Tűzoltók éjszaka – uniós ítélet a különleges munkaszervezésről
Az unió bírósága az éjszakai munkát végzők – feladatuk jellegének megfelelő – jogvédelmi szintjét vette górcső alá egy bolgár, tűzoltók által indított perfolyam nyomán.
A munkaügyi hatóság őszi célvizsgálata
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaügyi hatóság minden évben több témakörben hirdet célvizsgálatot vagy akcióellenőrzést. Ezek lényege, hogy egy kifejezett témakörhöz kapcsolódó jogszabályi rendelkezések kerülnek részletesen ellenőrzésre, a vizsgálódás azonban nem terjed ki minden munkajogi szabály megtartására. Ennek ellenére, ha a munkaügyi hatóság egyéb szabályszegést észlel, természetesen megállapíthatja ennek jogkövetkezményeit is.
A 2016. évi őszi ellenőrzés célkeresztjében a munkaidőre, pihenőidőre és ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok állnak, így érdemes ezek megtartására különös figyelmet fordítani. Az ellenőrzésre októberben és novemberben kerülhet sor.
A munkaidő és a pihenőidő kapcsán meg kell tartani a számszerűen kifejezhető korlátokat, így a beosztás szerinti napi munkaidő tizenkét órás, a beosztás szerinti heti munkaidő negyvennyolc órás maximális mértékét. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén ez utóbbit átlagosan kell figyelembe venni. Abban az esetben, ha a munkavállaló hosszabb teljes napi munkaidőben dolgozik, a maximális napi mérték huszonnégy, míg a maximális heti beosztás szerinti munkaidő hetvenkét óra is lehet. Ezeknek a magasabb értékeknek az alkalmazásához a munkáltatónak igazolnia kell a munkavállalóval írásban erről a kérdésről kötött megállapodás meglétét, azt nyilván kell tartania.
Fontos, hogy a fenti mértékeket annak figyelembe vételével kell megtartani, hogy abba a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő, a heti beosztás szerinti munkaidőbe a rendkívüli munkaidő minden fajtája beszámítandó. Abban az esetben, ha a munkavégzés tartama nem mérhető, az ügyelet teljes tartamát be kell számítani a beosztás szerinti napi munkaidőbe is.
Nemcsak a munkaidőre, de a pihenőidőre vonatkozó mértékek megtartása is ellenőrzésre fog kerülni: a napi pihenőidő, amelyet a munka befejezése és a másnapi munkavégzés megkezdése között kell kiadni, legalább tizenegy óra egybefüggő időtartamot jelent. Bizonyos esetekben, így például több műszakos vagy megszakítás nélküli tevékenység esetén nyolc óra napi pihenőidő biztosítása is elegendő. Ezen túl, hetente két pihenőnapot vagy negyvennyolc óra megszakítás nélküli heti pihenőidőt is biztosítani kell a munkavállalónak. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén az is jogszerű, ha csak negyven órás a heti pihenőidő egy adott héten, feltéve, hogy átlagosan teljesül a negyvennyolc órás mérték.
További, ellenőrzésre kerülő mértékhatár a rendkívüli munkaidő éves maximális mértéke, amely kettőszázötven óra, kollektív szerződés rendelkezése esetén háromszáz óra. Az ügyelet tartama legfeljebb huszonnégy óra lehet, míg készenlétet maximum havi százhatvannyolc órában lehet elrendelni, amit egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén ugyancsak a munkaidőkeret átlagában figyelembe véve kell teljesíteni.
A munkaközi szünet kapcsán nem csak azt vizsgálja a munkaügyi hatóság, hogy annak mértéke a megadott határokon belül van-e, azaz hat órát meghaladó munkavégzés esetén húsz, kilenc órát meghaladó munkavégzés esetén negyvenöt percet, megállapodás alapján legfeljebb hatvan percet tesz-e ki, hanem azt is, hogy a munkavégzés megszakításával, legalább három és legfeljebb hat óra munkavégzést követően került-e kiadásra.
A számszerűen kifejezhető mértékeken túl még számos egyéb rendelkezést is meg kell tartani ahhoz, hogy a munkaügyi hatóság ne találjon jogsértést a munkáltatónál. Így például szigorú ellenőrzésre kerül, hogy vasárnapi rendes munkavégzésre a munkáltató jogszerűen beoszthatta-e a munkavállalót. Erre ugyanis csak meghatározott esetekben, így például idényjellegű, több műszakos vagy megszakítás nélküli tevékenység esetén van lehetőség. A munkaszüneti napon történő munkavégzés még szűkebb körben lehetséges.
Arra is ügyelni kell, hogy egyes meghatározott csoportokra a fentiektől eltérő szabályok vonatkoznak, amennyiben tehát várandós vagy legfeljebb három éves gyermeket nevelő anya, legfeljebb négy éves gyermeket egyedül nevelő szülő, továbbá fiatal munkavállaló kerül foglalkoztatásra vagy egészségkárosító kockázat áll fenn, az mind olyan körülmény, amely az általánosnál szigorúbb, a munkavállalóra nézve kedvezőbb rendelkezések alkalmazását követeli meg a munka- és pihenőidő terén. Ez alapján például a várandós munkavállalónak sem éjszakai, sem rendkívüli munka nem rendelhető el, még abban az esetben sem, ha ő ahhoz hozzájárulna. A gyermekét egyedül nevelő szülő a gyermek három éves koráig szintén nem végezhet éjszaka vagy rendkívüli munkaidőben munkát, a gyermek négy éves koráig pedig a rendkívüli munkaidő csak hozzájárulásával rendelhető el.
A munkaidő beosztásával kapcsolatos problémák különösen egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén kerülhetnek elő. A fenti, a munkaidő, pihenőidő tartalmára vonatkozó követelményeken túl azonban a formalitásokra is nagy hangsúlyt kell fektetni. A munkaügyi hatóság ugyanis azt is ellenőrzi, hogy a munkavállaló számára átadásra került-e a munkaidő-beosztása, annak megfelelően kerül-e foglalkoztatásra. A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban és legalább egy hétre vonatkozóan kell írásban közölni. Módosításra – ha az nem a munkavállaló kérésére, érdekében történik – legalább négy nappal korábban, akkor kerülhet sor, ha a munkáltató gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merült fel. A munkaidő-beosztás hiányára nem megfelelő indok például az, hogy a munkavállalók döntésére van bízva, egymás között hogyan osztják el a munkaidőt, a munkavégzés időpontjának meghatározása csak kötetlen munkarend esetén bízható a munkavállalóra. A munkaidőkeret elrendeléséről, kezdő és befejező időpontjáról szintén tájékoztatni kell a munkavállalókat. Mind a munkaidő-beosztás, mind a munkaidőkeretről szóló tájékoztatás közlése történhet azonban a helyben szokásos és általában ismert módon is, például a faliújságra történő kifüggesztéssel.
A 2016. évi őszi ellenőrzés célkeresztjében a munkaidőre, pihenőidőre és ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok állnak, így érdemes ezek megtartására különös figyelmet fordítani. Az ellenőrzésre októberben és novemberben kerülhet sor.
A munkaidő és a pihenőidő kapcsán meg kell tartani a számszerűen kifejezhető korlátokat, így a beosztás szerinti napi munkaidő tizenkét órás, a beosztás szerinti heti munkaidő negyvennyolc órás maximális mértékét. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén ez utóbbit átlagosan kell figyelembe venni. Abban az esetben, ha a munkavállaló hosszabb teljes napi munkaidőben dolgozik, a maximális napi mérték huszonnégy, míg a maximális heti beosztás szerinti munkaidő hetvenkét óra is lehet. Ezeknek a magasabb értékeknek az alkalmazásához a munkáltatónak igazolnia kell a munkavállalóval írásban erről a kérdésről kötött megállapodás meglétét, azt nyilván kell tartania.
Fontos, hogy a fenti mértékeket annak figyelembe vételével kell megtartani, hogy abba a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő, a heti beosztás szerinti munkaidőbe a rendkívüli munkaidő minden fajtája beszámítandó. Abban az esetben, ha a munkavégzés tartama nem mérhető, az ügyelet teljes tartamát be kell számítani a beosztás szerinti napi munkaidőbe is.
Nemcsak a munkaidőre, de a pihenőidőre vonatkozó mértékek megtartása is ellenőrzésre fog kerülni: a napi pihenőidő, amelyet a munka befejezése és a másnapi munkavégzés megkezdése között kell kiadni, legalább tizenegy óra egybefüggő időtartamot jelent. Bizonyos esetekben, így például több műszakos vagy megszakítás nélküli tevékenység esetén nyolc óra napi pihenőidő biztosítása is elegendő. Ezen túl, hetente két pihenőnapot vagy negyvennyolc óra megszakítás nélküli heti pihenőidőt is biztosítani kell a munkavállalónak. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén az is jogszerű, ha csak negyven órás a heti pihenőidő egy adott héten, feltéve, hogy átlagosan teljesül a negyvennyolc órás mérték.
További, ellenőrzésre kerülő mértékhatár a rendkívüli munkaidő éves maximális mértéke, amely kettőszázötven óra, kollektív szerződés rendelkezése esetén háromszáz óra. Az ügyelet tartama legfeljebb huszonnégy óra lehet, míg készenlétet maximum havi százhatvannyolc órában lehet elrendelni, amit egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén ugyancsak a munkaidőkeret átlagában figyelembe véve kell teljesíteni.
A munkaközi szünet kapcsán nem csak azt vizsgálja a munkaügyi hatóság, hogy annak mértéke a megadott határokon belül van-e, azaz hat órát meghaladó munkavégzés esetén húsz, kilenc órát meghaladó munkavégzés esetén negyvenöt percet, megállapodás alapján legfeljebb hatvan percet tesz-e ki, hanem azt is, hogy a munkavégzés megszakításával, legalább három és legfeljebb hat óra munkavégzést követően került-e kiadásra.
A számszerűen kifejezhető mértékeken túl még számos egyéb rendelkezést is meg kell tartani ahhoz, hogy a munkaügyi hatóság ne találjon jogsértést a munkáltatónál. Így például szigorú ellenőrzésre kerül, hogy vasárnapi rendes munkavégzésre a munkáltató jogszerűen beoszthatta-e a munkavállalót. Erre ugyanis csak meghatározott esetekben, így például idényjellegű, több műszakos vagy megszakítás nélküli tevékenység esetén van lehetőség. A munkaszüneti napon történő munkavégzés még szűkebb körben lehetséges.
Arra is ügyelni kell, hogy egyes meghatározott csoportokra a fentiektől eltérő szabályok vonatkoznak, amennyiben tehát várandós vagy legfeljebb három éves gyermeket nevelő anya, legfeljebb négy éves gyermeket egyedül nevelő szülő, továbbá fiatal munkavállaló kerül foglalkoztatásra vagy egészségkárosító kockázat áll fenn, az mind olyan körülmény, amely az általánosnál szigorúbb, a munkavállalóra nézve kedvezőbb rendelkezések alkalmazását követeli meg a munka- és pihenőidő terén. Ez alapján például a várandós munkavállalónak sem éjszakai, sem rendkívüli munka nem rendelhető el, még abban az esetben sem, ha ő ahhoz hozzájárulna. A gyermekét egyedül nevelő szülő a gyermek három éves koráig szintén nem végezhet éjszaka vagy rendkívüli munkaidőben munkát, a gyermek négy éves koráig pedig a rendkívüli munkaidő csak hozzájárulásával rendelhető el.
A munkaidő beosztásával kapcsolatos problémák különösen egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén kerülhetnek elő. A fenti, a munkaidő, pihenőidő tartalmára vonatkozó követelményeken túl azonban a formalitásokra is nagy hangsúlyt kell fektetni. A munkaügyi hatóság ugyanis azt is ellenőrzi, hogy a munkavállaló számára átadásra került-e a munkaidő-beosztása, annak megfelelően kerül-e foglalkoztatásra. A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban és legalább egy hétre vonatkozóan kell írásban közölni. Módosításra – ha az nem a munkavállaló kérésére, érdekében történik – legalább négy nappal korábban, akkor kerülhet sor, ha a munkáltató gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merült fel. A munkaidő-beosztás hiányára nem megfelelő indok például az, hogy a munkavállalók döntésére van bízva, egymás között hogyan osztják el a munkaidőt, a munkavégzés időpontjának meghatározása csak kötetlen munkarend esetén bízható a munkavállalóra. A munkaidőkeret elrendeléséről, kezdő és befejező időpontjáról szintén tájékoztatni kell a munkavállalókat. Mind a munkaidő-beosztás, mind a munkaidőkeretről szóló tájékoztatás közlése történhet azonban a helyben szokásos és általában ismert módon is, például a faliújságra történő kifüggesztéssel.