A munkaidő-nyilvántartásról dióhéjban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munka- és pihenőidőre vonatkozó törvényi szabályok betartásának ellenőrizhetősége érdekében az Mt. előírja, hogy a munkáltató köteles nyilvántartani: a rendes és a rendkívüli munkaidő, a készenlét, valamint a szabadság tartamát. A nyilvántartási kötelezettség fontosságára – garanciális jellegére – tekintettel az alább ismertetendő szabályok az Mt. kógens szabályai közé tartoznak, azaz azoktól, sem a munkavállalóval kötött megállapodásban, sem kollektív szerződésben eltérni nem lehet.
A nyilvántartásból egyértelműen és naprakészen megállapíthatónak kell lennie az egyes munkavállalók által teljesített rendes és rendkívüli munkaidőnek, valamint az elrendelt készenlét kezdő és befejező időpontjának is.
Azaz, önmagukban a jelenléti adatok nyilvántartása nem elegendő a jogszabályi előírások teljesítéséhez, hiszen azokból – a munkavállaló munkaidő-beosztása nélkül – nem állapítható meg, hogy a munkaidőből mennyi a rendes és rendkívüli munkaidő.
A jogszabály a nyilvántartás vezetésének formai követelményeit nem határozza meg, így nem korlátozza a munkáltatót abban, hogy a nyilvántartást milyen módon vezeti (pl. elektronikus beléptető rendszer segítségével, vagy kézzel kitöltött jelenléti íven).
Az Munka törvénykönyve – a korábbi gyakorlattal ellentétben – a rendes és rendkívüli munkaidő nyilvántartását az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is lehetővé teszi.
Ez azt jelenti, hogy a munkaidő-nyilvántartás vezetésének szabályos módja az is, hogy a munkáltató az egyes munkavállalók munkaidő-beosztását kinyomtatja, azokon a napokon, amikor a munkavállaló a beosztástól eltérően végez munkát, az eltérést a munkaidő végén rávezeti a kinyomtatott lapra, majd ezt egyszer, a hónap végén a munkavállalóval aláírja.
Ezzel a megoldással lényegesen egyszerűsíthető a munkáltató adminisztrációs kötelezettsége, hiszen elegendő az eltérések feljegyzése, és a jelenlét naponkénti igazolására sincs szükség.
A fenti nyilvántartási kötelezettség teljesítésén túl a munkáltatónak több, a munkaidőhöz kapcsolódó megállapodást is nyilván kell tartania.
Az Mt. lehetőséget ad arra, hogy készenléti jellegű munkakörökben – illetve, ha a munkavállaló a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója – a felek hosszabb teljes napi munkaidőben állapodjanak meg.
Ugyan a megállapodásra a törvény nem ír elő kötelező írásbeliséget, de azok nyilvántartását azonban megköveteli, így a célszerűség egyértelműen az írásba foglalás irányába mutat ezeknél a megállapodásoknál is.
A fenti személyi kör a napi és heti beosztás szerinti munkaidő maximumától is eltérhet, írásbeli megállapodásban. Az megállapodása alapján – a munkavállaló beosztás szerinti
- a) napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra,
- b) heti munkaideje legfeljebb hetvenkét óra
lehet.
A megállapodás kizárólag írásba foglalva érvényes, és arról a munkáltatónak szintén nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartás naprakészen tartásához hozzátartozik, hogy a munkavállaló a megállapodást a naptári hónap utolsó napjára, munkaidő-keret elrendelése esetén a munkaidő-keret utolsó napjára tizenöt napos határidővel felmondhatja.
| Munkajogi kiskönyvtár csomag |
|
A Munkajogi kiskönyvtár sorozat 2014-ben megjelent kötetei csomagban 20% kedvezménnyel kaphatók. A csomag A munka díjazása; A munka és a pihenőidő szabályai; A munkaviszony megszűnése és megszüntetése című kiadványainkat tartalmazza.
Bővebb információk és megrendelés itt.
|
Végül, de nem utolsó sorban a munkáltatónak nyilván kell tartania a polgári repülésben, közúti és vasúti áru- és személyszállításban, a menetrend szerinti közúti személyszállításban, és a kikötőben foglalkoztatott munkavállalók esetében a munkavállalókkal a napi és heti munkaidő maximális mértékéről kötött megállapodást, valamint az ilyen munkavállalók munka- és pihenőidejére vonatkozó kollektív szerződéses megállapodásokat.
