A tévedés és a megtévesztés szabályai a munkajogban
Bármely megállapodás érvényes létrejöttéhez szükség van a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatára. Abban az esetben ugyanakkor, ha valamelyik fél jognyilatkozata tévedésen vagy megtévesztésen alapul, a nyilatkozatot tevő akarata látszólag ugyan teljes, a tévedés vagy megtévesztés felismerésével azonban egyik-másik (adott esetben akár mindkét) fél egyáltalán nem vagy más tartalommal tette volna meg jognyilatkozatát. Az alábbiakban az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat ismertetjük.
A tévedés vagy megtévesztés hatására tett jognyilatkozathoz a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) az érvénytelenség jogkövetkezményét, ennek két fajtája közül a megtámadhatóságot fűzi.
Megtámadhatóságról akkor beszélünk, ha a jognyilatkozat ugyan hibás, ám mivel a hiba csak kisebb jelentőségű (a semmisséget megalapozó érvénytelenségi okokhoz képest legalábbis), az érintett döntésén múlik, hogy él-e a megtámadás jogával. A megtámadás alatt olyan egyoldalú jognyilatkozat megtételét kell érteni, amivel a megtámadás jogát gyakorlónak az a célja, hogy a megtámadott jognyilatkozat érvénytelenné váljon, hiszen annak érvényes mivolta számára valamely ok miatt hátrányos lenne.
Az Mt. szerint tévedés címén a megállapodás két feltétel együttes fennállása esetén támadható meg. Egyrészt az egyik félnek a megállapodás valamely lényeges körülményét illetően tévedésben kell lennie. Lényeges körülményt érint a tévedés, ha például a munkavállaló abban a hiszemben van, hogy a munkáltató a munkába járáshoz buszjáratot biztosít arról a településről, ahol lakik, ám kiderül, hogy ezt nem nyújtja a munkáltató, és autója sincs a dolgozónak.
Másrészt a tévedés megállapításához szükség van arra is, hogy az érintett fél tévedését a másik fél okozza vagy legalább annak a lehetősége fennálljon, hogy azt felismerje [Mt. 28. § (1) bekezdés]. Az „okozás” aktív cselekvést feltételez, tehát egy olyan magatartásról van szó, aminek a hatására alakul ki a hamis tudattartalom, ez maga a megtévesztés. Ezzel szemben a „felismerés” passzív magatartásra utal. Ez azt jelenti, hogy a tévedéssel érintett fél tévedéséről a másik fél az elvárt figyelem tanúsítása esetén tudhatott volna. Így például a munkáltaltónak bár lehetőségében állt volna, a kellő figyelem elmulasztása miatt nem ismerte fel a munkavállaló tévedését. Érdemes hozzátenni ugyanakkor azt is, hogy a feleket egyébként is együttműködési kötelezettség terheli. Ennek alapján már a munkaviszony létesítésekor kötelesek egymást a felek minden lényeges tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni [Mt. 6. § (4) bekezdés].
A tévedés egyik altípusának tekinthető a közös téves feltevés. Ez esetben mindkét – avagy adott esetben valamennyi – fél a szerződés valamely lényeges körülménye tekintetében ugyanabban a téves feltevésben volt annak megkötésekor [Mt. 28. § (1) bekezdés]. A közös téves feltevésre alapított megtámadás esetén a bíróság nemcsak a szerződés szövegét veszi figyelembe, hanem a felek szerződéskötést megelőzően tett nyilatkozatait és azokat a körülményeket is, amelyekből a felek szerződéskötési akarata megismerhető.
A megtévesztés is külön megtámadhatósági okként került nevesítésre az Mt.-ben. Ez esetben szándékos tévedésbe ejtés, illetve tévedésben tartás valósul meg. Végül ugyanúgy a megtévesztés szabályait kell alkalmazni abban az esetben is, ha a megtévesztés harmadik (tehát a munkaviszonyban félként nem szereplő) személy részéről történik és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett. Ez a szabály azt hiúsítja meg, hogy a munkaviszonyban szereplő bármelyik fél mentesülni tudjon a felelősség alól azáltal, hogy egy külsős személyt bíz meg valamely jogsértő magatartás tanúsításával.
A megállapodás megtámadására tévedés esetén a tévedésben lévő fél, közös téves feltevés esetén bármelyik fél, megtévesztés esetén a megtévesztett fél jogosult. Nem támadhatja meg a szerződést az, aki a tévedését felismerhette vagy a tévedés kockázatát vállalta [Mt. 28. § (2) bekezdés]. Ezért például az a munkavállaló, aki a munkaszerződés aláírásának időpontjához képest csak pár hónappal később döbben rá, hogy annak megkötésekor tévedésben volt, nem hivatkozhat erre a megtámadási okra, ha a munkaszerződést annak elolvasása nélkül írta alá. Amennyiben ugyanis elolvasta volna a szerződést, felismerhette volna tévedését.
A megtámadást 30 napon belül, írásban kell közölni a másik féllel, amely határidő a tévedés felismerésétől veszi kezdetét. A megtámadás joga 6 hónap elteltével nem gyakorolható [Mt. 28. § (7)–(8) bekezdés]. Amennyiben tehát a megállapodás megkötésekor az egyik fél például megtévesztette a másikat, a megtévesztett félnek a tévedés felismerésétől kezdve 30 napja van a megtámadását közölnie. Ha ebből a határidőből kicsúszik, a megállapodás érvényes marad. Érvényes marad továbbá a jognyilatkozat akkor is, ha a megtámadásra okot adó eseménytől számítva 6 hónap már eltelt, akár fény derült a megtévesztésre, akár nem.
Megjegyzendő, hogy nyilvánvaló elírás esetén nem indokolt a megtámadás, hiszen ez esetben nem áll fenn akarathiba. Az elírás egyszerűen orvosolható annak kijavításával.
