A külföldi kiküldetés adó- és társadalombiztosítási összefüggései

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kiküldetés, kirendelés, átirányítás…. Hova tűnt az Mt.-ből a munkáltató azon joga, hogy egyoldalú utasításával a munkavállalót más munkavégzési helyen, akár külföldön és/vagy más munkakörben foglalkoztassa? A lehetőség megmaradt, csak a szabályozási technika és tartalom módosult. A munkajogi formalitásokon túl cikkünkben a külföldi kiküldetés adó- és társadalombiztosítási összefüggéseit mutatjuk be.


Az Mt. – a rugalmas foglalkoztatás érdekében – kivételesen lehetővé teszi, hogy a munkáltató ideiglenesen ne a munkaszerződés szerint foglalkoztassa a munkavállalót. Ilyenkor a munkáltató egyoldalú utasítása alapján a dolgozó nem a szerződése szerinti munkakörben, munkahelyen, és/vagy munkáltatónál végez munkát. A korábbi Mt. szabályozás fogalomhasználata alapján átirányításnak nevezzük, amikor a munkavállaló átmenetileg más munkakörben dolgozik. 

A más munkahelyen való munkavégzésre utasítás a korábbi szabályozás fogalomhasználata szerint a kiküldetés. Kiküldetésről akkor beszélhetünk, ha a kiküldött munkavállaló továbbra is az eredeti munkáltató utasítása és irányítása alatt marad. A másik munkáltatónál történő munkavégzésre kötelezést kirendelésnek hívta a korábbi szabályozás. A hatályos Mt. „munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás” cím alatt egyesíti a három foglalkoztatási módot. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás lényege, hogy az csak ideiglenes lehet. A munkakör, vagy munkahely tartós, határozatlan idejű megváltoztatására csak a munkaszerződés módosításával van lehetőség, ami értelemszerűen igényli a munkavállaló beleegyezését is. Ezzel összhangban az Mt. szerint a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás naptári évenként nem haladhatja meg összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy a 352 órát. A várható időtartamról a munkavállalót tájékoztatni kell. (Az időbeli korlátot kollektív szerződés eltérően, a munkavállalóra hátrányosabban is meghatározhatja.) A munkavállaló a munkaszerződésétől eltérő foglalkoztatás idejére a ténylegesen ellátott munkakörre előírt, de legalább a munkaszerződése szerinti alapbérre jogosult. 

Tekintve, hogy az Mt. csak az alapbér megőrzését garantálja, a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás – például egyes pótlékok elvesztése okán – még járhat bérkieséssel. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetén fokozottan ügyelni kell a méltányos mérlegelés követelményének megtartására, amely szerint a munkáltató utasítása nem járhat a munkavállaló aránytalan sérelemével. E körben figyelembe kell venni a munkavállaló személyi, családi körülményeit, egészségi állapotát, szakképzettségét stb. Kiemelendő, hogy a korábbi Mt. szabályozása szerint kirendelésre csak olyan gazdálkodó szervezetek között kerülhetett sor, amelyek egymással tulajdonosi kapcsolatban álltak. Ezt a követelményt a hatályos Mt. már nem tartalmazza, így a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkáltatónak lehetősége van átmenetileg bármely társaságnál történő munkavégzésre kötelezni a munkavállalót, betartva természetesen a hivatkozott méltányos mérlegelés követelményét.

Próbálja ki a HR Jogtárat!

Két hétig ingyenesen kipróbálhatja az új HR Jogtár Plusz adatbázist

A regisztrált ügyfelek az adatbázis teljes tartalmához hozzáférést kapnak az exportálás és nyomtatás lehetőségének igénybevétele nélkül.

Regisztráció, részletek >>

A fent említett foglalkoztatási típusok egyik legneuralgikusabb pontja a külföldi munkavégzés esetén az adózási és társadalombiztosításai kötelezettségek teljesítése, nevezetesen, hogy e kötelezettségeket melyik munkáltató és melyik ország joghatósága szerit köteles megfizetni. Nagyon fontos látni, hogy a munkajogi szempontból munkáltatónak minősülő foglalkoztató és az adójogi értelemben vett gazdasági munkáltató néha elválik egymástól. 

Főszabályként érvényesül az az előírás, hogy a rövid távú, azaz 183 napot el nem érő időtartamú kiküldetések esetén a magánszemélyek személyi jövedelemadózásának helye maradhat a kiküldetés állama, társadalombiztosítás tekintetében pedig mindig a munkavégzés államában keletkezik biztosítási jogviszony és ott kell teljesíteni a járulékfizetési kötelezettségeket is. A főszabályt kiegészítendő, társadalombiztosítási szempontból a külföldi munkavégzés akkor minősül kiküldetésnek, ha 

  • megmarad a szerves kapcsolat a kiküldő cég és a kiküldött munkavállaló között, 
  • a külföldi vállalkozás gyakorolja az utasítási, ellenőrzési jogot a munka felett és viseli a munka eredményével kapcsolatos kockázatot, 
  • a munkavállaló továbbra is a kiküldő vállalkozás nevében és javára végzi munkáját Magyarországon, 
  • a munka várható ideje nem haladja meg a 24 hónapot, 
  • a munkavállaló rendelkezik a kiküldetés kezdő napját közvetlenül megelőzően legalább 30 nap megszakítás nélküli biztosítási jogviszonnyal a kiküldő országban, 
  • a munkavállalót a vállalkozás nem küldi tovább egy másik tagállamba dolgozni, és
  • a munkavállalót nem olyan munkavállaló felváltására küldenék ki, akinek kiküldetési ideje lejárt. 

Ugyanakkor a gazdasági munkáltató fogalmának bevezetése jelentősen változtatott a szabályozás logikáján. A nemzetközi adózási irányvonal erősödésnek köszönhetően 2013. óta az adózásban a gazdasági munkáltatói viszonyt kell erősebbnek tekinteni. Lássuk, mit is jelent ez! 

A NAV tájékoztatója (NGM 4824/9/2012., valamint a 2015. évtől alkalmazandó új kiegészítéseket tartalmazó NGM/748/1/2014. számú tájékoztató) és az OECD Mintaegyezmény (Modell Tax Convention Income and Capital) Kommentárja alapján gazdasági munkáltatóvá kell minősíteni azokat a fogadó cégeket, amelyek gyakorolják a munkavégzés módjára vonatkozó utasítási, ellenőrzési jogot, meghatározzák a szabadságolás és munkavégzés rendjét, viselik a felelősséget munkavégzés helyéért, munkajogi szankciókat alkalmaznak a munkavállalóval szemben, a munkavállaló juttatását közvetlenül áthárítják a formális jog szerinti munkáltató által arra a társaságra, amelynél a tevékenységet a munkavállaló kifejti, továbbá ha a munkavégzéshez szükséges anyagokat és eszközöket a fogadó cég bocsátja rendelkezésre, a munkavállalók kiválasztását a fogadó cég végzi, és végül a fogadó cég gyakorolja a munkavállalókkal kötött szerződés felmondásának jogát. 

A gazdasági munkáltató meghatározására egy ún. integrációs teszt szolgál, amelyet minden esetben, tehát mind a rövid, mind a hosszú távú külföldi kiküldetés felmerülésekor szükséges kitöltenie és megőriznie a foglalkoztatónak. A teszt annak vizsgálatára irányul, hogy a munkavállaló szervesen integrálódik-e a vállalkozás tevékenységébe. A kitöltött integrációs teszt eredménye alapján előállhat olyan helyzet, hogy a magánszemély fogadó államban végzett munkájából származó jövedelmét a fogadó állam megadóztathatja, még abban az esetben is, ha a fogadó államban történő munkavégzés időtartama nem haladja meg a 183 napot. A NAV iránymutatása szerint, az átminősítés minden 2013. november 1-jét követően létrejött munkaviszonyt és kiküldetési viszonyt érinthet. 

Munkajogi kiskönyvtár csomag

Rendelje meg a Munkajogi kiskönyvtár sorozat 8-11. köteteit csomagban akciósan 8100 Ft + áfa áron!

Külföldiek magyarországi foglalkoztatása

Személyes adatok kezelése a munkaviszonyban

A munkaviszony létesítése

Bérszámfejtés a gyakorlatban
 

2015. év januárjától alkalmazandóan az OECD mintaegyezmény kiegészült a munkaviszony megszűnésével összefüggésben történő kifizetésekhez kapcsolódó magyarázatokkal. E szerint annak eldöntéséhez, hogy adott juttatás „bér, fizetés és más hasonló díjazás”-nak minősül-e, és ha igen, akkor annak mekkora része származik adott államban kifejtett munkavégzésből, a juttatással kapcsolatos tények és körülmények egyedileg történő vizsgálata szükséges. Néhány életszerű példát is említve: a munkaviszony megszűnését követően, de korábban elvégzett munkáért fizetett díjazás abból az államból származónak minősül, ahol a munkát abban az időszakban végezték, amelyre vonatkozóan a díjazás történik. 

A munkaviszony alatt ki nem vett szabadságra, betegszabadságra tekintettel kifizetett összeg esetén a jogosultság keletkezésének időpontjában történő munkavégzés helye számít az adóztatási jog meghatározása szempontjából. (Több év alatt felhalmozódott szabadságot egyéb igazolható megosztási elv hiányában a munkaviszony utolsó 12 hónapjához kapcsolódóként kell kezelni.)

A felmondási idő alatt munkával töltött időszak az általános szabályok szerint, a nem ledolgozott időszak pedig abban az államban adózik, amelyben a munkavállaló feltételezhetően dolgozott volna ez idő alatt. 

A végkielégítést a munkaviszony megszűnésének időpontját megelőző 12 hónapra tekintettel adott juttatásnak kell tekinteni, ha a körülményekből más nem következik, és ezen időszak szerinti munkavégzési helyekhez kell kötni. 

A jogellenes elbocsátás miatti kártérítés esetén a kifizetés adójogi kezelését az határozza meg, hogy a kártérítés milyen jövedelmet pótol, a kártérítésnek ugyanis azzal azonos megítélés alá kell esnie. Meghatározott helyzetekben (jellemzően nyugdíj előtt) megállapodás alapján előfordulhat, hogy a munkavállaló munkavégzésének hiányában is átmenetileg kap teljes vagy részleges fizetést. Ha a munkaviszony fennáll, a juttatás erre tekintettel kapott kifizetés, így ekkor a kifizetés abból az államból származónak minősül, amelyben okkal feltételezhető, hogy a munkavállaló ebben az időszakban a munkát végezte volna.

A cikk szerzője dr. Lencse Katalin (ügyvéd, munkajogi specialista, bank szakjogász –  Dr. Lencse Katalin Ügyvédi Iroda), a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ az Adó Online szakmai partnere.

Az Mt. – a rugalmas foglalkoztatás érdekében – kivételesen lehetővé teszi, hogy a munkáltató ideiglenesen ne a munkaszerződés szerint foglalkoztassa a munkavállalót. Ilyenkor a munkáltató egyoldalú utasítása alapján a dolgozó nem a szerződése szerinti munkakörben, munkahelyen, és/vagy munkáltatónál végez munkát. A korábbi Mt. szabályozás fogalomhasználata alapján átirányításnak nevezzük, amikor a munkavállaló átmenetileg más munkakörben dolgozik. 

A más munkahelyen való munkavégzésre utasítás a korábbi szabályozás fogalomhasználata szerint a kiküldetés. Kiküldetésről akkor beszélhetünk, ha a kiküldött munkavállaló továbbra is az eredeti munkáltató utasítása és irányítása alatt marad. A másik munkáltatónál történő munkavégzésre kötelezést kirendelésnek hívta a korábbi szabályozás. A hatályos Mt. „munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás” cím alatt egyesíti a három foglalkoztatási módot. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás lényege, hogy az csak ideiglenes lehet. A munkakör, vagy munkahely tartós, határozatlan idejű megváltoztatására csak a munkaszerződés módosításával van lehetőség, ami értelemszerűen igényli a munkavállaló beleegyezését is. Ezzel összhangban az Mt. szerint a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás naptári évenként nem haladhatja meg összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy a 352 órát. A várható időtartamról a munkavállalót tájékoztatni kell. (Az időbeli korlátot kollektív szerződés eltérően, a munkavállalóra hátrányosabban is meghatározhatja.) A munkavállaló a munkaszerződésétől eltérő foglalkoztatás idejére a ténylegesen ellátott munkakörre előírt, de legalább a munkaszerződése szerinti alapbérre jogosult. 

Tekintve, hogy az Mt. csak az alapbér megőrzését garantálja, a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás – például egyes pótlékok elvesztése okán – még járhat bérkieséssel. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetén fokozottan ügyelni kell a méltányos mérlegelés követelményének megtartására, amely szerint a munkáltató utasítása nem járhat a munkavállaló aránytalan sérelemével. E körben figyelembe kell venni a munkavállaló személyi, családi körülményeit, egészségi állapotát, szakképzettségét stb. Kiemelendő, hogy a korábbi Mt. szabályozása szerint kirendelésre csak olyan gazdálkodó szervezetek között kerülhetett sor, amelyek egymással tulajdonosi kapcsolatban álltak. Ezt a követelményt a hatályos Mt. már nem tartalmazza, így a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkáltatónak lehetősége van átmenetileg bármely társaságnál történő munkavégzésre kötelezni a munkavállalót, betartva természetesen a hivatkozott méltányos mérlegelés követelményét.

Három Navigátor adózási, számviteli témában,

15% kedvezménnyel

A csomag tartalmazza az Art. Navigátort, az Áfa Navigátort, és a Számviteli Navigátort, amelyek a csomagkedvezménytől függetlenül külön is rendelhetőek!

Megrendelés >>

A fent említett foglalkoztatási típusok egyik legneuralgikusabb pontja a külföldi munkavégzés esetén az adózási és társadalombiztosításai kötelezettségek teljesítése, nevezetesen, hogy e kötelezettségeket melyik munkáltató és melyik ország joghatósága szerit köteles megfizetni. Nagyon fontos látni, hogy a munkajogi szempontból munkáltatónak minősülő foglalkoztató és az adójogi értelemben vett gazdasági munkáltató néha elválik egymástól. 

Főszabályként érvényesül az az előírás, hogy a rövid távú, azaz 183 napot el nem érő időtartamú kiküldetések esetén a magánszemélyek személyi jövedelemadózásának helye maradhat a kiküldetés állama, társadalombiztosítás tekintetében pedig mindig a munkavégzés államában keletkezik biztosítási jogviszony és ott kell teljesíteni a járulékfizetési kötelezettségeket is. A főszabályt kiegészítendő, társadalombiztosítási szempontból a külföldi munkavégzés akkor minősül kiküldetésnek, ha 

  • megmarad a szerves kapcsolat a kiküldő cég és a kiküldött munkavállaló között, 
  • a külföldi vállalkozás gyakorolja az utasítási, ellenőrzési jogot a munka felett és viseli a munka eredményével kapcsolatos kockázatot, 
  • a munkavállaló továbbra is a kiküldő vállalkozás nevében és javára végzi munkáját Magyarországon, 
  • a munka várható ideje nem haladja meg a 24 hónapot, 
  • a munkavállaló rendelkezik a kiküldetés kezdő napját közvetlenül megelőzően legalább 30 nap megszakítás nélküli biztosítási jogviszonnyal a kiküldő országban, 
  • a munkavállalót a vállalkozás nem küldi tovább egy másik tagállamba dolgozni, és
  • a munkavállalót nem olyan munkavállaló felváltására küldenék ki, akinek kiküldetési ideje lejárt. 

Ugyanakkor a gazdasági munkáltató fogalmának bevezetése jelentősen változtatott a szabályozás logikáján. A nemzetközi adózási irányvonal erősödésnek köszönhetően 2013. óta az adózásban a gazdasági munkáltatói viszonyt kell erősebbnek tekinteni. Lássuk, mit is jelent ez! 

A NAV tájékoztatója (NGM 4824/9/2012., valamint a 2015. évtől alkalmazandó új kiegészítéseket tartalmazó NGM/748/1/2014. számú tájékoztató) és az OECD Mintaegyezmény (Modell Tax Convention Income and Capital) Kommentárja alapján gazdasági munkáltatóvá kell minősíteni azokat a fogadó cégeket, amelyek gyakorolják a munkavégzés módjára vonatkozó utasítási, ellenőrzési jogot, meghatározzák a szabadságolás és munkavégzés rendjét, viselik a felelősséget munkavégzés helyéért, munkajogi szankciókat alkalmaznak a munkavállalóval szemben, a munkavállaló juttatását közvetlenül áthárítják a formális jog szerinti munkáltató által arra a társaságra, amelynél a tevékenységet a munkavállaló kifejti, továbbá ha a munkavégzéshez szükséges anyagokat és eszközöket a fogadó cég bocsátja rendelkezésre, a munkavállalók kiválasztását a fogadó cég végzi, és végül a fogadó cég gyakorolja a munkavállalókkal kötött szerződés felmondásának jogát. 

A gazdasági munkáltató meghatározására egy ún. integrációs teszt szolgál, amelyet minden esetben, tehát mind a rövid, mind a hosszú távú külföldi kiküldetés felmerülésekor szükséges kitöltenie és megőriznie a foglalkoztatónak. A teszt annak vizsgálatára irányul, hogy a munkavállaló szervesen integrálódik-e a vállalkozás tevékenységébe. A kitöltött integrációs teszt eredménye alapján előállhat olyan helyzet, hogy a magánszemély fogadó államban végzett munkájából származó jövedelmét a fogadó állam megadóztathatja, még abban az esetben is, ha a fogadó államban történő munkavégzés időtartama nem haladja meg a 183 napot. A NAV iránymutatása szerint, az átminősítés minden 2013. november 1-jét követően létrejött munkaviszonyt és kiküldetési viszonyt érinthet. 

Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
  • díjmentes cikk és szaklap értesítő
  • kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
  • egyedi szaklap ajánlatok

2015. év januárjától alkalmazandóan az OECD mintaegyezmény kiegészült a munkaviszony megszűnésével összefüggésben történő kifizetésekhez kapcsolódó magyarázatokkal. E szerint annak eldöntéséhez, hogy adott juttatás „bér, fizetés és más hasonló díjazás”-nak minősül-e, és ha igen, akkor annak mekkora része származik adott államban kifejtett munkavégzésből, a juttatással kapcsolatos tények és körülmények egyedileg történő vizsgálata szükséges. Néhány életszerű példát is említve: a munkaviszony megszűnését követően, de korábban elvégzett munkáért fizetett díjazás abból az államból származónak minősül, ahol a munkát abban az időszakban végezték, amelyre vonatkozóan a díjazás történik. 

A munkaviszony alatt ki nem vett szabadságra, betegszabadságra tekintettel kifizetett összeg esetén a jogosultság keletkezésének időpontjában történő munkavégzés helye számít az adóztatási jog meghatározása szempontjából. (Több év alatt felhalmozódott szabadságot egyéb igazolható megosztási elv hiányában a munkaviszony utolsó 12 hónapjához kapcsolódóként kell kezelni.)

A felmondási idő alatt munkával töltött időszak az általános szabályok szerint, a nem ledolgozott időszak pedig abban az államban adózik, amelyben a munkavállaló feltételezhetően dolgozott volna ez idő alatt. 

A végkielégítést a munkaviszony megszűnésének időpontját megelőző 12 hónapra tekintettel adott juttatásnak kell tekinteni, ha a körülményekből más nem következik, és ezen időszak szerinti munkavégzési helyekhez kell kötni. 

A jogellenes elbocsátás miatti kártérítés esetén a kifizetés adójogi kezelését az határozza meg, hogy a kártérítés milyen jövedelmet pótol, a kártérítésnek ugyanis azzal azonos megítélés alá kell esnie. Meghatározott helyzetekben (jellemzően nyugdíj előtt) megállapodás alapján előfordulhat, hogy a munkavállaló munkavégzésének hiányában is átmenetileg kap teljes vagy részleges fizetést. Ha a munkaviszony fennáll, a juttatás erre tekintettel kapott kifizetés, így ekkor a kifizetés abból az államból származónak minősül, amelyben okkal feltételezhető, hogy a munkavállaló ebben az időszakban a munkát végezte volna.

A cikk szerzője dr. Lencse Katalin( ügyvéd, munkajogi specialista, bank szakjogász –  Dr. Lencse Katalin Ügyvédi Iroda), a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ az Adó Online szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek:


Keresztes hadjáratok és pénzügyek – A hadjáratok (2. rész)
2021. május 14.

Az első keresztes hadjárat elérte célját, a keresztesek meghódították Jeruzsálemet. A következő évszázadokban még számos keresztes hadjáratot hirdettek a pápák, de indultak ilyenek pápai meghirdetés nélkül is. A háborúk egyre több kudarcot eredményeztek, a muszlimok hite és fegyvere is erősebbnek bizonyult a keresztényeknél.

Civil szervezetek és az áfa
2021. május 13.

Abban a jogkérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia, hogy a felperes adózó a közhasznú nonprofit jogállására figyelemmel a civil törvény előírásai alapján mentesül-e az áfafizetési kötelezettsége alól.

Adótörvények 2022: céges adók mérséklődnek
2021. május 13.

Jövőre csökken a szociális hozzájárulási adó, megszűnik a szakképzési hozzájárulás, kevesebbet adóznak a tőzsdék és az energiaellátók, és az egyéni vállalkozóknak sokkal jobban megéri majd átalányadózni. A kormány integrálja az adórendszerbe a a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat. Megnéztük közelről a 2022-es adócsomagot.