A szabadságról történő visszahívás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Itt a nyár, a nyaralások és a szabadságolás időszaka. A szabadság intézményének célja, hogy a munkavállaló regenerálódjon, kipihenje magát, ennek köszönhetően a munkába való visszatérést követően teljesítménye javuljon, motivációja megújuljon. A szabadság tehát nem csupán a munkavállaló, de a munkáltató érdekeit is szolgálja, a törvényi kötelezettség teljesítésén túl a szabadság kiadása számára is előnyös lehet. Előállhatnak azonban a munkáltató oldalán olyan körülmények, melyek az említett előnyök ellenére is a tervezett vagy már megkezdett szabadság átszervezését, megszakítását indokolják.

A szabadság kiadásáért a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 122. § (1) bekezdése szerint a munkáltató felelős, ezért annak kiadása főszabály szerint a számára megfelelő időpontban kerül sor. A munkavállalót szabadságának ideje alatt nem terheli munkavégzési illetve rendelkezésre állási kötelezettség, tartózkodási helyének megválasztásakor a munkavállaló nem köteles figyelembe venni a munkáltató esetleges igényeit, kéréseit.

Ahhoz, hogy a munkáltató a munkavállaló szabadságának már közölt időpontját megváltoztassa vagy az általa foglalkoztatott megkezdett szabadságát megszakítsa, az Mt. 123. § (5) bekezdése szerint az szükséges, hogy a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok ezt indokolja. A megszakításnak nem lehet tehát oka pl. egy másik munkavállaló méltányolható magánérdeke, a munkáltatónál fellépő üzemzavar azonban igen. Kétség esetén e körülmények fennállását a munkáltatónak kell bizonyítania. A foglalkoztatónak tehát a munkavállaló felmerült költségei és teljes kára megtérítésének vállalása mellett sincs lehetősége önkényesen megszakítani a dolgozó szabadságát, kell, hogy a változtatást valamivel alá tudja támasztani. Betegszabadság megszakítására a munkáltatónak a két jogintézmény névbéli hasonlósága ellenére sincs lehetősége.

Az Mt. 122. § (4) bekezdése alapján a munkáltatónak legkésőbb a szabadság kezdetét 15 nappal megelőzően közölnie kell a kiadott szabadság időpontját, azonban ez nem jelenti azt, hogy a már közölt időpontot az azt megelőző 15. napig szabadon módosíthatná. Ha a munkáltató tegyük fel fél évvel előre közli a nyári szabadságok kiadásának rendjét és a munkavállaló erre alapozva előleget fizet ki egy utazási irodának, a munkáltató megváltoztathatja ugyan a szabadság kiadásának időpontját akár egy hónappal a tervezett szabadság előtt is, köteles azonban megtéríteni a munkavállaló keletkezett kárát (lásd még alább).

A munkavállaló szabadsága megszakításának elrendelése tipikusan telefon vagy szöveges üzenet/levél útján történik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a rendelkezésre állási kötelezettség hiányára tekintettel a munkavállaló nem köteles a munkáltató hívását fogadni, levelét megnyitni stb. A munkáltatónak később nem áll jogában a munkavállalóval szemben hátrányos jogkövetkezményt alkalmazni amiatt, hogy szabadságának megszakítását nem tette lehetővé, hiszen a munkáltatót nem terhelte olyan kötelezettség, melyet a munkáltatóval való kapcsolatfelvétel meghiúsításával megszegett volna. Ha azonban a hívás fogadására, levél elolvasására bizonyítottan sor kerül, a munkavállaló együttműködési kötelezettsége miatt köteles a munkáltató utasítása szerint munkát végezni és ellenkező rendelkezéséig a munkáltató rendelkezésére állni.

Az Mt. 123. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján, a munkáltató a munkavállaló szabadságának módosítása vagy megszakítása esetén az alkalmazott ezzel kapcsolatban felmerült és igazolt valamennyi költségét, kárát köteles megtéríteni. E szabály a munkavállaló magánélete szabad szervezhetőségének biztosítását szolgálja, a jogalkotó ezzel garantálja, hogy a munkavállaló aránytalan kárt ne szenvedjen.

Amennyiben a munkáltató sikerrel hívja vissza foglalkoztatottját dolgozni, az Mt. 123. § (7) bekezdése szerint annak tartózkodási helyéről a munkahelyére történő utazása a szabadság idejébe már nem számít bele. Ez a szabály különösen külföldi tartózkodás esetén lehet jelentős, hiszen ilyenkor az út akár napokat is igénybe vehet. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalónak kiadandó szabadság adott évre vonatkozó száma az út napjaival már nem csökken, a kérdéses napokat a munkavállalónak később ismét ki kell adni. Az út ideje ugyanakkor munkaidőnek sem minősül, tehát annak idejére a munkáltató munkabért fizetni nem köteles, dogmatikailag a visszaút munkavégzés alóli felmentésnek minősíthető.

Ha a munkavállaló az elrendelt munkavégzést követően úgy dönt, hogy a megszakítást megelőző tartózkodási helyére utazik vissza, a fenn említett szabály a visszaútra is vonatkozik, a tartózkodási helyre történő visszautazás sem számít bele a szabadság időtartamába.
 

---