kiküldetés teljes időtartama alatt az eredeti (kiküldő) munkáltatójával áll munkaviszonyban, de tényleges a fogadó államban fog munkát végezni. A kiküldött munkavállaló értelemszerűen kiszolgáltatottabb helyzetben van a fogadó állam dolgozóival szemben, ezt felismerve pedig az EU olyan garanciális jellegű szabályokat alkotott, amelyek célja az Európai Unión belül megvalósuló szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása mellett a kiküldött munkavállalók védelme.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelvével (1996. december 16.) (a továbbiakban: 96/71/EK irányelv) való összhang megteremtése érdekében rögzíti, hogy melyek azok a minimumszabályok, amelyeket a külföldi munkavállaló Magyarországon való kiküldtetésének időtartama alatt kötelezően alkalmazni szükséges, annak ellenére, hogy a munkavállaló munkaviszonyára egyébként nem a magyar munkajog szabályai az irányadóak. A minimális munkafeltételek között az Mt. a leghosszabb munkaidő és a legrövidebb pihenőidő mértékét, a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértékét, a munkavégzés helyén általánosan irányadó díjazás összegét, a munkaerő-kölcsönzés meghatározott feltételeit, a munkavédelmi feltételeket, a várandós, vagy kisgyermekes nő, valamint a fiatal munkavállaló munkavállalási és foglalkoztatási feltételeit, továbbá az egyenlő bánásmód követelményét, a munkavállalónak a munkáltató által biztosított szállás feltételeit, az ún. kiküldetési utazással, ellátással, szállással kapcsolatos költségekre fizetett juttatásokat, költségtérítést nevesíti [Mt. 295. § (1) bekezdés].
A minimális bérszint tekintetében a 96/71/EK irányelv úgy rendelkezik, hogy annak fogalmát és mértékét annak a tagállamnak a nemzeti jogszabályai, illetve gyakorlata határozzák meg, amelynek a területén a munkavállaló kiküldetésben tartózkodik [96/71/EK irányelv 3. cikk]. Az Mt. ezt a szabály úgy konkretizálja, hogy kimondja, a munkavégzés helyén általánosan irányadó díjazás fogalmán az Mt. 136–153. §-ban meghatározott díjazást kell érteni és abba nem kell beszámítani a kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjrendszerekbe történő befizetést, valamint a munkavállalónak nyújtott olyan díjazást, amely nem képezi a személyi jövedelemadó alapját [Mt. 295. § (3) bekezdés].
Fontos, hogy ezek a szabályok a kiküldetés két speciális tényállásánál, a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottaknál, valamint a cégcsoporton belül kirendelt dolgozóknál is irányadóak és alkalmazandóak. A 96/71/EK irányelv ugyanis kimondja, hogy az irányelvben foglalt szabályokat (és ezzel egyidejűleg a magyar munkajogba átültetett rendelkezéseket) kell alkalmazni akkor is, ha: (i) a munkáltató munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozásként vagy munkaerőt rendelkezésre bocsátó vállalkozásként munkavállalót küld ki egy tagállam területén letelepedett vagy ott működő vállalkozáshoz, illetve ha (ii) munkavállalókat küld ki a tagállam területén a csoport tulajdonában lévő telephelyre vagy vállalkozáshoz. A munkaerő-kölcsönzés és a kirendelés esetén is elvárás, hogy a kiküldő vállalkozás és a kiküldött munkavállaló a kiküldés időtartama alatt munkaviszonyban álljanak egymással [96/71/EK irányelv 1. cikk (3) bekezdés].
Határon átnyúló munkaerő-kölcsönzés esetében a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelvének (2008. november 19.) (a továbbiakban: 2008/104/EK irányelv) szabályait is figyelembe kell venni. E tekintetben a kölcsönzött munkavállalókra alkalmazandó rendelkezések némiképp speciálisabbá válnak, ugyanis a 2008/104/EK irányelv kimondja, hogy a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeknek – a kölcsönvevő vállalkozásnál töltött kikölcsönzés időtartamára – legalább olyan szintűnek kell lenniük, mintha az adott állás betöltésére közvetlenül a kölcsönvevő vállalkozás vette volna fel őket [2008/104/EK irányelv 5. cikk (1) bekezdés]. Amennyiben a fizetést nézzük, úgy ezt azt jelenti, hogy a kölcsönzött munkavállalók esetében nem a munkavégzés helyén általánosan irányadó díjazás összegét, hanem a kölcsönvevő vállalkozás saját munkavállalóinak fizetett díjazást kell figyelembe venni és a kölcsönzöttek vonatkozásában alkalmazni.
Abban az esetben, ha egy magyarországi munkáltató küldi ki munkavállalóját egy uniós államba ideiglenes munkavégzés céljából (függetlenül attól, hogy a kiküldetés mely tényállása valósul meg), akkor a magyarországi munkavállalóra ugyanúgy szükséges alkalmazni a fogadó állam egyes minimumszabályait a munkafeltételek tekintetében, annak ellenére, hogy a munkavállalóra egyébként a magyar munkajog szabályai lesznek irányadóak.
Az Európai Unión belül megvalósuló munkavállalói mobilitás számos dolgozó számára lehetőséget teremt a munkavállalásra, új lehetőségek kipróbálására, kultúrák megismerésére, a munkáltatóknak pedig kedvező, hogy szolgáltatásaikat szélesebb körben tudják nyújtani és teljesíteni. Annak érdekében viszont, hogy jogszerűen és a munkavállalói érdekeket figyelembe véve kerüljön sor erre, a jogszabályok betartására és következetes végrehajtására van szükség.
Idén júniusban a 15-74 éves foglalkoztatottak átlagos létszáma az előző év azonos időszakához képest lényegében nem változott, 4 millió 768 ezret tett ki. A munkanélküliek száma 210 ezer, a munkanélküliségi ráta 4,2 százalék volt.
A munkavállalóknak globálisan állásuk hosszú távú biztonsága a legfontosabb szempont a munkahely kiválasztásánál, Magyarországon viszont a bérezés áll az első helyen – derül ki a Boston Consulting Group (BCG), a Stepstone Group, valamint a The Network és magyar partnere, a Profession.hu közös nemzetközi kutatásából. A mesterséges intelligencia térnyerése jól láthatóan átrajzolja a munkavállalói attitűdöket.
Májusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 652 000 forint, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 448 700 forint volt. A bruttó átlagkereset 14,8, a nettó átlagkereset 14,6, a reálkereset pedig 10,4 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest – jelentette szerdán a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
