A napi pihenőidő szabályai 2017-ben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkavállalót a napi munkavégzés befejezése és a következő napi munkavégzés megkezdése között megillető napi pihenőidő szabályai 2017. január 1-jével némileg megváltoznak, szélesebb körben biztosítva ezzel a munkavállalók számára a regenerációhoz szükséges időt.


A napi pihenőidő főszabály szerint legalább egybefüggő tizenegy óra, amelyet a munkáltatónak kell biztosítania. Azaz, a munkáltató kötelezettsége, hogy a munkaidőt úgy ossza be, hogy a munkavállaló számára legalább tizenegy óra megszakítás nélkül rendelkezésre álljon. A pihenőidő-számítás során a munkavégzés befejezése és a következő napi munkavégzés kezdete közötti teljes időtartamot figyelembe kell venni, azaz abba beleszámít például a munkavállaló munkába járáshoz felhasznált utazási ideje is.

A napi pihenőidő nyolc órára csökkenthető az alábbi esetekben:

– az osztott munkaidőben,

– a megszakítás nélküli,

– a több műszakos,

– az idényjellegű tevékenység keretében,

– a készenléti jellegű munkakörben.

A napi pihenőidő a nyári időszámításra történő átállás esetén a főszabály szerinti tizenegy óra helyett tíz, a feltételesen alkalmazható nyolc helyett pedig hét óra is lehet.

 

A napi nyolc órás, rövidebb pihenőidő alkalmazás, illetve a nyári időszámítással érintett pihenőidőt érinti a 2017. január 1-jén életbe lépő törvénymódosítás. Eszerint a két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttes tartamának el kell érnie legalább a huszonkét órát.

Azaz, amennyiben a munkavállaló számára a nyári időszámítással együtt járó óraátállítás miatt csak tíz óra pihenőidő került beosztásra, úgy a következő napon számára legalább tizenkettő óra pihenőidőt kell beosztani. Ez elsősorban akkor jelenthet gyakorlati problémát, ha a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje tizenkét óra, és abba a munkaközi szünet tartama nem számít be, hiszen ekkor a napi pihenőidő tipikusan rövidebb tizenkét óránál, és így a huszonkét óra biztosításához egy „váltás” kihagyása, vagy szabadnap beiktatása válhat szükségessé. Amennyiben ugyanis a munkavállaló például 05.30-18.30-ig, illetve 17.30-tól 06.30-ig dolgozik (tizenkét óra munkaidő, egy óra munkaközi szünet), akkor a tíz órás pihenőidő utáni tizenkét óra csak akkor biztosítható, ha egy műszakban a munkavállaló nem kerül beosztásra. Ugyancsak problémát okozhat a huszonkét óra biztosítása osztott munkaidő esetén, amikor a munkáltató a napi munkaidőt két részletben oszthatja be és emiatt a napi pihenőidő mértéke is csökken.

A napi pihenőidő főszabály szerint legalább egybefüggő tizenegy óra, amelyet a munkáltatónak kell biztosítania. Azaz, a munkáltató kötelezettsége, hogy a munkaidőt úgy ossza be, hogy a munkavállaló számára legalább tizenegy óra megszakítás nélkül rendelkezésre álljon. A pihenőidő-számítás során a munkavégzés befejezése és a következő napi munkavégzés kezdete közötti teljes időtartamot figyelembe kell venni, azaz abba beleszámít például a munkavállaló munkába járáshoz felhasznált utazási ideje is.

A napi pihenőidő nyolc órára csökkenthető az alábbi esetekben:

– az osztott munkaidőben,

– a megszakítás nélküli,

– a több műszakos,

– az idényjellegű tevékenység keretében,

– a készenléti jellegű munkakörben.

A napi pihenőidő a nyári időszámításra történő átállás esetén a főszabály szerinti tizenegy óra helyett tíz, a feltételesen alkalmazható nyolc helyett pedig hét óra is lehet.

 

A napi nyolc órás, rövidebb pihenőidő alkalmazás, illetve a nyári időszámítással érintett pihenőidőt érinti a 2017. január 1-jén életbe lépő törvénymódosítás. Eszerint a két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttes tartamának el kell érnie legalább a huszonkét órát.

Azaz, amennyiben a munkavállaló számára a nyári időszámítással együtt járó óraátállítás miatt csak tíz óra pihenőidő került beosztásra, úgy a következő napon számára legalább tizenkettő óra pihenőidőt kell beosztani. Ez elsősorban akkor jelenthet gyakorlati problémát, ha a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje tizenkét óra, és abba a munkaközi szünet tartama nem számít be, hiszen ekkor a napi pihenőidő tipikusan rövidebb tizenkét óránál, és így a huszonkét óra biztosításához egy „váltás” kihagyása, vagy szabadnap beiktatása válhat szükségessé. Amennyiben ugyanis a munkavállaló például 05.30-18.30-ig, illetve 17.30-tól 06.30-ig dolgozik (tizenkét óra munkaidő, egy óra munkaközi szünet), akkor a tíz órás pihenőidő utáni tizenkét óra csak akkor biztosítható, ha egy műszakban a munkavállaló nem kerül beosztásra. Ugyancsak problémát okozhat a huszonkét óra biztosítása osztott munkaidő esetén, amikor a munkáltató a napi munkaidőt két részletben oszthatja be és emiatt a napi pihenőidő mértéke is csökken.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 3.

Profession.hu: beindult az alkalmi munkák szezonja

Beindult az alkalmi munkák szezonja, május második felétől látványosan nőttek az ilyen típusú megbízásokra toborzó álláshirdetések, amelyekben leggyakrabban egyebek mellett felszolgálót, pincért, sofőrt és futárt keresnek – közölte a Profession.hu kedden.

2024. július 3.

Képzési lehetőségekkel lehet megtartani a kifáradt munkavállalókat

A munkavállalók majdnem fele (45%) úgy érzi, hogy az elmúlt évben jelentősen megnőtt a munkaterhelése, kétharmaduk (62%) pedig bizonytalannak érzi helyzetét a munkahelyi változások felgyorsulása miatt. Mindez a készségeik hosszú távú fejlesztésére ösztönzi őket, és 28% akár váltana is munkahelyet egy éven belül – derül ki a PwC Global Workforce Hopes & Fears felméréséből.