Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A magyarországi munkavállalók érdekeit a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezménye biztosítja, amely kitér arra is, hogy a munkavállalók üzemi képviselőit milyen védelemben kell részesíteni.
A munkavállalók érdekeit a munkáltatóval szemben a szakszervezet, a munkáltató irányításába beépülve pedig az üzemi tanács képviseli. Az e szervezetek nevében eljáró munkavállalók számára a munka törvénykönyve [2012. évi I. törvény] munkajogi védelmet biztosít. Ennek elvi alapja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a munkavállalók üzemi képviselőinek védelméről és kedvezményeiről kiadott 135. egyezménye, amelyet Magyarország a 2000. évi LXVII. törvénnyel hirdetett ki. Az egyezmény a munkavállalók üzemi képviselőin mind a szakszervezeti tisztségviselőket, mind az üzemi tanács tagjait, mint választott képviselőket érti, és előírja, hogy e személyeket hatékony védelemben kell részesíteni minden hátrányos intézkedés ellen (beleértve a felmondást is), amelynek indoka az érintett munkavállaló üzemi képviselői minősége vagy ilyen jellegű tevékenysége, szakszervezeti tagsága vagy részvétele a szakszervezet tevékenységében [1. és 3. cikk].
A munkajogi védelem rendeltetése a szakszervezet, üzemi tanács zavartalan működésének biztosítása, a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlásának kizárása, ahogyan azt a Kúria is megfogalmazta [6/2013. számú munkaügyi elvi határozat]. Ennek azt egyetértés megtagadásánál van jelentősége.
A szabályozás tartalma
Hazánkban a 2012. évi Mt. 260. § (3) bekezdése és 273. § (1) bekezdése konkretizálja az ILO egyezményben előírtakat. A választott szakszervezeti tisztségviselő, illetve az üzemi tanács elnöke munkaviszonyának a munkáltató által felmondással történő megszüntetéséhez, vagy az érintett személy a munkaszerződésében foglaltaktól eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál történő átmeneti időre szóló foglalkoztatásához az előbbi esetben a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv, az utóbbi esetben az üzemi tanács egyetértése szükséges. Ha a szóban forgó munkavállaló mindkét pozíciót betölti, a szakszervezeti tisztségviselő védelmére vonatkozó szabályokat kell rá alkalmazni [Mt. 260. § (5) bekezdés]. Ez a védelem a védett személyt nem csupán megbízatásának idejére, hanem annak megszűnését követő hat hónapra is megilleti, feltéve, hogy tisztségét legalább tizenkét hónapon át betöltötte.
 |
|
Amiről biztosan szó lesz:
Időpont: 2016.06.02. |
Ehhez kapcsolódik a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény [Mvt.] 76. § (3) bekezdésének szabálya is, amely a választott munkavédelmi képviselő (munkavédelmi bizottsági tag) munkajogi védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselőre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását rendeli. Ez esetben az egyetértési jogot gyakorló szerv a munkavédelmi bizottság, annak hiányában (ha a munkavállalók alacsony létszáma miatt csak munkavédelmi képviselőt választottak) a munkavédelmi képviselőt megválasztó munkavállalók közössége.
Az alaki, eljárásjogi szabályok szerint a munkáltatónak az egyetértést írásban kell kérnie, az üzemi tanácsnak, felsőbb szakszervezeti szervnek, munkavédelmi bizottságnak, munkavállalóknak pedig nyolc napja van az egyetértés megadására vagy megtagadására. A hallgatás beleegyezésnek számít; ha viszont az egyetértési joggal bíró szerv az intézkedéssel nem ért egyet, ezt indokolnia kell. A törvény – ellentétben a régi Mt-vel – nem tartalmazza, melyek az elutasítás elfogadott indokai [Mt. 260. § (4) bekezdés, 273. § (6) bekezdés]. Így többféle szempontból is nagy szerepet kap a rendeltetésszerű joggyakorlás magatartási követelményének vizsgálata. Az Mt. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a joggal való visszaélés munkaviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll és ez a magatartás a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, a bíróság a jognyilatkozatot ítéletével pótolja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. Vagyis minden esetben egyedileg kell vizsgálni, a munkáltatónak különös méltánylást érdemel-e az adott munkavállaló munkaviszonyának megszüntetéséhez, illetve annak átmeneti időre szóló egyoldalú módosításához fűződő érdeke. Ezzel egyidejűleg az is vizsgálandó, hogy vajon az egyetértési joggal felruházott szerv maga rendeltetésszerűen járt-e el, amikor az egyetértést megtagadta? A bevezetőben említett kúriai gyakorlat szerint az egyetértés megtagadását az alapozza meg, ha a munkáltató intézkedése a szakszervezet, üzemi tanács, munkavédelmi képviselő tevékenységét akadályozza, vagy a tisztségviselő, ÜT-elnök, munkavédelmi képviselő tevékenységével összefüggő, retorziós jellegű (joggal való visszaélés).
A munkajogi védelem megsértése, ezen belül a jogellenes felmondás az egyik olyan eset, amely jelenleg is nem csupán kártérítés-fizetéssel, hanem az állásba való visszahelyezés jogkövetkezményével is jár (ezek az esetkörök egyébként jelentősen szűkültek az új Mt. hatálybalépésével). A munkavállaló kérelmére a munkáltatói felmondás jogszerűtlenségét megállapító bíróság a munkavállalót állásába visszahelyezi, ha a felmondás az Mt. 273. § (1) bekezdésébe ütközött, vagy a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt [Mt. 83. § (1) bekezdés c)-d) pont]. Munkavállalói képviselőnek az üzemi tanács tagja, az üzemi megbízott, a gazdasági társaság felügyelő bizottságának munkavállalói képviselője számít, tehát a szakszervezeti tisztségviselő nem [Mt. 294. § (1) bekezdés e) pont]!
Megjegyzések a munkajogi védelemmel kapcsolatosan
Ha összehasonlítjuk a hatályos Mt.-t az 1992. évi régi munka törvénykönyvével, lényeges különbségek fedezhetők fel. Több tényezőt tekintve is megfigyelhető, hogy a védelem köre szűkült.
Egyfelől: a korábbi szabályozás szerint az üzemi tanács tagjait, nem csupán az elnököt illette meg a munkajogi védelem. Mivel a védelmet az üzemi tanács egyetértési joga testesíti meg, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy olyan tagoknak van szavazati joguk az elnök munkajogi védelméről, akik maguk nem védettek. Felmerül a kérdés, mennyiben felel meg ez a szabályozás az 135. ILO egyezmény általános követelményeinek.
|
Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
|
 |
Az állásba való visszahelyezés lehetőségét bonyolultan biztosítja a törvény: a 83. § (1) bekezdése az Mt. szakszervezeti tisztségviselőkre vonatkozó 273. §-ának megsértése esetére előírja, az üzemi tanácselnökre vonatkozó 260. § megsértése esetére viszont nem. Ehelyett azt mondja ki, hogy a bármely okból (beleértve a 260. § megsértését is) jogellenes felmondás esetén visszahelyezéssel kell élni, ha az érintett személy munkavállalói képviselő volt – vagyis üzemi tanácselnök. Az üzemi tanácstag esetén ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy esetében a jogellenességnek az az esete nem valósulhat meg, amely az egyetértési jog munkáltató általi megsértésére vezethető vissza. A szabály egyszerűsíthető lenne, ha a szakszervezeti tisztségviselőt is beleértené a törvény a munkavállalói képviselők fogalmába – mint ahogy az is.
Megjegyzendő az is, hogy míg az Mt. 277. § (3) bekezdés a) pontja szerint az üzemi tanács elnökét védő szabálytól kollektív szerződésben nem lehet eltérni, addig a szakszervezeti tisztségviselők védelmére vonatkozóan a munkavállaló hátrányára történő eltérés sem tiltott [Mt. 277. § (2) bekezdés]. Kizárólag a köztulajdonban álló munkáltatóknál kötelező a védelem biztosítása minden esetben [Mt. 206. §].
A régi Mt. hatálya alatt a megbízatás megszűnését követően nem csupán hat, hanem tizenkét hónapig volt védett a szakszervezeti tisztségviselő, illetve az üzemi tanács tagja, és ehhez elegendő volt az, ha megbízatását hat hónapig töltötte be. A hatályos szabály ennél szigorúbb.
A védelem alá eső tisztségviselőt a szakszervezet a munkáltató által foglalkoztatott munkavállalók létszáma alapján jelölheti meg, pontosabban az önállónak minősülő telephelyen foglalkoztatott munkavállalók közül a munkavállalók megelőző naptári évre számított átlagos statisztikai létszáma alapján. Négyezer fő feletti telephelyen – bármekkora is legyen a létszám – öt fő jelölhető védelemre.
Fontos megjegyezni, hogy ebből a szempontból önállónak minősül a telephely, ha vezetője fel van ruházva az üzemi tanács hatáskörét érintő jogosultságokkal – ez pedig független attól, hogy az adott helyen ténylegesen választottak-e üzemi tanácsot, vagy sem. Ezen tagokon túlmenően még egy, telephelyektől független védett főt is megjelölhet az alapszabály. A szakszervezet akkor jogosult a korábban megjelölt munkavállaló helyett másik munkavállalót megjelölni, ha a munkavállaló munkaviszonya vagy szakszervezeti tisztsége megszűnt (vagyis a szakszervezet önálló döntési jogkörében a védett képviselő személyét nem változtathatja meg) [Mt. 273. § (3)-(5) bekezdés].
