A munkaszüneti napok körüli munkavégzés elszámolása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Mt. felhatalmazást ad a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter számára (jelenleg a nemzetgazdasági miniszter), hogy az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását évenként rendeletben szabályozza. Ennek során vasárnap nem nyilvánítható munkanappá és a változtatásnak azonos naptári hónapra kell esnie.
Ez a gyakorlatban tipikusan azt jelenti, hogy a miniszteri rendelet a munkaszüneti napok körüli pénteket vagy hétfőt pihenőnappá minősít, míg a egy-egy szombatot pedig munkanappá. Például 2015-ben január 2-a péntek pihenőnap volt, míg január 10-e szombat pedig munkanap.
A munkarend ilyen módosítása az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban (elszámolási időszak vagy munkaidőkeret alkalmazásával) foglalkoztatott munkavállalók munka- és pihenőnapjait nem érinti, őket ugyanis egyébként is jogosult a munkáltató eltérően beosztani.
Az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében azonban felmerülhet a kérdés, hogy mi a teendő azokkal a munkavállalókkal, akiknek a munkaviszonya a két érintett nap közül csak az egyik nap állt fenn. A fenti példánál maradva, tegyük fel, hogy a munkavállaló munkaviszonya 2015. január 5-én kezdődött. Ebben az esetben a munkavállaló munkaviszonya január 2-án, azon a napon, ami „helyett” január 10-én munkát kell végezni, még nem is állt fenn.
Tekintettel azonban arra, hogy a munkavállaló munkarendjét ebben az esetben a vonatkozó miniszteri rendelet határozza meg, a munkavállaló számára január 10-e ekkor is munkanap lesz, azaz a munkavállaló köteles lesz a munkavégzésre. A miniszteri rendelet szabályainak alkalmazása ugyan ebben az esetben azt is jelenti, hogy a munkáltató nem tartja meg az Mt. heti két pihenőnapra vonatkozó szabályát, amelytől elméletileg a miniszteri rendelet sem térhetne el, önálló felhatalmazás hiányában, de ezt jogszabály rendelkezése alapján teszi, ami miatt nem vonható felelősségre.
Természetesen a munkáltatóra kötelező miniszteri rendelet alkalmazása „másik oldalról” azt jelenti, hogy a munkavállaló akkor is pihenőnapját töltheti január 5-én, ha a munkaviszonya január 10-e előtt megszűnik.
A munkavállalókat keresőképtelenségük esetén, ezeken az áthelyezett munkanapokon a módosításoknak megfelelően illeti meg betegszabadság, illetve táppénz. Azaz a fenti példánál maradva, az általános munkarendben foglalkoztatott, január 2-án keresőképtelen munkavállaló a pihenőnapján keresőképtelen, így arra betegszabadság nem jár, míg ha január 10-én lesz keresőképtelen, akkor – bár az a naptár szerint szombat – azt munkanapként kell figyelembe venni és arra betegszabadság illeti meg a munkavállalót. Ehhez hasonlóan az év közben – betegszabadság hiányában – a szombatra áthelyezett munkanapon keresőképtelen munkavállalót táppénz illeti meg, míg a hétköznapra áthelyezett pihenőnapra a táppénzre jogosultság általános szabályait kell alkalmazni, azaz arra csak akkor jár táppénz, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség még fennáll.
A munkaszüneti napok körüli munkarendet a gyakorlatban a munkabér – különös tekintettel az időarányos munkabérrész számítása – tekintetében úgy kell tekinteni, hogy az magát az általános munkarendet módosítja, és minden az általános munkarendhez kapcsolódó elszámolást ennek megfelelően célszerű teljesíteni.
Ezzel elkerülhető, hogy a munkaviszony kezdő, vagy befejező időpontja akár utólag módosítsa a munkavállaló által teljesítendő órák számát (egyenlőtlen munkaidő-beosztásban), vagy a rendkívüli munkavégzést/állásidőt eltérően kelljen elszámolni, mint azoknál a munkavállalóknál, akiknek a munkaviszonya mindkét érintett időpontban fennállt.
