A részmunkaidős foglalkoztatás szabályai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munka és a magánélet összeegyeztethetőségét segítő, egyik leggyakrabban alkalmazott lehetőség a munkavállalók részmunkaidőben történő foglalkoztatása. A részmunkaidős foglalkoztatás alapvető szabályai nem különböznek a teljes munkaidős foglalkoztatástól, éppen ezért érdemes a felmerülő néhány eltérésre a munkáltatóknak kiemelt figyelmet fordítania.

Részmunkaidő és rövidebb teljes munkaidő

A részmunkaidős foglalkoztatásról a feleknek a munkaszerződésben kifejezetten meg kell állapodnia. Azaz, a munkaszerződésnek egyértelműen tartalmaznia kell azt a tényt, hogy a foglalkoztatásra részmunkaidőben kerül sor, illetve meg kell határozni annak mértékét is. Ennek elmulasztása esetén a munkaszerződés általános teljes munkaidőre (napi 8 óra) jön létre.

A részmunkaidőt meg kell különböztetnünk az általánostól rövidebb teljes munkaidőben történő foglalkoztatástól. A kettő közötti különbség elsősorban az, hogy a rövidebb teljes munkaidő esetén a munkavállalót ugyanaz a munkabér illeti meg, mint az általános teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat, míg részmunkaidő esetén a munkavállaló díjazása is a részmunkaidőnek megfelelő mértékben arányosan változik.

Azaz, amennyiben egy munkavállaló 7 órás rövidebb teljes munkaidőben dolgozik, akkor alapbére – 2016-ban – legalább 111.000 forint (azaz megfelel a minimálbérnek), mert az nem arányosítható. Ugyanakkor 7 órás részmunkaidőben a munkavállalót a minimálbér arányos része (7/8-a) illeti meg legalább alapbérként, azaz alapbérének legkisebb összege 97.125 forint.

A részmunkaidős foglalkoztatásnak nincsen jogszabályi korlátja, azaz a munkavállaló akár heti 1 órás részmunkaidőben is foglalkoztatható, illetve a munkaidő mértékének nem kell egész órának lennie.

Részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkáltató napi 4 óránál kevesebb munkaidőt is beoszthat egy-egy munkanapra, ugyanakkor a napi munkaidő mértékének maximuma továbbra is 12 óra marad.

További sajátosság, hogy a kizárólag szombaton és vasárnap, részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók esetén a munkáltatónak nem kell a havi egy vasárnapi pihenőnapot biztosítania.

Egyenlő bánásmód részmunkaidőben

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény tételesen kimondja, hogy a munkavállalót – egyebek mellett – részmunkaidős foglalkoztatására tekintettel nem lehet hátrányosan megkülönböztetni a vele összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalóktól. Ennek megfelelően a részmunkaidős munkavállalók nem zárhatóak ki például a munkáltató által biztosított cafetéria rendszerből, vagy nem tagadhatóak meg tőlük azok a juttatások, amelyek egy egyenlő értékű munkát végző, teljes munkaidős munkavállalót egyébként megilletnek.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a juttatások mértékét a részmunkaidő arányában ne lehetne csökkenteni. Így például a munkáltató nem teheti meg jogszerűen, hogy az évi 100.000 forintos cafetéria keret igénybe vételéből kizárja a részmunkaidős munkavállalókat, de a keretösszeg a részmunkaidő arányában csökkenthető, azaz 4 órás részmunkaidőben 50.000 forintos keret biztosítása esetén a munkáltató jogszerűen jár el.

A munkavállalót részmunkaidőben is azonos számú munkanap illeti meg szabadságként, a változás csupán annyi, hogy az egy napra fizetendő távolléti díj összege alacsonyabb lesz, mint teljes munkaidőben. Amennyiben a munkáltató a szabadságot órákban számolja el és tartja nyilván, úgy a munkavállaló szabadságát továbbra is a napi munkaidő és a szabadságos napok számának szorzataként kell meghatározni. Azaz, amennyiben a munkavállaló foglalkoztatására 6 órás részmunkaidőben kerül sor, és a tárgyévben 25 munkanap szabadságra jogosult, úgy az órákban történő nyilvántartás során a munkavállaló szabadságát 6×25= 150 óraként kell nyilvántartani (szemben a teljes munkaidő esetén megállapítandó 200 órával). 

Kötelező részmunkaidős foglalkoztatás

Főszabály szerint részmunkaidőben történő foglalkoztatásra csak a felek megállapodása alapján kerülhet sor. Ez alól egyetlen kivételt határoz meg a jogszabály, amikor a munkáltató a munkavállaló ajánlatára köteles a munkaszerződést 4 órás részmunkaidőre módosítani. Erre a munkavállaló gyermekének három éves koráig – három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek öt éves koráig – kerülhet sor. Amennyiben a munkavállaló nem 4 órás részmunkaidőben szeretne dolgozni, a módosításra az általános szabályok szerint, a felek közös megegyezésével kerülhet sor.

[htmlbox Opus_Simplex]

 

 

Részmunkaidő és rövidebb teljes munkaidő

A részmunkaidős foglalkoztatásról a feleknek a munkaszerződésben kifejezetten meg kell állapodnia. Azaz, a munkaszerződésnek egyértelműen tartalmaznia kell azt a tényt, hogy a foglalkoztatásra részmunkaidőben kerül sor, illetve meg kell határozni annak mértékét is. Ennek elmulasztása esetén a munkaszerződés általános teljes munkaidőre (napi 8 óra) jön létre.

A részmunkaidőt meg kell különböztetnünk az általánostól rövidebb teljes munkaidőben történő foglalkoztatástól. A kettő közötti különbség elsősorban az, hogy a rövidebb teljes munkaidő esetén a munkavállalót ugyanaz a munkabér illeti meg, mint az általános teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat, míg részmunkaidő esetén a munkavállaló díjazása is a részmunkaidőnek megfelelő mértékben arányosan változik.

Azaz, amennyiben egy munkavállaló 7 órás rövidebb teljes munkaidőben dolgozik, akkor alapbére – 2016-ban – legalább 111.000 forint (azaz megfelel a minimálbérnek), mert az nem arányosítható. Ugyanakkor 7 órás részmunkaidőben a munkavállalót a minimálbér arányos része (7/8-a) illeti meg legalább alapbérként, azaz alapbérének legkisebb összege 97.125 forint.

A részmunkaidős foglalkoztatásnak nincsen jogszabályi korlátja, azaz a munkavállaló akár heti 1 órás részmunkaidőben is foglalkoztatható, illetve a munkaidő mértékének nem kell egész órának lennie.

 

Részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkáltató napi 4 óránál kevesebb munkaidőt is beoszthat egy-egy munkanapra, ugyanakkor a napi munkaidő mértékének maximuma továbbra is 12 óra marad.

További sajátosság, hogy a kizárólag szombaton és vasárnap, részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók esetén a munkáltatónak nem kell a havi egy vasárnapi pihenőnapot biztosítania.

Egyenlő bánásmód részmunkaidőben

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény tételesen kimondja, hogy a munkavállalót – egyebek mellett – részmunkaidős foglalkoztatására tekintettel nem lehet hátrányosan megkülönböztetni a vele összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalóktól. Ennek megfelelően a részmunkaidős munkavállalók nem zárhatóak ki például a munkáltató által biztosított cafetéria rendszerből, vagy nem tagadhatóak meg tőlük azok a juttatások, amelyek egy egyenlő értékű munkát végző, teljes munkaidős munkavállalót egyébként megilletnek.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a juttatások mértékét a részmunkaidő arányában ne lehetne csökkenteni. Így például a munkáltató nem teheti meg jogszerűen, hogy az évi 100.000 forintos cafetéria keret igénybe vételéből kizárja a részmunkaidős munkavállalókat, de a keretösszeg a részmunkaidő arányában csökkenthető, azaz 4 órás részmunkaidőben 50.000 forintos keret biztosítása esetén a munkáltató jogszerűen jár el.

A munkavállalót részmunkaidőben is azonos számú munkanap illeti meg szabadságként, a változás csupán annyi, hogy az egy napra fizetendő távolléti díj összege alacsonyabb lesz, mint teljes munkaidőben. Amennyiben a munkáltató a szabadságot órákban számolja el és tartja nyilván, úgy a munkavállaló szabadságát továbbra is a napi munkaidő és a szabadságos napok számának szorzataként kell meghatározni. Azaz, amennyiben a munkavállaló foglalkoztatására 6 órás részmunkaidőben kerül sor, és a tárgyévben 25 munkanap szabadságra jogosult, úgy az órákban történő nyilvántartás során a munkavállaló szabadságát 6×25= 150 óraként kell nyilvántartani (szemben a teljes munkaidő esetén megállapítandó 200 órával). 

Kötelező részmunkaidős foglalkoztatás

Főszabály szerint részmunkaidőben történő foglalkoztatásra csak a felek megállapodása alapján kerülhet sor. Ez alól egyetlen kivételt határoz meg a jogszabály, amikor a munkáltató a munkavállaló ajánlatára köteles a munkaszerződést 4 órás részmunkaidőre módosítani. Erre a munkavállaló gyermekének három éves koráig – három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek öt éves koráig – kerülhet sor. Amennyiben a munkavállaló nem 4 órás részmunkaidőben szeretne dolgozni, a módosításra az általános szabályok szerint, a felek közös megegyezésével kerülhet sor.

[htmlbox Opus_Simplex]

 

 

---